Azt tudom, hogy a tavalyi "szezont" kertészkedéssel fejeztem be, így az ideit is azzal fogom kezdeni. Ahogy Morgónak is szoktam mondogatni, a heti két-három kertészkedéssel töltött reggel remek kondíciót adott, tulajdonképpen egészen év végéig kitartott a lendület. Tehát ki kell alakítsak egy olyan napi/heti ritmust, mely lehetővé teszi, hogy az egyéb feladatok mellett a kertápolás is végképp az életem részévé legyen. S mindezt úgy, hogy mellé holnap mindenképp megveszem a rég várt és óhajtott uszodabérletet, úgy is, mint ellensúlyt a kertészkedés egészséges, de ízületeket jelentősen megterhelő hobbija mellé.
Szóval: van feladatom rendesen. Irány a gazdabolt. Is.
Ezzel együtt, ne higgyétek, hogy a többi kedvtelésemet el fogom hanyagolni: befejezés előtt áll a saslikokból készült felső, csak fonalat kell hozzá szereznem, amivel körbehorgolom. Félkész a kék szoknya, van egy fonalhiány miatt félbe hagyott táska-horgolásom, néhány gyöngyfűzés-tervem (különösen az orosz levél mintás szettet szeretném végre megalkotni), és mindez nem elég, nyakamba esett Mikki Skenkarik is.
Erről tudni kell, hogy úgy másfél évvel ezelőtt jelentkeztem rá... és most, karácsony előtt küldték. Hogy váratlanul ért, az nem kifejezés.
Csabát szegényt foglalkoztattam a keret megalkotásával, én pedig egy délutánon át csak a kanavát vonalazgattam 10*10-es beosztással... de immár elkezdtem az Amalfi Coast Morning megvalósítását, nagyon bízom benne, hogy két év elég lesz rá. Nagy kihívás számomra ezzel a rossz szemmel.
A jövő héten viszem Mamát a szürkehályog-ambulanciára (a pozitív tapasztalatok rávettek arra, hogy cselekedjünk ez ügyben), s ennek kapcsán voltam vele az SZTK-ban a szemészeten is. (Szinte semmit sem lát, legalábbis távolra biztos nem... hihetetlen, hogy mégis tud tájékozódni, még a kabátját is pontosan akasztotta fel a fogasra. Hogyan lehetséges ez?... ha elég sokáig fogok élni, én is meg fogom tudni. Sajnos. Vagy hálistennek? - Egyik sem. Ezek csak tények..)
Mindenesetre stikában én is leteszteltem magam. Nekem mindig a jobb oldalammal volt baj, a jobb szemem fél dioptriás volt fiatal koromban is (Jobb oldalon a szemem fölött indul az epe-meridián, ami mindig meg van dagadva, fáj és fáj bele a jobb szemembe, és megy végig, egészen a jobb kézfej fejfájás-pontjáig. S ez így van 14 éves korom óta.) Szóval ez a jobb szemem, a középső piros vonalig nem tudta elolvasni a számokat. Ez jelentős romlás a fél dioptriához képest, azt hiszem. Jelenleg a bal tart a fél dioptriánál.
Tökkjó nekem. Na meg a gobelinnek. És a térlátásnak.
No de nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Hajrá Amalfi Coast Morning. Főleg nyáron, tűző napsütésben. Akkor talán még nekem is sikerül. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.