Az egy hete kezdődött tünetcsokor, szerencsére, messze volt attól, amit életre veszélyesnek minősítenék; de azért továbbra sem szabad ezt a nyavalyát leminősíteni. Nagyon kellemetlen perceket tud szerezni annak, akit megtalál.
Az enterovírust idéző tünetek mellett ez úttal az arcüreg- és fülgyulladás vitte a prímet, a hozzájuk társuló elemi fejfájással kísérve, ami ellehetetlenítette a munkavégzést hosszú napokra.
Igazság szerint ez a terület még mindig nem kapta meg a "gyógyult" minősítést a vezérlőegységtől; bár a "gyógyul" kifejezést már napok óta hordozza. De még mindig nem, bár most már "csak" egy átlagos nátha erősségű tüneteim vannak.
És - végre! - jobb a közérzetem is.
Védettségi igazolvány mindenesetre az idén nem lesz, mert végül nem mentem el a tesztelésre; kicsit összevitatkoztam a háziorvosom asszisztensével; de semmi értelme nem lett volna a tünetek jelentkezésétől számított 6. napon elindítani a karanténos 10 nap számlálóját. Hiszen már csak négy volt hátra belőle.
Viszonylag nehezen értette meg az asszisztens, hogy én lassan egy hete beteg vagyok és tényleg nem mentem sehová; gondolom nem érti, miért nem mentem táppénzre; hogyan lehetek otthon; valószínűleg nem látott még vállalkozót, de sebaj.
Ma kicsit fájdítottam a szívemet Forradalmár lapjának megtekintésével - régen csináltam ezt, és most ismét sokáig nem fogom, jobb az úgy, azt hiszem.
Egyébként jobban létem némi optimizmust adott, ma hatékony voltam a munkában is végre, sőt, a sétálgatást is újra kezdtük; barkácsoltam üzleti tervet is, ráadásul három különböző bevételi szinttel - ilyen még nem volt, a bevételeket eddig mindig fixnek tekintettem, a kiadások voltak, ahol bajba kerültem mindig - most azonban a hangsúly a növekedésen kell legyen; s ehhez készültek ezek a különböző prognózisok. Alapvetően megnyugodtam tőlük; bát tény, hogy a "legoptimistább" verzió az, amit szeretnék véghez vinni, de a "racionális" verzió is élhető. ...így élünk jelenleg, vagy inkább vegetálunk... nem is tudom. Éhen nem halunk akkor se, de a jól megélünk is fényévekre van - mint régi meggyőződésem, mely szerint éhen halni legalább olyan nehéz, mint jól megélni.
... A mai napon úgy döntöttem, hogy ezt a meggyőződésemet köszönettel visszaadom a Teremtőnek, és helyette új meggyőződést kérek. Letöltöm tehát a Forrás Teréből a "Könnyen és gyorsan keresem a pénzt, bevételeim könnyedén és gyorsan növekednek, meggazdagodni lehetséges és könnyű, tudom, hogy hogyan gazdagodjak meg; könnyen megteszem azokat a lépéseket, amelyek a gazdagsághoz vezetnek" programot és beépítem az életembe. Igen.
A múltkor ültünk Kékhemüvel az irodában, és párkapcsolati témákról beszélgettünk.
- Tudod, én nagyon tisztelem, amit elértél. Hiszem azt, hogy ehhez kevés az, ha valaki jókor van jó helyen, ehhez üzleti, befektetői érzék kell. Ez nagyon nagy dolog. Ennél csak egyetlen nagyobb van: ha az embernek olyan társa van, akivel jóban-rosszban, szeretetben, megbecsülésben éli le az életét.
- Ahh! - kiáltott fel kissé nyűgösen. - Én erről már rég le is mondtam!
Hallgattam, hallgattam, és a szívem mélyén ugyanezt a lemondást éreztem.
...viszont ez azt is jelenti, hogy a másik út viszont előttem is nyitva van; ha nem is ezekig a magaslatokig, de a jelen helyzetet mindenképpen meghaladóan.
Lerajzoltam a portfoliómat Farkasnak, aki rá kívánt beszélni valamely nonprofit szervezet tevékenységében való részvételre. A rosszullétem volt az oka, vagy csak racionálisan felmértem a lehetőségeimet, nem tudom - mindenesetre az elvégzendő feladat nem volt kedvemre; túl nagy gyakorlatot sem tudok felmutatni benne, de nem is szeretnék, ha őszinte akarok lenni. Ajánlottam magam helyett Andriskát, aki látott azért már ilyet; de azt hiszem, hogy őt sem tartották alkalmasnak a pozícióra (ebben tán nem volt igazuk, de mindegy is ez).
Lényegében arról szól a dolog, hogy nincs kedvem a frissen elért relatíve nagy szabadságomat beáldozni egy munkaviszonyszerű tünetegyüttes oltárán; még az én édes fiam sem túl lelkesen jelentkezett - pedig bizonyára fizetőképes kis társaságról van szó; de Andris is inkább a saját terveivel foglalkozna - hiába, a vállalkozói véna.
Ami nem bűnözői.
A nagy fiam a harmadik diplomáját teszi le. A lányomnak megvan a felsőfokú szakképesítése; most fog nekiindulni a főiskolának.
Andriska leérettségizett, és nem lesz bűnöző. Ő vállalkozó lesz. Jó vállalkozó (idővel).
Nos... a másik kettő összes tanulmányában nincs annyi munkám, mint abban, hogy Andrischka idáig jutott.
Mindenesetre, mostanra kiderült, hogy Csabának, szegénynek, nem volt igaza a kis családomról alkotott véleményével.
Háromból két diplomás, az sokkal több, mint kettőből egy.
És én sose voltam alezredes.
Én jó anya vagyok. Minden látszat ellenére.
Legalább ezt elmondhatom magamról.
...
A Lány kirepült a barlangból, az istenszem-ábrázoláshoz hasonlatos, háromszög alakú nyíláson keresztül egyenesen a sötéten csillámló óceán fölé. Egy pillanatra végignézett a tájon, elgyönyörködött a partot érő hullámok lágyan elomló sziluettjeiben; majd felnézett az égboltra. Hívták őt a csillagok... s indult. Pillanat múlva kint volt... kint, az Űrben; a sötétségben. "A Teremtés tere" - ismertem rá az idegen, furcsa sötétségre. Nem volt ott fény... de mégis. A lány ruhája hófehér, csillogó selyem; a fény, mely bevilágítja a sötét, furcsa, idegen teret - nos, a fény magából a lányból jön; s lám, már a tér sem idegen, vagy furcsa; a lány táncol, ugrál, szaltózik; kecsesen, egyfajta titkos ritmusra - pedig nem szól a zene; de mégis, csodálatos tánc ez - a Teremtés tánca.
"Belaktam a teret. A Teremtés Terét." - foglaltam össze a látottakat Segítőmnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.