Kedves Naplóm!

Már a hét végén szerettem volna Neked írni. Elmeséltem volna, milyen érzés egy olyan ember után a mocskot takarítani, aki vette a bátorságot, és ki tudja, hányadszor rondított bele az életembe. Szombat délutánra - a legyeket leszámítva, mert még azok is voltak, egy-egy még most is előkeveredik, képzeld! (azaz inkább ne) - tehát a legyeket leszámítva nagyjából kész voltam a romok eltakarításával. Ezt követően elmentem egy természetgyógyász orvoshoz - a rendelő nevét jelzésnek vettem, és valóban, kellemesen csalódtam a doktor úrban, akinek akupresszúrás kezelése csak felső fokban említhető. Ami pedig a szívemet illeti, megtudhattam, hogy nem csak jó, hanem szép is :) tehát nincs semmiféle szívbetegségem, leszámítva az enyhe tachikardiát, amely az alacsony vérnyomással együtt végigkísér "genetikai alapon". (Ha az ember szíve alapjáraton 20%-kal többet ver mint embertársaié, akkor 10 év alatt annyi munkát végez, mint másé 12 év alatt... tudjuk... tehát 44 éves szívem túl van az ötvenen. Egyébként köszöni, korához képest remekül van. Se meszesedés, se oxigénhiány, se gyengeség. Fitt ötvenes.)

Tehát, a fájdalmak reumatikus eredetűek, csontok, ízületek, izmok, emlékszel az íriszdiagnosztikai leletre? Ott se a szívnyavalyákra jött ki az elsődleges érintettség, sokkal inkább a csont- és emésztőrendszerre.

Ez azért jó, mert sokat lehet úgy szenvedni, hogy az ember a végére már észre sem veszi.

- Nem fáj? Ennek nagyon kell fájnia! Magának nagyon jó a fájdalomtűrő képessége! - mondta a doki egy-egy különösen begörcsölt pontot nyomva. Nem akartam neki előadást tartani arról, hogy nekem már az lenne furcsa, ha egyszer nem fájna semmim - megszoktam ezeket a dolgokat, tulajdonképp már örülök is neki, mert amíg érzem, hogy fáj, addig is tudom, hogy élek.

Utána mindenesetre arra lettem figyelmes, hogy Nina kezeléseivel ellentétben, ez után az eljárás után nem éreztem erős izomlázhoz hasonló fájdalmat (a masszázzsal ellentétben ez nem okoz az izomszövetekben mikrosérüléseket, mint megtudhattam), és a kocsiban jóval egyenesebben ültem. (Emlékeztek a szívcsakra és a gerinc általam felfedezett összefüggéseire? Léteznek. Igenis.)

Aztán viszont, azt hiszem, kissé túlzásba estem: elmentem uszodába, megvettem a bérletet és azzal a lendülettel úsztam is gyorsan negyven hosszt.

Na ez már tényleg sok volt... eddig is fájt mindenem, de tegnap mozogni is alig bírtam. 

Sebaj, szerdán megint megyek a dokihoz, csütörtökön pedig uszodába. Előbb sajnos nem lesz rá időm, teljesen be vagyok táblázva: ma még alig lézengtem, Morgó se volt, és amúgy is reggel laborvizsgálatokkal kezdtem a napot. holnap Mamát viszem orvosokhoz, este meglátogatom az én szegény, elhanyagolt barátomat, - holnaputánra közbe jött a természetgyógyász időpont, marad a csütörtök uszodanapnak.

Közben mindenféle könyvelési feladatok is a körmömre égnek.

Szóval zajlik az élet. 

Pedig a kertészkedést csak a hó vége felé tervezem elkezdeni.