Mesterem írt egy rövid sms-t Karácsony előtt, és ettől meleg szeretet járta át a szívemet. Tudom, hogy tudja, hogy aggódok érte, ha egy ideig nem jelentkezik - és volt gondja rá, hogy megnyugtasson.
Eszembe jutott egy bizonyos cseresznyevirágos ág is - és a nagylelkűség. A nagylelkűség, az igazi szeretet, ami szárnyakat ad, nem bilincseket.
Végtelen szeretettel telt meg Iránta a lelkem.
...
Az elmúlt napok viszonylagos nyugalmát igyekeztem a belső munkára fordítani. Két napot meditáltam azon, hogy hogyan tudnék megfelelni a magammal szemben támasztott elvárásoknak? Hogyan tudnám visszaszerezni lelki békémet, testi egészségemet ebben az őrültekházában, amiben mostanában létezni vagyok kénytelen? Hogyan tudom így elérni a - nem egyszerű - céljaimat?
Csaba megjegyzése rávilágított arra, hogy valamit nagyon nem jól csinálok, hogy többet vállaltam fel, mint amennyit szabad lenne, mint amennyit a jelenlegi szintemen büntetlenül el tudok látni. Figyelmeztetett arra - az egyébként számomra is nyilvánvaló - tényre, hogy túlerőltetem és felőrlöm magam, ha így folytatom.
Tudtam, hogy az egyetlen megoldás, ha valahogyan sikerül "szintet lépnem".
Csak azt nem tudtam, hogyan tegyem.
Végül megérkezett a válasz. Egyenesen a Tudatalattiból érkezett, és elöntött a hála érzése. Hálás voltam Mesteremnek, mert abban a pillanatban tudtam, hogy ezt a képet Tőle kaptam.
"Tanulj meg meditálni a piactéren!"
Ezt kell tennem.
Még nem tudom, hogyan, de meg fogom tanulni.
Köszönöm... <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.