Erőterek

Mikor az ember megismerkedik valakivel, legyen az bár távoli ismeretség, barátság, véd- és dacszövetség, netán szerelem... mindig elfelejtjük, hogy sorsok kapcsolódnak sorsokhoz, és ezeken a kapcsolódási pontokon keresztül a másik öröme, de bánata, fájdalmai: a saját, szenvedésekkel teli sorsa is összeér a mi sorsunk fonalával. Ilyenkor, valami számunkra megfoghatatlan metafizikai módon, ismeretlen erőtereken át messziről is megérezzük, látjuk, tapasztaljuk a másik kínjait... s ilyenkor hiába voltunk még akár az előző pillanatban is jól - immár részesei lettünk a másik drámájának, tovatűnt a vígság, a mosoly.. derűs homlokunk befelhősödik, szemünkben eldörzsölünk egy könnycseppet.