A jókedv határnapja

Napok óta indokolatlanul jó a kedvem. Miután - vidáman, pozitív erőteret sugározva magamból - megérkeztem az irodába, Morgónak hosszasan ecseteltem, hogy miért, és hogyan fogok az
elkövetkezendő hónapokban (még az eddigieknél is jobban) csődbe menni. Közben mosolyogtam, mint akinek ez az egész épp csak valami mozifilm, vagy hasonló. Mosolygás közben arról is ejtettem pár szót, hogy ez az egész már nem tudja elvenni a kedvemet, hogy pontosan tudom, mekkora bajban vagyok, és hogy hetek óta gyúrok rá, hogy ezen az időszakon ép ésszel túl legyek. (És valóban, egy merő elszántságnak, életerőnek és tettrekészségnek éreztem magamat.) Azt is kifejtettem, hogy most azt látja, hogyan fokozom a koncentrációt magamban, koncentrálok a Feladatra, mert koncentrálni kell, minden egyes fillérre, minden falat ételre, minden lélegzetvételre, minden gondolatra, hogy szét ne essek, fel ne üssék a fejüket azok a kis kétkedés-szörnyikék, amelyek jelenléte csak arra jó, hogy megnehezítsék az amúgyis rettenetesen nehezet.
Morgó csak nézett, nézett, mosolygott, aztán azt mondta: november 22-e.
Zavartan néztem rá.
- Miért, mi lesz november 22-én?
- Akkor már nem leszel ilyen vidám - felelte.
Tudtam, hogy miért mondja, tudtam, hogy teljesen racionálisan kalkulálta ki ezt a dátumot. Lehet, hogy még néhány hétig tűrhető idő lesz, (ha a Sors kegyes lesz hozzánk), de utána óhatatlanul hűvösebb idők jönnek, és én semmitől annyira nem félek, mint a hidegtől. És november 22-én, pénz nélkül, kaja nélkül, fázva... ki tud vidám lenni?
Na ez ám a kihívás.
Úgyhogy elővettem a naptárat, és november 22-ére nyomtatott nagybetűkkel beírtam bele:

A JÓKEDV VÉGÉNEK NAPJA (MORGÓ SZERINT).

Közben persze csendben fohászkodtam, hogy történjen csoda, és ne legyen igaza. Győzzön a lelkierő a racionalitáson.
Sőt.
Legbelül felébredt a dac is.
AZÉRT SE LESZ IGAZA. NEM HAGYOM.

Tekintsük ezt érdekes kísérletnek.
Most pedig ehhez útravalónak két idézet Fészbukk-módra.

Müller Péter épp erről a problémáról ír az alábbiakban:
"Ne várd, hogy a külvilág eseményei tegyenek boldoggá. Ha süt a nap, jó, ha eső zuhog, rossz; ha virágzik, jó, ha hervad, rossz; ha szeret, jó, ha nem szeret, nagyon rossz; ha nyerek, jó, ha vesztek, kétségbeejtően rossz - így élünk. És sajnos ritkán süt a nap, a virág hamar hervad, ritkán nyerek, és az, hogy szeressenek, a legnagyobb hiánycikk manapság. Az élet művésze nem engedi meg, hogy lelke a külvilágtól függjön. Sőt, azt mondja, hogy maga a függés eleve azt jelenti, hogy rab vagy, és szükségszerűen boldogtalan, mert mások döntenek a lelkiállapotodról, s maga a rabság szüntelen szorongást okoz. Ha süt a nap, ha kibomlik a virág, ha jól mennek a dolgaid és szeretnek, azt kérded: meddig? És tudod, hogy nem marad így, és a jó közérzetedet megmérgezi a veszéstől való szüntelen félelem. Igyekezz átvarázsolni minden órádat! Belülről. Tudd, hogy magától az élet sohasem szép. Széppé kell formálni, meg kell csinálni. Mint gazosból egy szép kertet, vagy a halálos csendből és a hangok bántó zűrzavarából a szép dalt és a zenét: teremteni. A 'poézis' görög szó, azt jelenti, 'elkészíteni' - úgy kell megcsinálni, hogy szép legyen és örömteli. Hogyan? Mivel? Lelked hatalmával. Nagy pillanat, amikor ráébredsz majd, hogy mindent te teszel, minden belőled jön. Élő forrás van benned. És ez működik, szüntelenül." Müller Péter

Szeréni S. Péter idézete pedig az eszközökre hívja fel a figyelmet, amelyeket segítségül hívhatok ebben a küzdelemben (igen, még mindig harc az élet...):

"A mese ott kezdődik, ahol a valóság már kevés. Ahol a valóság nem elég szép, ahol egy kicsit hozzá kell adni, ahol egy kicsit el kell belőle venni. A mese azért születik, hogy ne felejtsünk el álmodni, hogy hihessünk abban, lehet még jobb, hogy nincs minden veszve. Hol sötét a valóság, ott megszaporodnak a mesék, melyek könnyítenek a lelken, szebbé teszik a napokat, bearanyozzák az éjszakát. És amit sokan álmodnak egyszerre, az félig már valóság is. Olyan történet is van, amit csak azért hívnak mesének, mert valóságnak túl szép, pedig mégis igaz." (Szeréni S. Péter)

Tehát, kedves Olvasóim, most igen szép időszak következik, tele lesz mesével, horgolással, fényképekkel és angolozással - egyszóval bármivel, csak arra a rohadt tetűre ne kelljen gondolnom, amit úgy hívnak: pénz.
Remélem, hogy ezek a tevékenységek hideg ellen is hasznosak lesznek.

Guns N'Roses: November rain