Benned a létra

 Az elmúlt pár nap sunyi módon állt neki a korábbi hetek munkájaként felépített önbecsülés lerombolásának. Korábbi felismerésemet, melyet úgy fogalmaztam meg Segítőmnek, mely szerint: én régebben azt hittem, hogy a gazdasági életet a számok határozzák meg, de már tudom, hogy nem, a számokat is - jórészt - a pszichológiai, energetikai folyamatok határozzák meg - nos, ezt a felismerést kissé elfelejtettem, mikor megláttam, mekkora nemteljesítési kockázat nyílt meg és eszkalálódik létünk alapját jelentő kis bizniszemben.

Én jó kislány voltam, befizettem minden fizetnivalómat a korábbi időszakokra vonatkozóan - de mintha ez már kezdene kissé múlttá szervesülni; s jelenleg egyre több ügyfélnél találok kisebb-nagyobb, idegesítő csúszásokat, melyek megnehezítenek mindenféle, számomra oly fontos kalkulációt.

Illetve lehet, hogy csak én lettem ezekre érzékenyebb a felvállalt kötelezettség okán. Valami mindenesetre azt mondja bennem, hogy nem, nem akarom még egyszer végigcsinálni a CHF által kiváltott nyomorgást - pedig a jelek abba az irányba mutatnak.

Nos... ezen teljesen kikészítettem magam; annyira, hogy ma reggelre a rég látott epejaj is beköszöntött, s miután kiöklendeztem magamat, kif..izé, igen, méregtelenítettem, nos... fejfájásommal újra lefeküdve, telefont kikapcsolva aludtam délig.

11:57 - ezt láttam magam előtt, mikor az agyam jelt adott az ébredésre, és én kissé kótyagosan, de végre fájdalommentesen nyúltam a telefon után, hogy bekapcsoljam.

Mire feltápászkodott, pontosan 12:00 volt, de az én telefonom (meg én is) lassúak vagyunk.

Elégedetten konstatáltam, hogy ez igen, atomórát lehet hozzám igazítani - de sokáig nem örülhettem ennek; rengeteg telefont kellett bonyolítanom, a délelőtti nem fogadott hívásokat kezelni; közben állatokat etetni, könyvelni is valamennyit (bár nem annyit mint szerettem volna), végül baráti csevelyekbe bocsátkozni Morgóval és Segítőmmel.

Morgó azt mondta hogy meg fogok dőlni jövő év elején, én mondtam, hogy ez nagyon optimista jóslat, mert azt feltételezi, hogy még talpra fogok állni... elpolemizáltunk ezen kicsit, majd letéve a telefont, végre elkezdtek előjönni az utóbbi időben tanultak; s a mintát megszakítva, az agyat átállítva a lehetséges pozitív kifejletekre, végre meg tudtam kezdeni a mai nap építését.

Rövidre sikerült, be kell valljam, hamar eljött az este - de tudom, hogy holnap jobb lesz. Ez már régi tapasztalat, ilyen rohamok után a másnap - ellentétben egyéb tudatmódosító eseményekkel - mindig jobb, mint az aznap.

Legalább ez valami pozitív bizonyosság. 

...

Még rosszullétem előtt kísérletbe kezdtem, egy új módszert tesztelgetve, felrajzoltam magamnak az "életkör" nevű kört, cikkelyekre osztva, melyek egy-egy életterületnek felelnek meg. Az alábbi cikkelyek kerekedtek ki az ajánlások alapján:

Anyagi helyzet   6

Karrier/Szakma/Foglalkozás 4

Fizikai környezet   3

Gyerekek  4

Szociális háló (ismerősök, barátok) 7

Egészség  4

 Spiritualitás   8

Párkapcsolat 4

Feltöltődés/kikapcsolódás 4

Énidő, önfejlesztés 3

Ezt követően minden területhez rendeltem egy-egy pontszámot 1-10 között, ahol 1 a legkisebb, 10 a legnagyobb elégedettséget jelöli.

Láthatjátok az eredményeket, nem nagyon van mivel dicsekednem, mi tagadás.

Érdekes paradoxon: az anyagi helyzetre tudtam magamnak az egyik legmagasabb pontszámot adni, még úgy is, hogy komoly bizonytalanságokat érzek a területen. De meg kell mondjam: ezt a pontszámot nem a jelen bevételi helyzetem, nem is az anyagi helyzetem külső megnyilvánulása, sokkal inkább az a tény íratta le velem, hogy megítélésem szerint jelenlegi vagyonom, ha holnaptól nem csinálnék semmit, csak elkezdeném lassan felélni, egy stabil, szerény életvitelt valószínűleg életem végéig biztosítana nekem. (Mivel amúgy is ehhez vagyok szokva, ez nem is okozna akkora tragédiát). De nyilván vannak gyerekeim, s ez jelentősen árnyalja a képet.

A karrier/szakma/foglalkozás 4-ese nem azt jelenti, hogy szakmámban ne lennék minimum 8-as, - de milyen szakma ez, kérem? Olyan amit sose szerettem... no ez a tény felez itt bármilyen pontszámot.

A leggyengébb eredményt a fizikai környezet hozta, a maga hármasával. Érdekes, és tulajdonképp pozitív dolog, hogy elkezdett zavarni ez. Sose éltem jó körülmények között (de, kislány koromban); értve ez alatt a rendezett, tiszta, egészséges és kényelmes otthont - buckalakó mivoltom ennek az elmúlt huszonsok évben jelentősen határt szabott; ha nem adtam volna le a lakótelepi igényességet, itt alighanem az első évben megdöglök. De túléltem, és ez az alkalmazkodóképesség csodája - melynek ez lett az eredménye. Pont volt az "i"-re a betegségem időszaka, amikor a legszükségesebb takarítási, hulladékkezelési, tisztítási munkák sem lettek elvégezve; s Andi szegény egész nyáron ezen güzült - érdekes módon engem csak a vége felé kezdett el érdekelni a környezetünk, addig nem foglalkoztam vele. Mostanra viszont, bár jóval kevesebb a gond, de mégis zavarnak; kicsit lassú reagálású vagyok ezekben a dolgokban, de azért reagálok. Feng shuit kezdtem hallgatni, és jelen gyakorlat során is ezt a területet tettem fókuszba a hitmunka kapcsán. De erről majd később. 

A Gyerekek 4 sem túl fényes pontszám... hátterében a hit, hogy a gyerek csak kapni akar, - én meg már nem tuok valami sokat adni.

A szociális háló - nos, ez az életterület egészen vállalható pontszámot kapott; sok és még több az ismerősöm, van néhány barátom is, akikre még számíthatok is - egyébként sincs túl magas igényem ezen a téren, ahhoz ennyi ismerős több is, mint elegendő. Tulajdonképp ez a pár ember is pozitív csalódás.

Egészség... nos, ez az a 4-es, amivel az előző évek után teljesen elégedett lehetek - azzal, hogy tovább kell fejleszteni; nem szabad elfeledni a vállalásomat, mely szerint egészségesebb leszek, mint a rák előtt voltam. 

Igen, mostanában elfogadható az állapot, de még van mit javítani rajta. Ehhez is tudatosság kell, nem is kevés: akkor is tenni érte, ha épp nem ég a ház. Hát igen.

Spiritualitás 8. Na igen, ez egy nagyképű 8-as... sok mindent felismertem már, dolgokat meggyógyítottam magamban; lassan közeledik a Zen videó szerinti 180 fok... vigyázni kell, hogy ne váljon egóvezérelte cselekvésekké mindaz, amit tanultam, hisz akkor az egész értelme, lényege vész el. 

Egyébként ez egy nehéz próbatétel, melynek nehézsége az út elején még nehezen érthető.

Párkapcsolat 4: szeret vagy nem, szeretem vagy nem, nem mindegy? Hisz itt sincs. Amikor itt volt is sokszor olyan volt mintha nem lenne. Néha okoz pozitív csalódásokat, mint a múltkori akciója a szülinapomon. Igazán jól esett, be kell valljam.

Feltöltődés/kikapcsolódás 4: na erre legalább rákényszerít néha az élet, mint például ma is... milyen jó lenne ezen a területen is fokozni a tudatosságot, hogy ne a kényszer irányítsa..

Énidő, önfejlesztés 3: na igen, ez a másik terület, ahol több éves lemaradást kell behoznom. Azaz az énidő tekintetében már annyira nem is, a spirituális vonal hozza ezt - de az önfejlesztés, terveimre figyelemmel, még nagyon sok feladatot tartogat. (Igazából ezt nem is lehet elkülönítetten kezelni a karrier, anyagiak, spiritualitás és egészség vonaltól, a négy ebben az ötödikben ötvöződik; s innentől látszik életemben a szerves műveltség gondolatiságának megjelenése - azaz az életterületek mint "szabadidő", "munka" összemosódása egyfajta természetesebb keverékké - , amennyiben ezek valamilyen ötvözetében gondolkodom a szép jövendő vonatkozásában. Ahh. Így legyen.)

De térjünk vissza a fizikai környezet életterülethez.

A hitmunka a területet érintő negatív vagy korlátozó hiedelmek feltárásával kezdődik. Négy ilyet  is azonosítottam a tárgyban, és állítom, hogy nem jutottam még a végére.

"Van, aki kint hordja, amije van, van, aki bent": ez anyám, nagyanyám meggyőződése a külcsín és belbecs viszonylatáról; ennek felülírására már sokan tettek nálam kísérletet. Klasszikusnak tekinthető Szúróslevelű mondata a tárgyban: "Nem elég jónak lenni, annak is kell látszani"; nekem erre sosem volt energiám (sőt, meggyőződésem volt, hogy akinek igazán fontos feltérképezni az értékeimet, az vesz rá időt és fáradtságot).

Igazából mai napig is érvényesnek érzem anyáim igazságát, be kell valljam.

Bár ez inkább a személy megjelenésére vonatkozik, nem a lakáséra. ..de akkor is.

"A rendrakás a kisember mániája, a zseni átlát a káoszon". Ezt is Anyám mondta, s erre erősített rá Galamb némely megnyilvánulásával - gáz, hogy én erre büszke vagyok? Nyilván gáz... de az vagyok.

"Az otthon nem eszköz oldali, hanem forrás oldali tétel. Azon belül is saját tőke." Nos, ez már teljesen tudományos megközelítés, Kyosaki írta ezt, és igaza volt.

Onnantól, hogy valaki eszköz oldali tételnek tekinti, és erején felül költ rá, onnantól indul el az adósság irányába (én most ezt tettem, de még csak nem is a saját otthonom miatt.. de ez bonyolult így családilag és nem öröm számomra, egyelen percig sem.)

Ebből viszont még nem következik az, hogy az otthonnak ótvarosnak kell lennie, az viszont mindenképpen, hogy csak annyit szabad rákölteni, amire az embernek még van tehetsége. (Ez jelenthet anyagi forrásokat - holt munkát - vagy ráfordított időt - élő munkát). 

Nos.. otthonom állapota azt jelzi, hogy az utóbbi években ebből meglehetősen kevés akadt. Ezen kell változtatni.

Előjött még egy hiedelem, amivel viszont végképp nem tudok mit kezdeni, azt sem tudom, honnan való, vagy mire visszavezethető. Azt tudom, hogy jelenlegi házunkat építettük, mikor megfogalmazódott bennem, és akkor sem nagyon értettem az eredőjét, viszont kolléganőm jót nevetett rajta. Valahogy így hangzik:

"Az emberek barlangokban laknak."

Ő azt mondta, hogy azért nem, a modern lakások nem barlangok - de belül, valahol mélyen, a mai napig úgy érzem, hogy de igen.

Visszagondolva azokra az évekre, alig vártam, hogy elmenekülhessak Anyám összkomfortos, 58 négyzetméteres, negyedik emeleti barlangjából, ahol néha annyira feldagadtak a lábaim, hogy már harmincas éveimben attól kellett félnem, hogy ez a vég... s kiköltöztük Borzasztópusztára, ahol két kézzel építgettük komfortosnak kevéssé nevezhető barlangunkat, ahol - láss csodát - panaszaim látványos javulásnak indultak. 

(Segítőmtől tanultam, hogy a lábdagadás, pangó vér a kevés folyadék, a vese csökkent működése mind arra ez érzésre vezethető vissza, mikor az ember úgy véli, hogy választási lehetőségei beszűkültek, a lekik érzetet a kiválasztás szervének fizikai síkon csökkent működése követi; s már elő is áll a lábdagadás; mely ellen két dolgot kell tenni: sok folyadékkal fizikailag stimulálni a vesét; lelkileg pedig tudatosítani az adott helyzetben meglévő választási lehetőségeket. ("Van választásom! - szoktunk viccelődni Segítőmnél egy-egy jól sikerült pisilés után; avagy igen, ötvenes öreglányoknál ez már sikerélmény számba megy; - jobb bele se gondolni, mi lesz később..)  

..Talán onnan ez a barlangszemlélet, hogy egyik helyen sem éreztem magam szabadnak, bár az érzés okai különbözőek voltak? Nem tudom.

Mindenesetre András fiam javára kell mondanom, hogy miután átalakította Anyám lakását, az már jóval kevésbé "barlang", mint korábban volt. 

Talán azért e hit, mert valahol úgy érzem, hogy nekem nem is jár más, csak "barlang"? Ami védett, biztonságos, ám nem ad távlatokat. Hogy a biztonság és a távlatok egymással nem összeegyeztethetőek, s az emberállat inkább megalkuvó módon a biztos barlangot választja? 

Nem tudom. Sok munka vár még rám ezen a területen, úgy tűnik.

Egy dolog viszont bizonyos: alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.