Celebritásaim (44)

Tárkány Művek: Sok születés napokat

...születésnapommal kapcsolatban megállapíthattam, hogy Szomszédasszony személyiségtesztje bizony nem hülyeség. Bár, mikor néhány hete megcsináltuk, és az exhibícióra, mint személyiségem legjellemzőbb vonására rábukkantunk (egyedül erre kaptam 5-öst), ő kissé csodálkozott - a mindennapi életben talán nem jön ez le annyira, mint az egyéb dolgaimban. Én nem annyira, végül is, kissé művészieskedő lélek lévén, talán az lenne a legfurcsább, ha ez nem lenne meglehetősen fejlett nálam. Bár, hogy ennyire?... na igen, ennyire.
(Olyan kis művészlélek vagy, de így vagy aranyos - mondta egyszer a párom, csupa szeretettel a hangjában, s az ilyen mondatok elkísérik az embert.)

Mindenesetre a bennem rejlő exhibicionista személyiségjellemző nagyon boldog volt a rengeteg internetes és személyes köszöntéstől. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy igazi celeb. :) De nem baj, engem ez nem zavar, sőt, alapvetően élveztem a dolgot.
Épp ma olvastam Aquariusnál arról, hogy a "Népszerű vagyok!" az egó egyik kedvenc játéka. Szóval egoizmusomat ebben élem ki. Jó tudni. (Azt hiszem, még mindig jobb, mintha más emberek gyötrésére, kizsákmányolására stb. fordítanám.)

Nagyon, nagyon pozitív visszajelzésként éltem meg mindezeket, és itt is, ez úton is köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám, és segített szebbé tenni számomra ezt a "két kisszék" évfordulót.
A személyiségtesztre még visszatérek majd, mert dolgozik bennem, mindenféle megállapításokat sikerül belőle folyamatosan leszűrnöm... de a mai téma, aktualitására tekintettel, legyen a szülinap.
Annál is inkább, mert furcsa köszöntéseket is kaptam, olyanokat, amikre nem számítottam, nem úgy, nem abban a formában... hát igen.

A legelső, aki tárgynapon éjszaka álmatlanságtól hajtva felköszöntött, az az újdonsült doktor úr volt - ami csak azért furcsa számomra, mert emlékeim szerint megkértem, hogy hagyjon békén. Ezt - eddig - be is tartotta.

De jelentkezett Szerjozsenyka is, akinek a köszöntésére válaszolva ujjaim szinte automatikusan kezdtek bele a "How do you do?"-ba, aztán rövid ideig meredten néztem a telefont, majd kitöröltem ezt a részt. Tapasztalatom szerint a hóvarjú (how are you) veszélyes állat, sok üzenet elfér a csőrében, és mint tudjuk, sok beszédnek sok az alja... tehát a köszönömre szorítkoztam, a Világbéke jegyében.

De történtek más furcsaságok is. A legextrémebb programot a szülinapomra az a növénypiacos csoporttárs szolgáltatta (na persze, hogy férfi, nőnek ilyesmi így nem jutna az eszébe), akitől fél évvel ezelőtt kértem ámpolna-gyertyavirágot, és, bár megígérte, de nem küldött. Szeptember elején írtam neki egy rövid üzenetet, melyben emlékeztettem őt elfeledett ígéretére (szeretem az ámpolna-gyertyavirágot, egy időben Anyu konyhájában a falakon futott ilyen, és remekül mutatott, csak szegény kipusztult. Mostanában gyűjtöm a valaha volt és kipusztult kedvenc virágaimat a házba és a kertbe is). Akkor viccesen megkérdeztem tőle, hogy a szülinapomra számíthatok-e a küldeményére, ..és megígérte.

Huszadikán eszembe jutott, hogy meg kellene kérdezni, mi van a virágommal, ...de aztán úgy voltam vele, hogy ha nem, akkor nem, én egyszer szóltam, rimánkodni mégse kellene.
21-én este jött egy üzenet, hogy határozzam meg, 22-én este melyik távolsági buszjárathoz tudok kimenni, mert küldi a sofőrrel a virágomat, sőt, sok egyéb növényt is.
Pfff....

Motiva zenekar: Születésnapodra

Így esett, hogy a szülinapom estéjén, nyolc órakor, a Stadion buszpályaudvaron dekkolva vártam a csomagomat.
Ugye, ez azért elég bizarr? Legalábbis nekem annak tűnt, mi tagadás.
De a növények itt vannak, épségben, és egy - meglepően szép írással írt - köszöntőt is találtam a csomagban.

Rózsalovag is felköszöntött. Ennek előzményei után  (pár nappal ezelőtt közölte, hogy neki kétszáz vevője van, és nem lehet mindenkinek a kedvére tenni... Én ezt már válaszra se méltattam, ha valaki színvak, és a pirosat meg a fehéret nem tudja megkülönböztetni a sárgától, és ezt még ő kéri ki magának, azzal nincs mit kezdeni) azon gondolkoztam, hogy az átküldött fehér rózsa kép nem direkt szívatás-e, végül abban maradtam magammal, hogy nem, ez a pasi csak szimplán hülye, és egy rövid köszönömmel elintéztem a kérdést. (Tudom, nem szép dolog valakit lehülyézni... de ha már nem nyitottam vitát a visszajáró pénzemről, hanem elfogadtam a tényeket, legalább ennyi örömöm hadd legyen ebből az egészből.)

Aztán még bejelentkezett Egysörös, és egy Randivonalas fickó is, akivel még a levelezés stádiumában megszakadt az ismerkedés ezelőtt több, mint három évvel. Most meg nemcsak írt, (az még hagyján, tulajdonképpen jól is esett, hogy gondolt rám) de meg is csörgetett internetes telefonon. Akkor már Csabánál voltam, és meredten néztem, hogy ezmost miez, detényleg? Dübörög a nosztalgia expressz?

Nem vettem fel, ezen a túloldalon nyilván besértődtek, de az innenső oldalon is sok lehetett már, láttam, kombinálni kezdett az én drágám, ami csak azért vicces, mert sosem voltam rossz, de az utóbbi időben annyira jó vagyok, hogy az már szinte hülyeség. Anyus megróna érte... és igaza lenne, azt hiszem.
De hát az a fránya személyiségteszt, és a kapott négyeseim. Ugyebár.

...
A tegnap estét Szomszédasszonynál töltöttem, nagyon jó volt, pedig az egész napi kubikos munka után kimozdulni is nehezemre esett. Csoki cica nagyon meg van sértődve a világra, mivel konkurencia érkezett a házhoz, egy utcán talált, csontsovány és gyenge, szintén fekete pici cica személyében.

Csoki egyébként gyönyörű nagy macska lett. Beigazolódott, amit mondtam: szép lesz nagy korában. Persze ehhez kellett a szerető, gondos gazda - és én nagyon örülök, hogy Szomszédasszony személyében megtalálta. Szívesen megszeretgettem volna, de éppen lelki válságát éli, magyarán mindenkire fúj, aki a közelébe megy. Hiába, megrendült a bizalma az emberekben, nem érti, hogyan lehet Őnagyságán kívül bárki mást is szeretni... hogy mik vannak! (Az előszoba sarkából, utálkozva lesett - és mikor a picivel foglalkoztunk, végképp, sértődötten elvonult.)

A finom vacsora és a málnabor után ismét játszottunk, kis személyiség-elemzés volt, épp csak érintőlegesen, köröket rajzolgattunk... és a végére arra a következtetésre jutottam, hogy nekem bizony a magam módján rendesen fejlett egóm van (kevély vagy, királylány!), a kelleténél jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítok az alá-fölé rendeltségnek emberi kapcsolataimban, és bizony keményen őrzöm a határaimat, még ideál szinten sem tudok elképzelni semmiféle "eggyéolvadást", legfeljebb egyenrangúságot, közös cél érdekében történő közös munkálkodást.
Ez utóbbira viszont égetően szükségem van (lenne).

Köszöntő
Szomszédasszony tegnap este kérdezett egy jót... nevezetesen, hogy miért voltam olyan sokáig Nagy Fal társa - ha egyszer olyan ember volt, amilyen.
Erre adtam egy választ: a kiszolgáltatottságot, de átgondolva a dolgot, azt hiszem, van ennél jelentősebb momentum is.
Sokáig, őszintén azt hittem, hogy Nagy Fallal közösek a céljaink.
Ma már világosan látom, hogy tévedtem. Erre éppen Nagy Fal szétválásunk óta mutatott viselkedése világított rá a legjobban.

...
Szomszédasszony tegnap este szolgált még egy gyönyörű hasonlattal, mely szerint az érzelmek, mint a hangyaboly titkos járatai, szabad szemmel láthatatlan és egymással titkos összeköttetésben lévő üregeket képeznek az emberi lélekben, és sosem lehet tudni, hogy a másik hol, milyen csatornán "talál be", meddig tud lejutni ebben a bonyolult útvesztőben.

Nagyon kellemes estét töltöttünk együtt, nagy szeretetben.  <3

A lélek útvesztői

(Képek és zenék a Facebook oldalamon posztolt köszöntésekből. Nagyon boldoggá tettetek. <3)

Köszönöm!