A jövő elkezdődött

A jövő elkezdett formát ölteni körülöttem, lassan és bizonytalanul. A Skorpióban lévő bolygók (vagyakármi) teszik a hatásukat, és lassan zárulnak mögöttem az ajtók. Előttem homályosan sejlenek újabbak - de igazából még mindig nem döntöttem el, hogy merre tovább. Illetve, részben már igen. A többi kérdéses csupán.
Tudja ezt a Farkas is, mert mikor szerdán délután beestem az első programbemutatóra alig negyedórás késéssel, nagy lelkesen így mutatott be:
- És ő Gabi, a könyvelőnk. Ő mindig oda jön, ahová én megyek.
Meghatódtam ettől a mondattól. Olyan volt, mintha hazaérkeztem volna.

Sok tervem van. Két ajánlat van a tarsolyomban a Farkassal való közös munka és az Értéktár mellett. Hogy melyiket fogom végül ténylegesen választani, az több tényezőn múlik.
Emellett tovább kell képezni magamat; rendbe kell tenni a saját cégem ügyeit, sőt alkalmassá kell tenni a szintlépésre a következő rövid időszakban. Mert szintet kell lépni. Muszáj. Cél a kis ügyfelek kiszolgálásának javítása, ennek a szegmensnek a növelése. Hiszen kaptam ehhez egy nagyszerű segítséget Morgó személyében.
...
Vezérem, Viktor (nem az) felmondott, mikor a platánosban kiderült, hogy megszűnés helyett eladás lesz, és én nem nagyon értettem, miért nem akar maradni.
- Tudod, mire itt minden újra felépül, az rengeteg munka. Zűrös, összevissza időszak várható. És minden vezetésnek megvannak a maga bizalmi emberei. Én nem szeretném azért újra összerakni a céget, hogy utána lecseréljenek. Nem akarom másnak kikaparni a gesztenyét. - mondta a szokásos, szeretetre méltó, sugárzó mosolyával.
Ez a mosoly sok mindent más megvilágításba helyezett az életemben.
Fényt kaptak bizonyos árnyékos részletek. Például Kojak mondata azon a kényszeredett és rohanós ebéden, mikor elvileg "meg akart győzni" arról hogy maradjak.
- Azt hittem, hogy tovább kitartasz - mondta.
Tovább, és nem végig. Értitek?
Értitek.
No, thanks. Ebből már ez is több mint sokk volt.
...
A két villa közül lehet, hogy a platános elegánsabb, én mégis a levendulást szeretem jobban. Sokkal, sokkal jobban. Imádom a kertet, ahol az év minden szakában különleges illatokat sóhajtanak a növények, szeretem a szépen berendezett termeket, ahol a régi és az új valami sajátos eleganciával keveredik.
Szeretem a levendulás villát, hiányozni fog - és mégis..
A cégnél egyre nyűgösebben telnek a napok, a hatvan napos felmondási idő, amit rám szabtak, rettenetesen hosszúnak látszik - még 38 nap hátra van belőle. Most negyedéves MNB van mindenhol, gyakorlatilag két hete pihenőnap közbeiktatása nélkül gürcölök, hogy mindhárom helyen elkészüljek.
Ebből toronymagasan a legundorítóbb a faktor beszámolója, mind a munkamennyiséget, mind a belső harcokat tekintve. S ez még nem elég, felvettek egy hölgyeményt a helyemre, akivel még foglalkoznom is kell. Meggyőződésem, hogy az utódom komoly mentális problémákkal küzd - nem is értem őt, a reakcióit néha. Nagyon nagy türelem kell hozzá - és amikor bent van, esélyem nincs a munkámmal foglalkozni, inkább hatvanharmadszor is meg kell hallgatnom, mi hogyan volt az előző munkahelyein. Ezért nyomom inkább éjszaka, meg hétvégén - csak ezen a negyedéves beszámolón legyek túl és úgy, hogy ne lehessen belekötni semmibe.. Tudom, hogy nehéz szituációban vagyok, és alig várom, hogy kiléphessek belőle. Mint Attis, én is a kör közepén állok... b@sszus.

Edda: A kör

Utódom erőszakos, kiabálós és hátba mószerolós is. No meg kevéssé írástudó. Mindez rekord idő alatt derült ki róla.
Mikor nyolcvanharmadszor is elmondtam neki, hogy nézze meg a 250/2000 kormányrendeletet, ha meg akarja tanulni a helyi sajátosságokat, meg annak a végén ott van a mérleg is - kinyomtatta az isten barma, elkezdte az elején az olvasást, gondolom hamar rájött, hogy ez a szöveg neki nem értelmezhető, abbahagyta, majd kiabálva leb@szott engem, hogy miért mondtam hogy benne van a beszámoló szerkezete mikor nincs is.
- De hát ott van benne!
- De nincs!
- De mondom, hogy ott van. A végén.
- De nincs.
Itt már csúnyán néztem, ezért hozzátette:
- Mondjuk nem olvastam el, csak az elejét, a többit csak átlapoztam, de nem láttam benne.
- Az elejét? A beszámoló sémák a végén vannak. Mint a számviteli törvénynél, ott is a végén vannak a mellékletek. (Bakker, ennyit legalább tudhatnál. Könyvelő vagy, láttál már távolról számviteli törvényt, nem? Meséltek róla legalábbis, ha jártál tanfolyamra. Vagy legalább láttál olyat, aki látta már.. á, hagyjuk is ezt.)
- Jó akkor nézzük meg mert szerintem nincs benne!
- Jó, nézzük.
Fellapozta az általa kinyomtatott nagy csodálatosságú rendeletet. Nem fogjátok kitalálni, mi volt a végén.
Naná, hogy a beszámoló séma.
Hát kábé ez a szint játszik.
...
Tud ez vicces is lenni.
Ennek a munkakörnek az ellátásához erős excel ismeretek kellenek. Nem mondom, hogy a Kölyök nem jobb ebben, van húsz év előnye - de azért én se vagyok annyira rossz.
Emlékszem csendes, meghitt estéinkre A-val a könyvelőirodában. Áhítattal térdeltem a széke mellett a szőnyegen - mielőtt valaki félreértené, nem volt semmiféle szex, nemhogy orális; (még puszik is indokolatlanul ritkán, nemhogy egyéb dolgok) de úgy néztem fel rá, mint az Istenre, mikor az abszolút és relatív cellahivatkozások és az excel függvények rejtelmeibe bevezetett. (Igen, a Káma-Szútra helyett. Én se vagyok normális, tudom. Inkább azzal foglalkoztunk volna).
Múltkorokban megdicsértem ezen a helyen Szerjozsenykát, amiért gyakorlatban használható tudást kaptam tőle (szintén Káma-Szútra helyett angol nyelvleckék. Azért ebbe belegondolni több, mint fájdalmas. Én dugás helyett mindig valami mást csináltam, azt hiszem, így telt el az életem. Persze, nagyon okos lettem tőle. De hogy elég bölcs-e.. hát azt kétlem.)
A-ra halmazatilag igazak a fent leírtak. Az excel kezeléstől a főkönyvi kivonat érdemi értelmezéséig minden fontos könyvelési gyakorlati (alapvető) tudnivalót tőle tanultam. Az Isten áldja meg érte.

...kár, hogy túlságosan szerettük egymást ahhoz, hogy együtt maradhassunk mint munkatársak. Sosem lett volna családja, ha úgy folytatjuk...
...
Ehhez képest megrázó élmény volt, hogy a kolléganő a kiexportált táblázat számaiban a vesszőt nem tudta tizedespontra cserélni, inkább két órán keresztül visítozott a kollégáknak (az külön téma, hogy az irodában senki nincs tisztában a "keresés" és "csere" funkciók használatával.) Majd beértem a szokásos tíz órámra (amitől Petrezselyem a haját tépi, egészségére), megnyomtam két billentyűt és... ki gondolta volna? :)
Magamban közben arra gondoltam, hogy ha ez már problémát okozott, akkor mi lesz a 20-25 füles, meg pivot táblákat tartalmazó file-jainkkal, amiket integrált rendszer híján alkalmazni vagyunk kénytelenek... de nem szóltam. Legyen ez a cég gondja, nekem éppen elég baj elviselni ezt a sárkányt ebben a hátralévő 38 napban, ráadásul jelentésszolgálati feladatokkal súlyosbítva.

Megy az érdekcsoportok közötti gyilok is, és kedvenc kollégámnak igaza van: ez az a történet, amiből legjobb kimaradni.
Kérdés, lesz-e rá módom.

Jáió, eládió - Bikini

Rohadt hosszú ez a 60 nap.
...
Ami a saját házunk táját illeti, a fürdőszoba burkolás - nagyjából - elkészült. Rengeteg pénzem bánta. A szabadkai családi kirándulás sem volt annyira olcsó játék - de már szinte nem volt ruhánk.
Mondjuk most meg szekrényünk nincs... nincs is hová tenni. Sőt, pénzünk se, hála Csabának, aki utalgatott össze-vissza.
Jók ezek. Egyszer majd minden a helyére kerül. Muszáj neki.
Asszem.
Ha tudtam volna, hogy Csaba így fog velem viselkedni, Szabadkát kihagyom. De nem tudtam, nem gondoltam, hogy képes utoljára, bosszúból hátba támadni.
Képes volt - és ezzel elvágta az utolsó szálat, az emberség, lelkiismeret-furdalás utolsó cérnácskáját ami hozzá kötött, és bebizonyította, hogy tényleg, soha, egy percig sem szeretett.
...
Szabad vagyok.
...
Kaptam egy harmadik ajánlatot is, hogy vigyázzak munkaviszony keretein belül egy bolond mérnökre - az ajánlat nagyon kedves és szeretetteljes volt, de mikor megosztottam ez irányú gondolataimat Andásommal, az kerek perec kijelentette:
- Nem, Anyu. Én nem akarom, hogy egy diagnosztizált skizofrénnel napi szinten találkozz. Sajnálom őt, tudom, hogy rendes ember, de én félteném az életed. Nem véletlenül hagyta el őt a családja sem. Tudod, hogy nekik több személyiségük van. És csak egyszer jöjjön elő belőle az, akit nem akarsz látni. Tudod, az sosem véletlen, ha valaki egyedül marad. Szenvedtél már Te eleget a sok hülye f@sz miatt. Már a Zsolti apja sem volt oké. Aztán jött az Apu, Gyuri, Józsi, Csaba... nem kell neked már több szenvedés. Megérdemled, hogy boldogabb legyél.

Rágondoltam kedvenc unokabátyámra, Jére, és el kellett ismernem, hogy Andrásnak igaza van. Az a nagy és vidéki viszonylatban szépnek mondható, rendezett ház, ami valósággal vágyakozott lakók után.. és nem lehetett vele egy fedél alatt élni, mert neki is széthasadozott a személyisége, szabályosan más ember volt, mikor ivott - és mindig ivott, és nem is lehetett észrevenni, csak mikor elkezdett gorombáskodni.
Hát igen, annak mindig oka van, ha valaki egyedül marad.
...
- De nem párkapcsolatról van szó, csak munkáról. Mondjuk úgy: baráti segítségről.
- Segítsd őt.. távolról, mint eddig. Higgy nekem.
...
- Az a baj veletek, K... is ilyen (itt egy volt osztálytársnő, régi szerelem került felemlítésre), hogy nektek nem kell a jó. Alighanem észre se veszitek azt, aki rendes. Neked is csak mindig az ilyen hülyék tetszettek.
- Lehet, hogy igazad van - mosolyogtam csendesen magam elé. Az M7-es bekötőn jártunk, éjfél elmúlt, mint mostanában mindig. Andris értem jött, és - mint mindig, ha találkozunk - az élet nagy kérdéseiről beszélgettünk.
- Lehet, hogy igazad van. De miért van ez?
- Nem tudom. Talán, mert nektek a jó unalmas. Az az érdekes, ahol lehet harcolni. Küzdeni. Szenvedni.

Nem tudtam mit válaszolni neki.