Hogy miért vihar és napsütés? ...mert az élet már csak ilyen. Viharok jönnek-mennek. Aztán elcsitul az orkán, és kisüt a várva-várt nap. Olyankor az ember felsóhajtva hátradől, behunyja a szemét. Végre - ha rövid időre is - de érzi a napfény ízét...
2013. október 19., szombat
Közeli végtelen
Ide is feltöltöm hát végre azt a néhány albumot, amiket az utóbbi időben hoztam össze... a múlt hét végi sétámról tehát jöjjön a Közeli végtelen album, mellyel halványan szerettem volna érzékeltetni, hogy milyen gyönyörű határtalanságban élhetem az életemet, annak minden szépségével és nehézségével. Hiszen a természet itt kezdődik a küszöbömön (és addig nincs baj, amíg nem jön be a házba... bár ilyen már előfordult párszor...) A képeket a kertben kezdtem el készíteni, aztán sétáltunk Rockyval a Hosszúréten, felmentünk a Camel-park melletti dombra, sok-sok fotót láthattok kedvenc budaörsi buckáimról, köztük a Kő-hegyről... (az idén nem másztam meg, és ezt nagyon sajnálom... majd jövőre, feltétlenül), aztán kisétáltunk egészen Kamaraerdőig, és vissza, haza... úgy 15 km-es túra volt, rengeteg fénykép készült közben. Még hozok majd ide is. :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.