Fizetek, főúr, volt egy feketém...

...az ember sárból és fényből van összegyúrva. Mindannyian követünk el kisebb-nagyobb hibákat, vétkeket, ne adj Isten, bűnöket. Ez normális, és Sasmadár szerint az is mindegy, hogy amit elkövettünk, az milyen nagyságrendet képvisel földi mércével mérve. Hiszen messziről egész más a perspektíva, elsimulnak a hegyek-völgyek. A világűrből nézve a Himalája és a Mariana-árok között szinte nem is látható a méretbeli különbség, mindkettő ennek a sárgolyónak a része.

A sárgolyón mindezek ellenére az a szokás uralkodik (vagy inkább uralkodott mostanáig), hogy mikor egy közéleti ember múltjáról kiderült valami sötét dolog, akkor az illető - bár fájdalmasan, de maradék méltóságát megőrizve - számot vetett a következményekkel, és távozott a betöltött posztról, átadva azt egy új, hitelesebbnek tűnő személyiségnek. Ez - megítélésem szerint - a bűnhődés része, a vezeklés a vétkekért, melyek immár, többé nem rejthetők...
Én a gyerekeimet arra próbálom tanítani, hogy tartsák tiszteletben a karma törvényét, és lehetőleg ne tegyenek olyasmit, amivel negatív eseménysorozatokat indíthatnak el. Persze ez az, amit az ember nem tud kivédeni - hiszen ha ki tudta volna védeni az előző életében, akkor most nem lenne itt, ugyebár, legalábbis eszerint a rendszer szerint. ..és nem tudom azt mondani, hogy ez az egész légből kapott marhaság, bárminek nevezzük is...
A bűnt mindenesetre, minden vallás szerint, (és a gyakorlatban is), MINDIG követi a bűnhődés, ha nem is mindig azonnal, de az esetek döntő részében MÉG UGYANABBAN az életben... Sőt. Minél később jön el a büntetés, az annál keservesebb tud lenni.
Ha pedig valaki nem fogadja el a bűnhődés tényét, vitába száll - az csak egy dolog, hogy a közvéleménnyel, a Néppel, bizonyos ellenséges társadalmi csoportokkal, ez kevésbé lényeges az egyén szempontjából - de magával az Istennel. (Jóisten nem létezik - mondta Sasmadár és szigorúan nézett rám. - Csak Igazságos Isten létezik. Ő a Seregek Ura...)

Veletek ellentétben, én féltem ezt az embert. Mert nem csak, hogy tele van hibával, hanem még kevély is, szembeszáll az Ítélettel. (Ezen a tényen nem változtat, hogy az ellen oldal szívós nyomozó munkájának eredményeképp került napvilágra az elkövetett bűn. Annak tényén a jelenlegi társadalmi pozíció csak ront. Mégpedig az elvárt feddhetetlenség miatt igen sokat.)

Vezérünk azt mondta rá, hogy személye szent és sérthetetlen. Ember ne bántsa. És ő is politikai kérdést csinált egy erkölcsi ügyből... ráadásul fenyegetően is hangzott ez az ő szájából (újabb pofon a demokráciának).

Van egy rossz hírem.

Nem az Ember fogja bántani... pedig az lett volna a kisebb büntetés. Sokkal, sokkal kisebb. De Viktor megmondta, hogyan legyen... Úgy leszen.

Budapest Bár: Fizetek, főúr

Mély alom - mély álom (EU-s mezőgazdasági mizériák)

(Előre a tojásmentes Húsvétért. Éljenek az Állatok...)

Lehet, hogy nem mindenki fog egyetérteni velem, de ezek a ketrecügyek nekem már megint olyan műdolognak tűnnek. Valahogy úgy, mint a holland paradicsom. Ami gyönyörű és sokáig eltárolható, de az íze nyomába se érhet annak a bizonyos kecskemétinek.

Teljesen egyetértve, és haladva a korszellemmel, én is csak azt tudom mondani, hogy az állatok boldogsága valóban nagyon fontos dolog. Kis hazánkban pl. közel tízmillióan munkálkodunk azon, hogy néhány állatot boldoggá tegyünk. ...nekik a ketrec minőségével sem lehet bajuk, Európa egyik legszebb "ketrecében" tengődnek. Hiába, a hobbi-állattartók mindent elkövetnek kedvenceik jólétéért...

De térjünk vissza inkább a mezőgazdasági kérdésekre. A haszonállatok legalább húst, tojást szolgáltatnak az embereknek, ugye.
Persze sokan, mint pl. a buddhisták, azt mondják, hogy egyáltalán nem lenne szükség az állatvilág ilyetén kizsigerelésére.
Mondjuk kevés buddhista melózik mint egy robotgép napi 10-12 órát.
Imádkozni gondolom remekül lehet egy marék szárazbabon egész nap. (Én garantáltan úgy elgázosítanám a körülöttem lévőket, hogy azt hinnék, eljött a Nirvána, vagy minek nevezzük. Tehát igen hatékony és költségkímélő módszer lenne az össznépi boldogságra...)

Félretéve a viccet: ha nem is kell túlzásba esni, de némi állati eredetű fehérje fogyasztása napi szinten minden átlagos életet élő ember számára fontos, ha nem akar rövid távon idegbajt, hosszabb távon egyéb hiánybetegségeket összeszedni.

Most nézzünk szét szeretett Uniónkban, és lássuk, mennyire dübörög a gazdaság, és mennyire virágzik a jólét.  ...tudom, hogy mi állunk a legsz@rabbul ezekben a kérdésekben, de azért jó néhány más országban is vannak mostanában gondok az életszínvonallal. Ha nem így lenne, nem lennének tüntetések, lázadások itt-ott.

Ami minket illet, valaha volt mezőgazdasági ország létünkre eljutottunk odáig, hogy 300 ezer gyerek éhezik vagy rosszul táplált kis hazánkban. Kivágatták a szőlőnket. Leölették a teheneinket, most meg Szlovákiából importáljuk a tejet. Betiltották a paradicsomunkat. Hajrá Hollandia. Nap nélkül növő paradicsom. Jó neki, igazi túlélő. Odavágod, visszapattan. Viszont 700 forintot is el lehet kérni érte. És nyáron se lesz sokkal olcsóbb, mert neki az mindegy, hogy tél, vagy nyár... mondom, túlélő típus.

Szétzilálták az olcsó dömpingárukkal (melyek beltartalmi értéke szinte nulla) a magyar feldolgozóipart. És mi hagytuk. Most már, hogy nincs ilyen, lehet emelni az árakat. (Emelik is.)

Laciapu raktárában volt olyan por, mely több százszorosára dagad, ha víz éri. Egy csipet halálos lehet egy ember számára. ...és ezt keverik a felvágottakhoz. Hús helyett... és mi ezt is hagyjuk.

Ugyanakkor az emberek lassan megvenni se tudják, még a sz@rt se, mert egyszerűen nem telik már arra sem a nagy jóléttől.

Ez a világ szégyene. Minden egyes magyar, vagy Magyarországon vállalkozó ember szégyene.

És ilyen viszonyok között jön az Unió a maga tehetségtelen (vagy lobbista) szakpolitikusaival, és elkezd az állatok boldogságára hivatkozva mindenféle plusz terhet a termelők nyakába varrni. Persze azok rögtön áthárítják a többletköltségeket a fogyasztókra. Akik legalább olyan boldogok lehetnek, mint a lenti írás szerint a tyúkok az új - és méregdrága - ketrecekben. A kérdés csak az, hogy meddig tart az össznépi mély alom (izé... mély álom...)

Mert az emberek boldogsága, ugye, az Unió szintjén sem számít. Ott is csak az állatok legyenek boldogok, ez a lényeg...


http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/03/23/rank_zarult_az_unios_tyukketrec/

Tanulmányok japáncseresznyére és díszszilvára

Az Infoparkban szerencsére módom van megfigyelni a különbségeket... :)) Gyönyörűek ezek a fák, öröm nézni őket...

És a ráadás:

HAVASI - Tavaszi szél (LIVE)

Tavasz megállóhely

"Igaz, hogy az élet drága. De ebben az árban benne van az évenkénti egyszeri Nap körüli utazás is."

...évi rendes utazásunk során immár teljesen bizonyosan elmondhatjuk, hogy megérkeztünk a "tavasz" megállóhelyhez... :)))

Twisted Sister - Were Not Gonna' Take It


Ma reggel ez ment a rádióban. És én ordítottam a kocsiban.:))) Mint valaha régen. ...Ez jó jel, azt hiszem.
...Iszonyú régi szám. Iszonyú régi emlékekkel...

(A képek reggel készültek a kertben. Sajnos a telefonom kamerája már nem a régi...)

Csírázás

Szobakertészkedésem látványos eredményeképpen a káposztafélék csírázni kezdtek. Ha így folytatják, nem adok nekik két hetet, és komoly feladatot fognak nekem adni a tűzdeléssel.

...hogy az idén komolyan veszem a kertészkedést, annak legalább két oka van. Az egyik a növekvő életkedv, amit minden nehézség ellenére érzek. A másik szigorú gazdaságpolitikai döntés, hiszen minden filléremet a hiteltörlesztésekbe fogom nyomni az idei évben. Ez részint immár tovább nem odázható, részint én magam is elszántam magam erre. Úgy számolom, hogy a jövőben is meg tudunk élni 100-120 ezer forintból ketten, még a rezsi kifizetése (kb.50) után is. Hogy hogyan? ..azt ne firtassuk. Úgy, ahogy ennyi pénzből élni lehet... Persze a kisfiam számít erre-arra... na de ez az "ez-az" a pénztárcán túl (ami gyászos) azon is múlik, hogy lyuk, vagy fa. Mert ha az év végi biziben is befásít, nem lesz itt semmiféle kívánságműsor... hát majd meglátjuk. (Jól kiszúrna velem ha egyből se vágnák meg, akkor fizethetném a vízi túrát, meg a jogosítványát is... :))

Egyébként a csírázás jósjele teljesen találó a lelkiállapotomra, ami azért összességében véve, az előző időszakaimhoz képest pozitívnak mondható. Valahogy úgy vagyok az élettel, mint a Himnusz-ban a nép: megbűnhődtem már a múltat s jövendőt. Persze ez még nem jelent semmit, kevés, ha én így gondolom, az Istennek is egyet kell ezzel értenie (lásd magyar történelem, ott is csak a nép hitte, hogy már elég a szenvedésből...)

Tehát, hogy nagyapám sokat idézett mondását idézzem, úgy érzem, hogy a nagy kerék lassan-lassan, de elmozdul. Kicsit még oldalaz, talán évekig is fog tartani ez az állapot, ...de elmozdult már a holtpontról. ("Forog a kerék, egyszer fent, egyszer lent..")

A csírázás nehéz, a Jóskönyv is írja. Gyűjtögetni kell a mennyiségeket, hogy minőséggé válhassanak az életemben.

Én ezt teszem már egy ideje. Eleinte elkeseredetten, szomorúan, később beletörődve, boldogtalanul tettem ezt - mindre hosszú idők mentek el, fél évek, évek - most viszont a remény pici rügyével szívemben.

Igazából semmi okom rá, hogy reménykedjek. A reálszférában az életfeltételek még tovább szigorodtak. Gyorsul az infláció, drágulnak az élelmiszerek és az energiahordozók, a jövedelmem reál értéke folyamatosan csökken.

Ennek a reménykedésnek talán nem is ehhez van köze, hanem hozzám. 
Ahhoz, hogy talán mégis lesz elég erőm, hogy úrrá legyek a káoszon. Hogy megtorpanjak a szakadék szélén. Az utolsó pillanatban. Mielőtt belezuhannék.

Nem, nem akarom én ezt elkiabálni. Vegyétek úgy, hogy nem is mondtam semmit. Csak szorgalmasan gyűjtögetem tovább a picike mennyiségeket. Pénzből is, meg életkedvből, munkából, testi-lelki energiából. ...hiszek Müller Péternek. Előbb-utóbb ezek a mennyiségek minőséget kell, hogy szüljenek.

John Lennon: Imagine

(A képek ma reggel készültek, Kamaraerdőnél. Hogy a felső képeken japáncseresznyét vagy díszszilvát láttok, szégyellem, de nem tudom teljes bizonyossággal megmondani. Bár inkább a díszszilvára gondolnék a tegnap esti tanulmányaim alapján. Mindenesetre minden évben gyönyörűek ezek a fák virágzáskor. És itt vannak a szomszédban. ...a Jóisten tenyerén... :)) ) 

Johann Wolfgang Goethe: talált kincs

Jártam az erdőt,
csak így magam,
könnyű bolyongás
vitt céltalan.

Egy kis virág nyílt
az útfelen,
mint csillag égett,
mint drága szem.

Már nyúltam érte,
de suttogott:
Ha leszakítasz,
elhervadok!

Erre tövestől
kivettem őt,
virulj kertemben
házam előtt!

Ott jól beástam
gyökereit:
egész bokor már
és úgy virít!


(Szegény Goethe. Ma környezetvédelmi bírságot kapna. ...és még verset is írt a cselekményéről. Nahát. ...a képek ma reggel készültek, az Infoparkban.)

Kerti dolgok

Már megint eltűntem, mint az aranyóra... mondhatjátok, és igazatok van. Mentségemre szóljon a múlt heti feszített, napi 10-12 órás munkatempó a cégnél, és a kerti munkák sokasága.

A képen látható gyökér, akár hiszitek, akár nem, borostyángyökérzet. Miközben vívtam vele, eszembe jutott, hogy a kertészetekben borostyándugványokat árulnak több száz forintos egységáron - és akad, aki megveszi. Nekem meg jóval több jutott belőle, mint amennyit szeretnék...

Mostanában olvasni sincs időm, energiám, nemhogy írni. ...tulajdonképp ez is az egyik problémám a könyveléssel: a munka dandárja MINDIG egybeesik azzal az időszakkal, amikor a kertre szeretnék igazából koncentrálni. ...nehéz ügy ez, egyszer már a gerincem épsége is ráment.
Mindenesetre igyekszem megfelelni a sokasodó feladatoknak több-kevesebb sikerrel. Túl vagyok az ablakpucolásokon és a veteményezés egy jó részén is. A folytatáshoz újból ásóra kell kapnom, tehát az a hét végére marad.

ez is borostyán... és mennyi van még...

Nem vagyok elégedett az itthoni könyveléseim állásával, nagyon nem, ...de mikor tegnap elővettem az egész heti benti gürcölés után szegény, jobb sorsra érdemes ügyfelem dokumentumait, éreztem, hogy a hányinger kerülget pusztán a bizonylatok látványától. Ez van. Inkább csináltam bármi mást a hétvégén...

Már a jácintokon a sor a kertben..

A bármi más az ablakpucolás mellett a veteményezés lett. A múltkor felásott második területet is bevetettem: duggattam vörös- és fokhagymát, vetettem lilát is, cékla, répa, paszternák (hátha több sikerrel járok vele mint a fehérrépával szoktam), nyári retek, saláta, kapor, sóska, spenót, tök, patisszon és sárga hüvelyű zöldbab került az ágyásokba.

Ugye, milyen szépek?

Amikor túl voltam a Maxidoron és a Juliskán, és kibontottam a Cherokee zacskóját, megint elfogott az a kellemes izgalom.
Én nagyon szeretem a Cherokee fajtát. Ez nem olyan, mint a szokásos magyar zöldbabok. Már a magja is más: fényes, fekete, középnagy. Nem apró, fehér. Később a termése sem lesz olyan: nagyobb, szebb, szabályosabb, mégis zsenge.

Megfigyeléseim szerint nálunk a vetőmag-ellátás nem egyenletes. Az első évben, mikor Cherokee babot vetettem, gyönyörű lett a termés. Persze, hogy a következő évben égen-földön kerestem. Találtam is olyan vetőmagot, amire rá volt téve az elnevezés: Cherokee.
...aztán jött a kellemetlen meglepetés, mikor kibontottam otthon... a magok kicsik, gyöszösek, világosak voltak. ...Semmi nem lett belőlük, nem zöldbab.

Elhoztam Nektek az első tulipánomat is. Holnap fog kinyílni...

Azóta mindig gyanakszok, ha valaminek a magja nem a szokásos módon néz ki. Az idén a zöldbabbal nem lesz gond.
...hanem a paradicsom...??? Már a mag mérete sincs arányban a képen látható terméssel. Higgyétek el, láttam már párszor paradicsommagot...
(Jöjj, ó, jöjj vissza, Kecskeméti befőző nem EU szabvány csodálatos, édes, zamatos, hatalmas paradicsomunk. Csak egyszer látnék még a boltokban vetőmagot belőled. Minden évben eltenném a jövő évi magokat...)  

A tavalyelőtt ültetett kis sárgabarackfám kezd virágozni. Remélem, megmutatja magát az idén, hisz tavaly nagyon nagyot nőtt.

A zöldségágyak szélébe mindenhová büdöskét vetettem. Ha már egyszer kaptam ezt a rengeteg magot.:) És úgy tudom, a kártevők ellen is hasznos...

A mai utolsó képen a szomszédból átnyúló szilvafaág látható, fehér bimbós állapotban. ...nemsokára gyönyörű lesz a kert. A fák egymás után veszik fel menyasszonyi ruhájukat...

A királylány balladája

Bródy János: A királylány balladája

Gyönyörű. Mély, sejtelmes, titkos tartalmakkal teljes zene...
Máris a kedvencem ez a szám.

Körömlakk

Nem megy. Nem tudok azonosulni ezzel az iskolaválasztással. Meg sok egyébbel. Nem értem, amit látok. És fáj is a látvány.
Millió ellenérvem van. Másból se állok, csak ellenérvekből és komoly elfogadási problémáim vannak. A saját lányommal szemben.
Ez nem szép tőlem, tudom. Hisz Bandika léha életvitelét, az egy zugdohányzáson kívül - amitől összeomlott bennem valami, és nem is fog már újjá épülni, azt hiszem - tulajdonképpen egész jól tudtam tolerálni.
De Bandika életmódja nem annyira tájidegen nekem, mint amit a lányom körül tapasztalok. Igaz, ez a léhaság is Nagy Fal vidékéről eredeztethető, de ehhez volt alkalmam hozzászokni. Konkrétan 16 év.
Ettől függetlenül, az is furcsa volt, mikor tavaly  Nagy Fal közölte, hogy tiltsam el a fiamat Újtesótól, mert rosszat tanul tőle. Csak álltam, néztem Nagy Falat, és arra gondoltam, hogy ennek az embernek tényleg több van egy kerékkel. Vagy kevesebb. De nem százas, az biztos. Mégis, hogy képzeli ezt? Összeszed magának egy egész új famíliát és aztán én legyek aki eltiltja a gyerekeit tőlük? Játsszak mumust? Vagy hogy gondolja?
- Te kerested magadnak ezt a családot. Neked kellettek. Én ebbe nem szólhatok bele - mondtam neki, és legszívesebben ütöttem-vertem volna a hülye agyát, hogy miért hozta a nyakamra és a gyerekei nyakára ezt az egész selejt bandát. Persze ehhez semmi jogom nem lenne, meg amúgy is ő az erősebb, ezért inkább hallgattam. Mindenesetre ez a beszélgetés is előre vetítette, hogy semmi jót nem várhatok ettől a szép új famíliától.
Na ebben legalább nem kellett csalatkoznom...
Kezdve az első külön töltött szilveszterrel, mikor is Nagy Fal és Újanyu táncitáncit rendeztek. A táncitánci remek dolog, amúgy sem tudott szegény Nagy Fal 16 évig senkivel táncolni, cselédekkel nem ropjuk, azok elég, ha ágyba tálalják a csülök péknét. Nagy szenvedések árán, Győzike nézés közben az talán még elfogyasztható. De a cseléd belázadt, Újanyu pedig táncitáncira vágyott, hát lett is.
Újanyu csak három gyermeknek adott életet, ezért igen rutintalannak bizonyult szeszfogyasztós vigasságok szervezésében. Szerinte ezeknek úgy kell lezajlani, hogy a kiskorúak végig ott ugrálnak, míg a felnőttek táncitánci kíséretében seggrészegre isszák magukat. Sose lehet elég korán kezdeni a közművelődést, no.
Nem is lett volna ezzel baj, ha Lacimbora, Nagy Fal országos és értelemtől sugárzó tekintetű, másfél mázsás haverja történetesen nem esik rá a táncitáncinak nevezett részeg tántorgás közben egyenesen a lányom lábára, bokatörést okozva neki.
Szerintem ez kiskorúak veszélyeztetése volt. A magyar orvosok, pszichológusok és bíróság szerint baleset. Ízlés dolga.
Hónapokig nem tudott rendesen iskolába járni és néha, mikor fáradt, még ma is látszik a járásán. És a pszichomókus szerint jó helyen van az apjáéknál. Ő tudja.
...mire ezt kiderítették, tavaly április lett. Közben volt az esküvőjük, és az én ez iránt érzett elemi ellenszenvemet csak növelte az én husikás lányomra ráakasztott ("Jaj de csinos ez a szoknya!") rettenetes, felszabott derekú szoknyaszörnyedelem, mely felerősítette és kihangsúlyozta mindazt az úszógumi mennyiséget, mely derék tájon található, és amelyet vagy egy évig hordott minden jeles eseményre. Nekem első perctől komolyan meg kellett fékeznem magam, hogy ne vegyem kezelésbe a szabóollóval. Nem lett volna belőle patchwork...
Hálistennek kinőtte. Kész megváltás, nekem elhihetitek.
Aztán észrevettem, hogy megváltozott a viselkedése a lányomnak. Nem csak arra az ellenséges-bizalmatlan attitűdre gondolok, ami anya-lánya kapcsolatban teljesen tájidegen, hanem arra is, hogy új és nekem nem tetsző szokásokat vett fel. Ilyenek például az ordenáré beszéd, ha kell, ha nem, a körmök kilakkozása - lehetőleg jó erős színnel, az a legjobb, ha kicsit le is kopik, repedezett, de azért legyen jó feltűnő. Legalább mindenki dob egy hátast tőle. Na, nem a szépségétől. De ez végül is nem számít, úgy tűnik.
Erről mindig a bátyám első felesége jut az eszembe, akiről Anyu mesélte, hogy megmosta és kifestette az arcát, a nyaka meg csupa retek volt. És büszkén vonult az utcán, hogy most milyen szép...
Ezek valóban roppant csinos dolgok.
Aztán jött a gyüli. Mostanra egész jól idomult a nép, vasárnap reggel együtt vonulnak gyülibe, a lányom alig várja a tíz órát, hogy mehessen az apjáékkal (ennyit a láthatásról), mert a gyülekezetben ott a sok barát, meg a Jóisten is ott várja, személyesen. Gondolom a világ más részein vasárnap tíz órakor aktuálisan épp nem tud szegény előfordulni, mert a gyüli zenés buliját hallgatja...
Mindenesetre eleinte vicces volt, hogy Nagy Fal ilyen helyekre jár. Mostanra azonban úgy tűnik, hogy az agymosásban Újanyu valóban egész komoly eredményeket ért el. ...Bár én tudnék így hatni az emberekre! De nekem nem megy. Pedig ez a nő csak egy alkesz...
Mindenesetre a gyülibeli cimborkák javasolták ezt a remek iskolát is. Lehet az én édes kislányomból szociális munkás, hajléktalan-befogó (sic!), vagy megtaníthatja Lakatoséknak, hogyan kell megélni 47 ezerből. (Bár az kőkemény számtan, nem hiszem, hogy a magas matematikát az én lányom ennyire kedvelné...)
Igazából már azt sem értem, hogy fehér ember szőke jányának mi keresni valója egy ilyen nevű iskolában. És ezt nem a fajgyűlölet mondatja velem, inkább csak a régi mondás cipészről, meg kaptafáról.
- Foglalkozhatok gyerekekkel, ha tovább tanulok, lehetek óvónő is - mondta a lányom, mint nyomós érvet.
Aztán, kicsit később, közölte, hogy ő valószínűleg nem fog szülni, vagy legfeljebb egyet, negyven körül.
Tehát más gyerekeit megszeretjük, saját viszont köszi, inkább nem?
Amúgy sem láttam rajta mindeddig az elemi vonzódást a nála kisebbek iránt. Én sokkal lelkesebb voltam ennyi idős koromban a kicsikkel való foglalkozásban. Aztán mégis rossz anya lett belőlem. Akkor mit akar ezen a pályán?
Sajnos rájöttem, de jobb lett volna, ha ez a tudás kimarad az életemből.
Tehát, ezt én Újanyu-hatásnak nevezném. Újanyu az, aki öregek otthonában ápolónő (bár a múltkor majdnem kirúgták, mert megdádázott egyet, de ez nem számít, öreg sok van, ápolónő meg kevés), és egy ilyen szociálisan hiperérzékeny hölgyeménnyel csupa öröm lehet az együttélés. Az ő példáját látva, szeretne jányom hasonló szociálisan csodálatos lenni. Mondjuk, akkor neki is sürgősen rá kell szoknia a bagóra, a piáról nem is beszélve, különben nem lesz ez valódi sikertörténet.
...nem aggódok. Van, amiben már leelőzött engem. Az is marhajó volt neki. De nem baj, mehet tovább a lenini úton...
A pont az i-re az a kis jelenet volt, melyről értesülve, végképp nem tudtam eldönteni, hogy most sírjak, vagy nevessek.
Újanyu azt mondta a lányomnak, hogy büszke rá, mert sokat tanult tőle. Sokkal nőiesebb lett, mint korábban volt. És ezután mindketten, Nagy Fal is és Újanyu is elsírták magukat.  Gondolom, a repedezett körömlakkon hatódtak meg ennyire. Vagy belsőleg alkalmaztak körömlakkot, az se rossz.
...ez a marha talán még hálás is ennek a csajnak. Hiába. Kinek, mi a nőies.
(Kész vagyok ettől. Legszívesebben bedugnám a fejem a homokba. Ki se húznám többet, ne kelljen ezt látnom...)

ARANYHAL

...emlékeztek? Ezt Nektek írtam, Fiúk! Lassan lehet(ne) megint lógatni... :) (Mikor visszaolvasgatom a régi naplóbejegyzéseinket, mindig rájövök, hogy virtuálisan már majdnem egy éve ismerjük egymást. Hittétek volna? Hogy repül az idő...)

Volt egyszer egy horgász
Nagy fene kékségben
Belógatta botját
Lent a városszélen
Akart volna menni
Keszegre meg pontyra
Be is érte volna
Ha dolga ezt hozza
Ám ahogy bevágott,
Káprázott a szeme
Való ez, vagy álom?
Képzet játszik vele.
A kifogott nagy hal
Nem volt tigriscápa
Maga az ARANYHAL
Akadt be a szákba...:)))
Azt mondta a horgász:
Na ezt majd meglátom
Hogy reggelre kelve
Még aranynak-e látom
Nem lehet ám engem
Könnyen általverni
Kívánhatok hármat?
Tessék megmutatni!
...
Az aranyhalakon
Nagy a próbatétel
El is úsznak inkább
Halkan, lágy zenével...
Nem akarnak reggel
Sóbálvánnyá válni
Folyton csak szeretni..
ölelni..
kívánni...

2011.07.05. 23:02 


Suddenly - Richard Marx feat Tony Braxton

George Benson: You Are The Love Of My Life

Egy szeptemberi alkonyat színei

Egy régi emlék

Eszembe jutott egy régi emlék...
Kamaszlány koromban, ha úgy éreztem, hogy most különösen fontos, hogy ne sírjam el magam, ne látsszak sebezhetőnek, mindig belevájtam a körmeimmel a tenyerembe. Akkoriban szép, hosszú, lakkozott körmöket viseltem. Szinte krátereket vájtam velük a tenyerem közepébe, rossz időszakokban még begyógyulni se volt ideje az egyik lyuknak, már jött a másik.
Akkor az a fájdalom  nagy segítség volt: elvonta kissé a figyelmemet attól, ami a valóságban szenvedést okozott. Így meg tudtam állni sírás nélkül a helyemet, nem látszottam gyengének.
Idővel megtanultam hang nélkül sírni is. A mai napig sem tudok hangosan zokogni, csak a könnyeim hullanak, ha valami nagy fájdalom ér. Azt is lehetőleg úgy teszem, hogy senki se lássa.


Richard Clayderman: Music of the Night

Képek a kertből

...tegnap voltam Netanyuéknál. Már nagyon kellett ez a látogatás, karácsony óta nem találkoztunk, és nagyon hiányzott egy jü beszélgetés. Ráadásul azóta nagyot fordult mindkettőnk életének kereke.. Jó volt. Köszönöm a vendéglátást. Megyek máskor is, Anya...

Ma a gyerekekkel nekiestünk a kerti munkáknak. Nagy örömömre szolgált, hogy András fiam és a cimborája is segítettek. Így sokkal haladósabb volt, de még így is lesz vagy két hasonlóan kemény munkanapom, mire kész leszek az eltervezettekkel.

A képeken is látszik, hogy sokat haladtunk, de még nem eleget. Mindenesetre ez így, a reggeli kiflisütéssel, a rakott kelkáposzta készítéssel, a gyerekek kiszolgálásával együtt éppen elég volt mára. A hátamat is érzem, köszöni, megvan.
Tehát, mire eljött az alkonyat, eljutottam odáig, hogy inkább már csak gyönyörködni szerettem volna a kert ezer apró csodájában. Tudjátok, az apró részletek azok, amik számomra megtöltik szépséggel az ilyen napokat.
Legelőször rácsodálkoztam a ház melletti tuja leveleinek színére, mely valamiféle átmenetet képez jelenleg a téli és a nyári színe között:

A következő növény, sőt, növények, amiket megcsodáltam, a krókuszok voltak:

Mint láthatjátok, immár nem csak sárga, hanem kék, fehér, és világoskék is nyílik belőle.

A tulipánlevelek is sokat hajtottak:

Meglátogattam a hóvirágokat is, amelyek feje az idő múlásával nagy és nehéz lett, szirmaikat immár nem tudják az este közeledtével sem összecsukni:

Lassan átadják helyüket az ibolyáknak. ...Legnagyobb meglepetésemre találtam is egy szál korai ibolyát is:

Megcsodáltam a mogyoróbarkákat és a lenyugvó nap színeitől vörösesen fénylő cseresznyefa-törzset is:

Búcsúzóul mindenkinek kívánok ilyen kellemes, átszellőzött fáradtságot ma estére, amilyet én érzek. Mert ez az út vezet el a Világbékéhez...