Retrográd

 Mióta - nagyjából - kimásztam a covidból, tulajdonképp egyetlen, maratoni güzülés volt ismét az életem. Dolgoztam itthon és dolgoztam a megbízóimnál; dolgoztam Füreden, a szálloda pincéjében, ahová - elvileg - pihenni mentem volna, illetve a helyi vállalkozóval beszélgetni egynémely szerződés kapcsán, míg Roberto és a keresztgyerekek apja felújítási munkálatokat végzett valahol a nagy, fűtetlen és retro házban. Azonban aznap havazott, s beköszöntött az - egy teljes napon keresztül tartó - tél, s ennek okán a találkozó elmaradt. Így hát nekem maradt a főzés az óriási és hideg üzemi konyhán három főre; meg a pincében a szolgálati lakásban való heverészés és non-stop könyvelés. Gyakorlatilag az alatt a két nap alatt készült el a Követeléskezelő Q4 MNB jelentéséhez a főkönyvi kivonat; s mikor vasárnap este hazafelé autózás közben, míg én a szememet próbáltam már pihentetni, és növekvő aggodalommal figyeltem a koponyám mögött erősödő tompa fájdalmat a jobb hátsó, "bőséglebeny"-ként aposztrofált (szokásos) helyen, közben Robi megjegyezte:

- De Te legalább jót pihentél, ugye?

Azt hittem, felvisítok. 

Én olyan jót pihentem abban a két napban, hogy közel kétszázezer forintnyi termelési értéket hoztam létre.

És kb. annyira is voltam fáradt.

Nem túl barátságosan magyaráztam el neki a dolog lényegét, s közben az járt a fejemben: "Segítség, mi keresni valóm van nekem itt?" - de válasz nem jött, s el is engedtem a kérdést, mert olyan fölösleges dolog nekem ezzel is kínozni magamat... legalább annyira, mint a szexszel kapcsolatos averziókkal.

Amúgy is, gyorsan hazaértünk, és bedőltünk az ágyba, mert további munkás hétköznapok következtek; egyik a másik után; s nem bírtam olyan gyorsan melózni hogy újabb és újabb feladathegyek ne emelkedjenek előttem; mindezek mellett pedig az anyagi gondok jöttek sorba, egyik a másik után (befoltozom - újabb lyuk keletkezik, befoltozom - újabb lyuk, mint egy foltozóvarga, áááhhh) és valami kilátástalanság érzés kerített hatalmába, ahogy csak vertem és vertem a billentyűket egyre fáradtabban és elkeseredettebben.

A retrográd bolygóállások, melyekről több asztrológiai elemzésben is hallottam, megtették a maguk hatáásait az előző héten és még ennek a hétnek az első felében is. Aztán, pontosan, ahogy jelezték, elindult valami, lassan-lassan, óvatosan, és egyelőre inkább csak hozzáadott feladatokat hozva, de fel lehetett ismerni a holtpontot, és azt, mikor lassan, óvatosan, de végre megfordul a spirál forgásiránya.

Ez a R betűs cég irodájában történt meg, szerdán délután; de még ezzel együtt is, csütörtök estére eljutottam arra a pontra, mikor is az elmémben egy hang azon kezdett élcelődni, hogy valószínűleg a halál is valami számítógép előtt fog utolérni, és csak onnan fog feltűnni bárkinek is, hogy már nem élek, hogy abbamarad a billentyűk kopácsolása, illetve, hogy nem kapja meg a kért adatokat.

Ez persze tovább vitt az önsajnálat irányába; s mire eljött a péntek este, már a fejem, a csípőm, a gerincem - szóval mindenem fájt. 

Ez még annak ellenére is így volt, hogy az utolsó napokban visszaszoktam a minden esti, rendszeres meditációra - enélkül már kedd-szerda körül összeomlottam volna, azt hiszem.

Pénteken este fél kilenckor nyomtam meg az utolsó MNB jelentésen a "beküldés" gombot, majd egy órát csak feküdtem és a fájdalmaimat próbáltam csillapítani. 

További egy órán át a - hétvégére áthúzódott -egyéb feladataimon pörögtem; majd ezt is feladva lassan-lassan átengedtem magam a pihenésnek és gyógyulásnak.

Elalvás előtt az egyik utolsó gondolatom volt, hogy végre megengedhetném magamnak, hogy örüljek a sikeremnek, mert igenis, coviddal súlyosbítva ez önmagában egy csoda, hogy a három jelentés határidőben bement; legyek már végre büszke a teljesítményemre; s még valami: én annyit dogozom, hogy igenis, megérdemlem a jobbat, a szebbet: a jobb lakhatást, a fűtött otthont, a csapból mindig és biztonsággal folyó hideg-meleg vizet, a jobb ruhákat, stb. stb.

Reggel ezzel az energetikával ébredtem; s tulajdonképp egész nap lézengtem; bár főztem kocsonyát, sütöttem fasirtot, hozzá dinsztelt káposztát; de a tervezett takarítás elmaradt; s alighanem tovább csúszik, mert holnap már ismét dolgoznom kell - sok, sok, rengeteg a feladatom még mindig.

De azért talán a következő hét talán nem lesz annyira lélekrágcsáló; tervezek menni végre Segítőmhöz is - közel három hét kihagyás után - már nagyon kell, hogy helyre húúúúúúzza az agyamban és körülötte azokat az energiavonalakat. Megártott nekik a jelentésszolgált, nem is kicsit. És szükségem van az erőmre. Vissza kell szereznem valahogy.

Mert azok a nyomorult bolygók végre lassan mind irányba állnak.