Hallgattam barátomat, aki vidáman csacsogott a telefonba, ahogy szokott. Nagy ívű eszmefuttatását lelkesedés kísérte, s mikor a legutóbbi beszélgetésünkre kanyarodott vissza, eszembe jutott valami, amit gyorsan meg kellett osszak vele.
- Én nem tudom, hogyan lehet, de abban a múltkori beszélgetésben hatalmas teremtő energiák kellett, hogy legyenek. Emlékszel? Péntek volt, és Te erről beszéltél - én meg emlegettem Neked volt közös kollégánkat, hogy milyen rendes fickó, milyen jó volt vele együtt dolgozni, és hogy igen; én szeretnék újra az ő munkatársa lenni.
- Emlékszem.
- Nos... hétfőn hívtak fel az egyik cégemtől, hogy átveszik őket, és ő lesz a közvetlen munkatársam... és most Neked is... Mennyi idő is telt el? Egy hónap? Semmiképp sem több. Működik a Teremtés.
...igen, valahogy így van ez. Kimondasz valamit, megfogalmazod, könnyed öröm érzetet társítasz hozzá, (nem görcsölést, szűkölködést vagy korlátokat), aztán elengeded - és a Teremtés tálcán hozza.
Csak jól vigyázz, mit kívánsz. Mert képes megvalósulni.
...
Mindennapi teremtéseinkből Robinak tartottam előadást Keszthelyen, a fentiekben vázolt eseménysorokat taglalva. Hirtelen megálltam, ránéztem, mert bevillant valami.
- Mikor túl voltam a szakításon az elődöddel, arra gondoltam: nekem legközelebb fiatalabb pasim lesz. Két hét múlva megismertelek téged... na, hát valahogy így működik a dolog. (Nem tettem hozzá, hogy ez is az a kategória, amikor jobban kellett volna vigyázni, jobban kidolgozni azt a kívánságot. Van neki így is épp elég látens önértékelési zavara, nem kell ezt fokozni, inkább pozitívan kell hozzáállni, hátha. Vagy nátha.)
Be kell valljam, az elmúlt közel két hónap szellemi energiáit leginkább a bőség teremtésre koncentráltam. Kénytelen is vagyok ezzel foglakozni; ahogy a múltkor írtam, a 24. órában vagyunk.
Viszont meglepő, hogy hány szál, hány terület mozdult meg ezen törekvések nyomán; s még csak nem is direkt megkeresésre. Sokkal inkább a dolgok dinamikus változása jelzi, hogy a vortex él. Él, és működik.
Óhatatlanul, folyton Joe Dispenza üres tere jut eszembe (a Teremtés tere, a lehetőségek tere), illetve a Siker hét törvénye könyvben olvastak - az ember mindenfelé terjessze ki szándékának csápjait, ne álljon meg ezzel a cselekvéssel, csak csinálja tovább és tovább - s azok majd bevonzzák a megfelelő embereket, helyzeteket a megvalósuláshoz.
Így legyen, mert így van.
...
Álmomban álltunk egymás mellett, (de nem túl közel) azon a bizonyos teraszon, a tó felől könnyű szellő fújt, lebegtette rajtunk a könnyű fehér ruhát; társaságunkban három B betűs dolog, úgymint Balaton, Buddha és búbos kemence. Álltunk ott elszántan és néztük a távolban csilogó nagy tavat. Egyszer csak elfordította a fejét, rám nézett és megkérdezte:
- Akarod?
- Igen! - bólintottam elszántan.
Aztán elszántan néztük tovább együtt a vizet.
...
Eljutottunk egy fordulópontig. Már nehezen viseltem, hogy az élő fába beleköt; s mikor "nevelési célzattal" visszatartotta a számlám kifizetését, éreztem, hogy elgurult az összes maradék gyógyszerem. Valami bennem megállás nélkül azt mondta, hogy ha szegény Anyámnak nem sikerült engem 51 év alatt megnevelni, akkor ez már hiába való próbálkozás, és ha az embert "nevelgetni" akarják, akkor itt az ideje, hogy megmutassa, milyen is a valódi nevelés.
Van benne gyakorlatom... hatszor...
A valódi nevelés ott kezdődik, hogy átgondoljuk, mi is a célunk.
Én nem akartam kenyértörésre vinni a dolgokat. Egyszerűen csak szenvedtem a túlságos keménységtől. Lassan odáig jutottam, hogy oda menni se szerettem. ..Tehát (a célokat is figyelembe véve) úgy döntöttem, hogy keménységre a legjobb - lágysággal válaszolni.
Avagy, ha valakiben kevés a szeretet, növelni kell a dózist.
Így írtam egy levelet, melyben néhány gazdálkodási parpamétert megemlítettem (kettő stagnálást, egy csökkenét, az infláció pedig növekedést mutatott) majd kiajánlottam jövő évre 50 ezerrel kevesebb havi díjat, mint az idén; az online munka preferálásával.
Először azt hitte, hogy elírtam, gondolom. Aztán rá kellett döbbennie, hogy nem. Kérte, hogy beszéljük meg.
Eltelt még pár nap, s kedden Mikulás csomagokkal jól felszerelkezve mentem hozzájuk. Ő is kapott egyet - mint minden régi, kedves kollégám.
- Zavarba hozol - mondta; s láttam, hogy végre ellágyult. Nagyon ráférne ez, azt hiszem. Kezd túl kemény, kérlelhetetlen lenni.
- Kevesen szeretik, ez a legfőbb baj - futott át a gondolat; majd nagyon kedvesen elbeszélgettünk.
Hiszek benne, hogy béke támadt az olajfák alatt; remélem, hogy így is lesz és minden a legjobban alakul.
Megérdemelnénk. Mindketten.
...
Mindenki tudta, hogy pihenni vágyom a héten; s ők nem, nem küldték el időben azt a jelentős összeget; igazság szerint mát két hete lógtak vele lassan; s én egyre idegesebb lettem; majd jött még egy megkeresés tőlük az évközi könyvvizsgálatra, több százmilliós osztalékok kapcsán; melynek szent oltárán fel kellett áldoznom a maradék pihenésemet; s a pénz még mindig sehol; holott előzőleg rengeteg plusz feladatot végeztem el nekik grátiszban.
- Nos... van ideje a lágyságnak, és van ideje a keménységnek - hoztam meg egy reggel a keszthelyi nappaliban a döntést minden békességre és kompromisszumra hajló attitűdöm ellenére; s szokásommal ellentétben, kiküldtem a felszólító levelet, melyben a késedelmi pótlék, behajtási költségátalány és minden egyéb kellemetlen eshetőség megemlítésre kerül.
Fél órán belül megérkezett a pénz.
...
- Nem bírom. Faktoráltatunk, hitelt akarunk felvenni, és nincs kész a főkönyv. Semmi nincs kész. Pedig minden anyagot megkapott... de semmi, sehol. Alig várom, hogy túl legyünk ezen a záráson és elköszönjünk tőle - tépte a kis kolléganő a nem kevés, nem kicsit feltűnő, csodálatos vöröses sörényt; mely alatt korallpiros rúzs és egy fekete keretes szemüveg alkot feltűnő kontrasztot.
- Skorpió... azok pedig... - mosolygott kissé zavartan Kékhemü; és igen, pontosan tudom, milyenek a Skorpiók, egy Skorpióval éltem 16 évig, én ne tudnám?
A lány - nevezzük az Ellenzék Titkárnőjének, Dobó Kata legendás szerepe után szabadon - nagyon kedves kolléganőm lett; remekül megtaláljuk a hangot egymással. András fiam korosztályához tartozhat, de ez nem akadályozta a jó kapcsolat kialakulását. Sőt. Valahol imponál a vagánysága - neki meg talán bejön az élettapasztalatom és a kedvességem. Remélem legalábbis.
A főnökét kell még meggyőznünk - nos, reméljük a legjobbakat.
(Erről az egészről nyár óta értekezünk... azóta, ha előjön a téma, mindig felcsendül bennem ez a szám, R betűs a nevezett cég, bocsássatok meg az analógiáért:
Ha mégis jön a Rolling Stones )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.