2022. november 18., péntek

Azt beszélik a városban

43 vagyok és sok mindent láttam,
Nekem meg volt a gettó és télen sokat fáztam,
Már nem nyomja a lelkem a nincstelenség súlya,
De, hogy mit hoz majd az élet, azt csak az Isten tudja .

Egy olyan országba születtem, ahol a dolgok máshogy mennek,
A balkáni romantika átírja a trendet,
Mert hát nincsen munka, nincsen pénz, de a wellnessek meg fullon,
És törvény írja elő, hogy az elit tovább nyúljon.

Ha a nagyvárosból kilépsz, megváltozik a világ,
A vidék kényszert szül, bűnt és aztán imát,
Ott fiatal kölykök a pénzért mind ölre mennek,
Fel sem fogva gyerekként, hogy mi az, amit tesznek.

Háború az élettel, naponta elvesztett csaták,
Mocskos végrehajtók, hitelbe bukott lakás ,
Paraziták, élősködők, akiket támogat a rendszer,
Nulla teljesítmény, a mottójuk, hogy vedd el.

AZT BESZÉLIK A VÁROSBAN, EGYSZER MINDEN MEGVÁLTOZIK,
AKI MA ESTE OTT ÜL A PÁHOLYBAN, HOLNAP MAJD SIETVE TÁVOZIK,
AZT BESZÉLIK A VÁROSBAN, HOGY NEM TŰRI TOVÁBB AZ ÚR,
ÉS IGAZ LESZ, NEM CSAK ÁLMODTAD, REGGELRE SOK FEJ A PORBA LEHULL.

Büszkén pózolunk az Instán, Oroszország meg Dagesztán,
Csak a vodka helyett pálinka megy, meg tablettás bor tisztán,
Nem lovagolunk medvén, hanem ki lőjük a faszba,
És a vadászkiállításon majd beöntjük viaszba.

Proli picsák férjei milliárdokkal zsebben,
8 millió hetente csak a Farfetch rengetegben,
A másik parizerrel pózolgat, meg kamuzik a népnek,
Szembeköpi a sajátjait, ha úgy hozza az érdek.

Vajon melyik az az oldal, amelyik neked jót akarna,
Melyik segít igazán, melyik nem lép a nyakadra,
A kiöregedett komcsi, akinek nem jutott a húsból,
Vagy a kamu keresztény, akivel az ereszen lecsúszol.

Csak pofázik mindegyik, mert abból van lé,
És csak potyázik a pénzünkön a sok csőcselék,
Mindegy, hogy jobbra vagy balra húzod be az X-et,
Mert semmik nem vagyunk, csak a színházukban díszlet.

AZT BESZÉLIK A VÁROSBAN, EGYSZER MINDEN MEGVÁLTOZIK,
AKI MA ESTE OTT ÜL A PÁHOLYBAN, HOLNAP MAJD SIETVE TÁVOZIK,
AZT BESZÉLIK A VÁROSBAN, HOGY NEM TŰRI TOVÁBB AZ ÚR,
ÉS IGAZ LESZ, NEM CSAK ÁLMODTAD, REGGELRE SOK FEJ A PORBA LEHULL.

AZT BESZÉLIK A VÁROSBAN, HOGY A FAL MEGINT FELÉNK DŐL,
PEDIG AZ ÖLÜNKBE HULLANAK A CSONTVÁZAK A SZEKRÉNYBŐL,
AZT BESZÉLIK A VÁROSBAN, HOGY A SÖTÉTSÉG BETEMET,
ÉS A KIÉHEZETT DÖGKESELYŰK MÁR ELLEPTÉK AZ EGET.

Mindenki jobban, mindenki tudja,
Rá van írva a homlokunkra,
Minket a félelem dróton rángat,
Csontot dobnak, betömik a szánkat.

Mindenki sír, de mindenki szórja,
Sok az eszkimó, kevés a fóka,
Mindenki látszat, mindenki boldog,
Záporoznak az öngólok / Hölgyeim és uraim, itt jól mennek a dolgok!

AZT BESZÉLIK A VÁROSBAN, HOGY EZ A VIHAR ELŐTTI CSEND,
AMI TEGNAP MÉG ABSZURDNAK TŰNT, MÁRA MÁR NAPIREND,
AZT BESZÉLIK A VÁROSBAN, HOGY ÜNNEPLIK A BARMOKAT,
AKIK A MEGHAMISÍTOTT TÉNYEK HÁTÁN ÉLEZIK A KARMOKAT.

AZT BESZÉLIK A VÁROSBAN, HOGY A FAL MEGINT FELÉNK DŐL,
PEDIG AZ ÖLÜNKBE HULLANAK A CSONTVÁZAK A SZEKRÉNYBŐL,
AZT BESZÉLIK A VÁROSBAN, HOGY A SÖTÉTSÉG BETEMET,
ÉS A KIÉHEZETT DÖGKESELYŰK MÁR ELLEPTÉK AZ EGET.

Azt beszélik a városban

Mostanában már teljesen behúzódtam a magam kis csigaházába; régen nem politizálok még elvi síkon sem. Igazság szerint akkor vagyok boldog, ha ki se kell mozdulnom itthonról; bár a villanyszámla kifizetése egyre nagyobb megrázkódtatást okoz... mégis.

 Abba a csapatba tartozom, amelyiknek az elmúlt évtizedben dobtak némi csontot; nem sokat, de pont annyit, hogy hallgasson. Ezt teszem. Tekintettel arra, hogy Majka is ebbe a kategóriába tartozik, nagyon nem tudom elítélni se mindezért. Elég kevés opció kínálkozott kis hazánkban az életben maradáshoz az utóbbi másfél évtizedben. (És ez a "liberális baloldal" hibája ish. Mert hagyta magáth. Uff.) De ez a szám... valami változik. A múltkor egy debreceni vállalkozó pálfordulását volt "szerencsém" olvasni. Most meg ez... ezek Jelek. Egyébként tényleg "azt" beszélik a városban, többektől hallottam, ez nem Majka agyszüleménye, akkor se, ha Mari néninek Bivalybasznádon annak tűnhet.

Az a baj, hogy ennek a dalnak minden szava igaz. És ezt nem a vezetőink iránti ellenszenv mondatja velem. Mert bár nem különösebben szimpatikusak, de nem látom azt a vezető réteget, akik le tudnák őket váltani... továbbra sem. Egyébként még az sem igaz, hogy az elmúlt hosszú évek alatt nem fejlődött ez az ország. De fejlődött, elég sokat; bár tény, hogy az ember és ember közti különbségek látványosan és ellenszenvesen növekedtek ez idő alatt. S nem feltétlenül a valós teljesítmények mentén. Ezzel együtt, ha a történeti hűséghez ragaszkodunk, meg kell említeni, hogy ez a változás már az előző érában elindult; s hogy a tendencia világméretű - azaz a fejlett nyugati liberális demokráciákben sincs másként. Sőth.

Ez a szám azonban hozott valami izgalmat. Adrenalint, kortizolt. Punnyadó, köszvénnyel küzdő, energia hiányos gyökércsakrámtól vezérelt veséim feléledtek a művészi előadás hatására. Éreztem, ahogy a vér újra erőteljesebben kering az ereimben. Veszélyt orrontottam, harcos idők közeledtét. Főleg annál a résznél akadtam el nagyon, mely szerint AZT BESZÉLIK A VÁROSBAN, HOGY A FAL MEGINT FELÉNK DŐL.

Én akkor léptem be a felnőttek világába, mikor a fal ledőlt.

És most újra felépül, sőt, ránk dől, és lassan betemet minket?

...

Lélektani ellenpontként jött a következő zeneszám. (Érdekes ez az algoritmus, tényleg pontosan le tudja képezni az ember lelkében zajló folyamatokat. Mesterséges intelligencia? Irányított gondolkodás? ...messzire vezet ezekről elmélkedni. Mindenesetre véletlennek túl szofisztikált, hogy a következő szám éppen ez volt...)

The final countdown

Ez a szám anno a rendszerváltást jelentette. A kinyíló határokat. A falak leomlását. Azoknak a falaknak a leomlását. 

A lehetőséget arra, hogy évtizeddel később András fiam a barátjával, a tetőjavítást félbehagyva, lemásszanak a létráról és elruccanjanak Svájcba, segíteni egy bajba esett kollégának.

Akkor gondolkodtam el azon, hogy mekkorát fordult a világ.

Anyámék a telekre jártak úgy, ahogy én mondjuk leruccanok a Balatonra vagy a Velencei-tóhoz.

A fiam pedig "csak úgy" kiugrik Svájcba, mert valakinek segíteni kell.

Ez a valódi rendszerváltás. Ez az, ami nekünk a legnagyobb érték, amihez ragaszkodnunk kellene, ha már itt élünk Európában.

...

Kiválóan alkalmas volt tehát az Europe szám feldolgozása a Majka zenéjéből áradó homályos félelem ellenpontozására, az európai összefogás erejének megcsillantására, a Remény sugarának becsempészésére borús gondolataimba...

Arra gondoltam, hogy szép, meg jó dolog ez a nagy magyar érzelem; tulajdonképp lelkemnek kedves is; nyájak, gulyák, pásztorok; népi motívumok, természetes műveltség, Napút, népdalok, szakrális kutyák, képnyelvi különlegességek - de elsősorban és mindenek felett egy egységes és kifelé erős Európára van itt szükség; erre tettük le annak idején a voksunkat. Nyilván egy olyan Európára, amely tiszteletben tartja nemzetei sajátos, egyedi és sokszínű hagyományait; de amely elég erős ahhoz, hogy megvédje lakosai életét és alapvető létérdekeit; amelynek testét nem szaggatják bombák és amelynek integritását nem csonkítják falak. És amely minden lakosát egyenjogúnak ismeri el; mely egyenjogúság elsősorban a közös javakhoz és a létbiztonsághoz való egyenlő hozzáféréssel biztosított.

Végül eszembe jutott Ötvös Csöpi örökbecsű mondata is, amely a Balaton vizében vergődő Kardos doktorral való párbeszédük végszavaként ivódott a tudatomba:

- Én Európába tartok!

- Akkor arra ússz!

...

Adj békét, Uram!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.