2013. október 15., kedd

A holnap margójára


...holnap tárgyalás. Tekintettel arra, hogy Nagy Fal nem tudta bizonyítani, hogy bármi köze lenne a vagyontárgyaimhoz, az általa kezdeményezett keresetet a Bíróság el fogja utasítani. Ha nem élek ellenkérelemmel, a pernek vége.
Sokáig latolgattam, hogy mi tévő legyek, ha eljön ez a pillanat. Voltak olyan időszakok, amikor azt mondtam, hogy de igenis, nem hagyom magamat. Ha kivesszük az ági vagyoni elemeket a vagyonmérlegből, csak tartozás marad jószerivel. Ennek jó része Nagy Falat illetné, annak ellenére is, hogy ő másképp látta a helyzetet. ...de miért pereskedjek még évekig? Szeretném már lezárni a múltat. Ami megtörtént, megtörtént. Jó kis tanulópénzt fizettem-fizetek érte, de ez az én butaságom ára. A legdrágább ár talán nem is az a koszhadt 3-4 milliócska, amivel ő tartozna nekem a vagyonmérleg szerint.
A fél életem.
Az már valami.
De ha azt odaadtam - én nem fogok fennakadni ezen az apróságon.
Világéletemben úrinő voltam.
Még akkor is, ha kilóg a seggem a gatyából.

Meg kell bocsátanom, el kell engednem a neheztelés utolsó morzsáit is, csak így lehetek újra szabad.
Meg különben is.

Éljen a Világbéke!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.