Úgy látszik, hogy az október valóban a lezárások és elválások hónapja. Megérlelődött bennem az elhatározás arra vonatkozóan, hogy befejezzek néhány olyan kapcsolatot, amely nem ad, csak elvesz az energiakörökből.
Ilyen például a hamis barátság, melyről néhányszor írtam már itt kirohanásaimban. Szerintem az ellenem elkövetettek felérnek egy nettó árulással; s ez még nem elég, de méltóságomba, önbecsülésembe és a világról alkotott - talán túl idealisztikus - elképzeléseimbe rondítottak bele valami olyan otromba módon, mint mikor valaki a sáros bakancsát felteszi a díszesen megterített étkezőasztalra.
Hogy "barátosném" gyűlöli a nőket, az egészen bizonyos. Ez fakad az ő fusztrációjából, élete eddigi megélt tapasztalataiból, ebből eredő - súlyos - korlátaiból, ez is biztos. Minthogy az is, hogy valószínűleg neki meg ezek miatt lenne szüksége pszichiáterre.
De az is biztos, hogy nekem a saját lelki egészségem fenntartása miatt meg kell szakítanom azt a kapcsolatot, melyben elárultak és érzelmi bántalmakat szenvedek.
Ez tehát az egyik döntésem.
De van másik is.
Holnap beadom a felmondásomat. Elég volt, nem mehet erre rá az egészségem.
Mostanában eljutottunk odáig, hogy bár a munkaidőm 80-85%-át elrabolják (az idegeimről nem is beszélve), de a jövedelmemnek már csak a 40-45%-át biztosítják. És közben érzem, hogy felőrölnek az elvárások, melyek teljesítéséhez nem kapok segítséget.
A döntés a hét végén érlelődött meg bennem, mikor riadtan tapasztaltam, hogy a maratoni munkát nem tudtam a következő három napon kiheverni. Egyszerűen nem volt elég rá a rendelkezésemre álló idő.
Pénteken ráadásul a Galambtól is kaptam egy alapos fejmosást, és akkor, azon az alacsony energiaszinten ez teljesen be is talált. A hétvége ezek után azzal telt, hogy meghánytam-vetettem apróra, pro és kontra az egészet.
És döntöttem. Nehéz volt... de döntöttem.
Furcsa, hogy mikor végre rászánom magam a lépésre, hirtelen mennyi és mennyiféle segítséget küld az ég...
"Mert utak nyílnak meg azok előtt, akik tudják, hová mennek, és elhatározzák, hogy el is jutnak oda."
A hála a legmagasabb rendű emberi érzelem, és én most nagyon hálás vagyok. Többeknek, több mindenért... de ezek között van egy valaki, akinek különösen.
Ő valami olyasmit tett, amit sem helyzete, sem kilátásai, sem jelen- sem jövőbeli érdekei nem indokolnak.
Azt hiszem, ezt nevezik nagylelkűségnek.
Még soha nem tapasztaltam ehhez hasonlót.
Néha arra gondolok, hogy ő - talán - tényleg szeret engem.
De lehet, hogy csak képzelődöm.
De erről majd talán később, egy külön bejegyzésben.
...Lesz még egy durva hónapom, három cégnél negyedéves MNB jelentéssel súlyosbítva - de ezzel, reményeim szerint, le fogom zárni az életemnek ezt a tanulságos, de nagyon kemény fejezetét.
Most ott tartok, hogy választhatok, mit, hogyan, kikkel akarok dolgozni.
És csupa olyan emberrel dolgozhatok együtt, akiket őszintén kedvelek.
Ma például beszéltem a Farkassal.
Az ilyen beszélgetésektől lesz olyan jó kedvem, hogy napokig nem tudok elszomorodni :)
Emzéperix meg jobb lesz, ha megtanul MNB jelentést készíteni. Ha már megkérdezte tőlem, hogy láttam-e már olyat. Itt lesz az összes lehetőség, hogy bebizonyítsa, hogy ő milyen jól csinálja.
Az élet csodás.
...kár, hogy a szerelmet olyan szűkmarkúan méri...
Chris Norman: For you
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.