(avagy mese ötezer svájci frankról - 1. rész)
Véget ért a háború, és a Böhm család, iszonyatosan legyengülve az éhezéstől, de végre feljöhetett a pincéből és megláthatta a napvilágot.
Magdalena 14 éves volt. Eddigre elvesztette az első szerelmét - a bátyja barátját -, sápadt, sovány arcában hatalmas barna szemek ültek, melyek vádlóan néztek a gonosz világra, melyben egy tizenéves kislánynak ilyen iszonyúságokat kell megélnie - de ő és édes bátyja, a rengeteg beágyazásnak és irathegyek mögötti bujkálásnak hála, ép bőrrel megúsztak németet, oroszt, románt.
A szülőkről ugyanez már nem volt elmondható. Julianna erős asszony volt világéletében - az unokája sokat örökölt a jelleméből - neki nem is lett különösebben baja ezek alatt az évek alatt, szakács tudományát nagy becsben tartották a pincében-udvarban megforduló szedett-vedett, tépett hadak. Főzött ő németre, oroszra - románra nem, mert azokat szőrös talpúaknak mondták, akkor jobbnak látta ő is a bujkálást választani.
Julianna megtanította az unokáját főzni.
Nem úgy, mint a rokonjányt az anyja, akinek percnyi nyugta sem volt az anyai utasításoktól. Nem volt ott hatalmi szó, dirigencia. Nem volt más, csak finomnál finomabb ételek, úri asztalra valók - s a kislány nem főzni tanult meg, hanem az ízeket. Kapott e mellé még néhány biztatást: szőrös a karod, te jó szakácsnő leszel, a szőrös karú lányok mind jó szakácsnők - és mikor magára maradt a rettentő nagy pusztaságban az éhes családdal, nem tett semmi mást, mint felidézte a régi ízeket, nagymamája mozdulatait.
Így teljesült be a jóslat, mert a jóslatok beteljesednek, ha itt van az idejük.
Julianna asszony tehát átvészelte a háborús éveket, mint annyi mindent előtte, s majd utána is.
Férjét, idősebb Johannt azonban nem ilyen kemény fából faragták. A sovány, beteges ember a munkaszolgálatban agyonfázott, míg a vékony kiskabátban a fagyos földben a lövészárkokat ásta sorstársaival - szíve leánykájának a halálos ágyán el is mesélte, hogy érezte, mikor adta fel a veséje a küzdelmet az embertelen hideg ellen.
Áprilisban szabadult fel Budapest.
Johann augusztus 20-án halt meg.
Körülöttük a város ünnepelt.
...
A következő év újabb nehézségeket hozott a Böhm családnak. Elkezdődtek a kitelepítések, s Johann megmaradt családja hirtelen Biharira változtatta a nevét a megmaradhatás végett. Ekkor lett Magdalénából véglegesen és visszafordíthatalanul Magdolna, Johannból pedig János.
A vidéki rokonság nem volt ilyen szerencsés: névváltoztatás helyett gépfegyveresek fogták körül házaikat, s egy rokongyerek árkon-bokron át érkezett a hírrel: viszik őket, Eva nénit és a családját már bevagonírozták, s nagyon kéri, hogy nagy fiának segítsenek, hogy legalább ők hadd maradhassanak Magyarországon, hiszen karon ülő a kis J., a kedvenc unoka; s a nyitott vagonban meg is halna mire Németországig érnének.
Eva volt Magdaléna legkedvesebb nagynénje. Szigorú, de igazságos asszony volt, afféle mátriárka. Öt gyereket szült, négy fiút és egy leányt - a családban két generáción át ismétlődött ez a minta. Jé is negyedik fiúként született, s később lett neki egy húga.
Magdaléna, aki akkor épp hogy 16 kezdett lenni, de bátor volt, sőt, vakmerő, azonnal biciklire pattant és ment Eva rendeletét végrehajtani, nem gondolva a saját életére.
A fegyveresek előtt lepattanva a bicikliről, közölte, hogy ő Budapestről jött. Épp bevagonírozni készültek a rokonokat, a karon ülő Jével egyetemben - s ő határozott hangon közölte, hogy más utasítást kapott, ezt a családot el kell engedni.
Így nőtt hirtelen a Bihari család létszáma, Magdaléna pedig, miután jól elrendezte a dolgokat, hazatekert anyjához és testvéréhez a rejtélyesen hangzó Budapest nevezetű helyre.
...
Teltek-múltak az évek, a vasfüggöny lezárult, megnehezítve a szétszakadt család tagjai között az érintkezést.
Magdolna és a bátyja, szegény sorsúak lévén, az új rendszer kedvezményezettjei lehettek. Sok sorstársukhoz hasonlóan biztos munka, megélhetés, sportolási lehetőségek, üdülők, - jobb élet várta őket fiatalkoruk nyomorgásaihoz képest.
Így mindketten elkötelezett hívei lettek a szocialista rendszernek. Annyira, hogy Magdaléna még a svájci udvarlójával is szakított, nehogy rendszeridegennek tűnjék ez a bohósága.
(Szakított.
Egy svájcival, aki odavolt érte.
És ő az én anyám.
Áááááá... vissza a mesélő szerepébe).
A "túloldalról" időnként jöttek hírek; lehetett hallani, hogy Németország talpra állt, a rokonok egyre jobban feltalálják magukat, s egyszer jött a levél: Eva nagyon hálás Magdalenának, amiért megmentette a családtagokat, különösen a kis Jé-t, s mivel azóta meg is szedték magukat, félretett Magdalena számára ötezer svájci frankot.
...
Magdalena számára a szó: ötezer svájci frank - olyan vadregényesen hangzott. Nem csupán az összeg nagysága - Magdalena sosem volt gazdag - de a külföldi fizetőeszköz, no meg a lila tehén országának híres bősége - Magdalena nem felejtette el az ötezer svájci frankra szóló ígéretet.
Már megvolt a kisfia, s ez a tény önmagában is nagyobb szegénységbe taszította a szociális háló nélkül, egy iszákos mihaszna férjjel tengődő fiatalasszonyt - mikor a rokon férfiak nagy vállalkozásra szánták el magukat.
Magdalena kis konyhájában szövetkeztek arra, hogy márpedig ők meglátogatják a kiszakított rokonokat. Ő csillogó szemmel hallgatta a terveket, millió csókot küldött az idegenbe szakadtaknak, s kérte a férfiakat: hozzák el az ő ötezer svájci frankját, ha már úgyis arra járnak.
Teltek-múltak a napok-hetek, s egyszerre visszatértek a rokonok. Sok élménnyel, némi szuvenírrel, rokoni ölelésekkel tértek meg.
- És hol van az ötezer frankom?
- Az? ...hát az nincs.
...
Magdaléna egész életében meggyőződéssel vallotta, hogy rokonai meglopták őt, eltették a neki küldött pénzt.
Hogy az igazság mi volt? Sosem tudjuk meg. A rokoni szálakat elrágta az idő és a távolságok vasfoga, az öregebbek, akiknek fontos volt még a rokoni szó, elhaltak, az ifjak élik modern, rohanó és kiüresedett életüket.
Szegény kis anyám áll a komód előtt, elsárgult fényképeket nézeget, - alig látja már őket - és néha eszébe jut egy réges-régi mese ötezer svájci frankról, ami soha nem lehetett az övé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.