- Hogyhogy? Hová mész? Randid van?
Csak néztem, mint szamár a hegytetőn, hogy ez most mi akar lenni.
Semmi nem áll távolabb tőlem, minthogy háefeszekkel foglalkozzak.
A gyerekeim már közelebb jártak személyiségem lényegéhez, mert azzal az intelemmel bocsátottak útnak:
- Anyuci, eszedbe ne jusson ebben a nagysötét hidegben felmászni a hegyre!
Erre az intelemre büszke voltam.
Ezek szerint kinézik belőlem, hogy én képes vagyok éjnek évadján, télvíz idején megmászni a Kőhegyet. (Igazuk van. Képes lennék.)
Ez minősített dicséret volt, de ennél kevesebbel is beértem: a budaörsi főutcával.
(A teljes anyagot láthatjátok, az elrontott képekkel együtt. ...Nem egyszerű dolog kézből, hidegben, éjszaka fotózni. ...továbbá: két beállításban készítettem képeket: éjszakai táj és - a kezdődő hóesés tiszteletére - havazás módban.)
