Talán az ismétlődő dátum az oka, talán a névnapom, de ma végre összeszedtem a bátorságomat. Mécsest gyújtottam, pénzérméket vettem elő, ahogyan azt kell. Kicsit meditáltam, aztán nekiálltam megalkotni a Jósjelet.
A kérdésem az volt: Mi a teendőm 2013-ban? Hogyan juthatok előbbre?
...
A válaszban legelőször az lepett meg, hogy milyen sok a változó vonás. ...újraírhatom a sorsot? - ez volt az első kósza gondolat, ami átszűrődött a tudatomon.
Aztán nekiláttam a megfejtés keserves - szép munkájának.
És itt jöttek a további meglepetések.
...
A jósjel, ami kijött, a 6-os volt.
...
A Viszály.
(Képjel: Peres száj és a nyilvánosság. De még inkább: a száj a világba kiált - s mellette a meghasonlás képe.)
"Viszály. Légy igaz. Ne légy a helyzettől döbbent!
Középpontba térni: üdvös. Végigvinni: kudarc.
Látni a Nagy Embert: kívánatos.
Nem kívánatos átkelni a Nagy Vízen."
...
Rögtön eszembe jutott a ma délutáni beszélgetésem kedves régi kolléganőmmel - akinek épp számosan számtalan peremről és csatámról meséltem, s visszacsengtek a kimondott szavak: "Én már nem hagyom magam. Ha megtámadnak, visszatámadok..."
...
A helyzet vitás.
Drámai, mint egy per, amelyben ellentétes nézetek (érdekek) csapnak össze.
(Miért nem csodálkozom???)
Vagy benne vagy már, vagy éppen most mégy bele.
(Benne vagyok. Nyakig.)
A Ji-king a következőket mondja.
Valódi viszály csak egyetlen van: az önmagunkkal való meghasonlás. A belháború. A
kétség. Amikor hisszük is, nem is. Akarjuk is, nem is. Kimondjuk és megbánjuk. Amikor fél szívvel
teszünk valamit.
„A tett halála az okoskodás.”
Amikor félelmemben vakmerő vagyok. Amikor vakhitből vagdalkozom, s nem merem kinyitni
a szemem, mert félek, hogy nincs igazam, s nem tudok elszámolni véres áldozataimmal.
Amikor lelkem mélyén nem értek egyet magammal.
Ez a mai ember alaphelyzete: a tudat s a tudattalan közötti viszály. Az egónak a viszálya a
Fensőbbrendű Énnel.
Az ego lényege: mindennel és mindenkivel vitába szállni. A viszály az ego lételeme, amelyben
kétségbeesett kéjjel fürdik.
A Ji-king azt mondja: Csung! Térj vissza a Középpontodba! Ott nincs viszály és kétség -
csak Egység van.
És óvakodj „végigvinni a csatádat”, mert a végén - akár nyersz, akár vesztesz - csakis baj
vár rád, s örökössé teszed a viszálykodást.
Az örvényből is úgy tudsz megszabadulni, ha orrod befogva szépen lebuksz, s lekúszol mozdulatlan,
középponti tengelyén - és úgy fulladsz meg, ha csapkodva odaúszol, ahol a legvadabbul
kavarog a víz.
A kínai megveti a vitát. „Aki vitatkozik - mondja Csuang-ce -, az nem lát mélyre... Ha a szavak
vitatkozni próbálnak, nem érnek el semmit!”
Vitával még soha ember el nem intézett semmit!
„A tao révén - mondja a bölcs - minden ellentmondás egymásba hatol és eggyé lesz.”
Ne a saját igazságodat keresd; emelkedj a Határtalanságba!! A viszályt elsősorban a saját fejedben
kell megoldani. Ha te „együtt vagy önmagaddal”, a külső viszályt már könnyű rendezni.
A Jósjel azt mondja: a legrosszabb, ha a viszályt agresszióval akarod megoldani. Most
semmit se kezdj, mert túlságosan sok az ellentmondás. Várd ki a jobb időket s légy kész a kiegyezésre.
...
Mire idáig jutottam, pontosan tudtam, hogy mire vonatkozik ez a tanács. ...hisz nemrég még ide is lejegyeztem, hogy nő bennem a tehetetlen düh az ellen az ember ellen, aki nagyban hozzájárult a jelenlegi áldatlan állapot kialakulásához - aki mindezek ellenére van olyan pofátlan, hogy még követelődzik - és akitől megfagyhatnak éhen a gyerekei.
Épp a múltkor gondoltam arra - igen, a harag és a bosszúvágy szülte a gondolatot - hogy praktikus lenne végigvinni a történetet, ha már eddig ő erőltette. Praktikus lenne ragaszkodni ahhoz, hogy a záró vagyonmérleg negatív egyenlegének a felét a Bíróság ítélje meg a javamra, és ennek végrehajtása ügyében intézkedjek is.
Hát azt hiszem, hogy mindenekelőtt valamit kezdenem kell ezzel az előtörő agresszióval, meg kell találnom belső középpontomat, mielőtt bármilyen további lépést tennék.
Az első, nagyon komoly tennivaló, hogy elengedjem magamtól a haragot.
Egyszerűen csak hagynom kell, hogy távozzon.
El kell képzelnem, ahogy lassan-lassan elillan, mint a sötét füst. Elkeveredik a kék levegőég csodás végtelenjében. Eltűnik, eloszlik nyomtalanul.
...
A Ji-king azt tanácsolja, ne menj bele a viszályba.
S ha már belekerültél, minél hamarabb gyere ki belőle.
Ez a tanács távol esik a mi szemléletünktől, gyáva meghátrálásnak tartjuk, s ezért magyarázatot
kíván.
A japán budo („harcművészet”) szó első szótagjának (bu) jelentése: „megállítani a rombolás
fegyvereit.” Így tanítja Uesiba mester, aki azt mondja: a budo lényege a harmónia és a szeretet.
Minden Egy és összetartozik.
Ennyi egy szamuráj hitvallása, nem több. Nincs olyan hit, felekezet, vallás, vélemény, érdek,
filozófia, párt, politika, amiért ő kardot rántana.
Egyetlen eszménye, amiért az életét is odaadja: a viszálytalanság!
Ezt az eszményt először önmagában valósítja meg.
A viszálytalanság - benső béke - nemcsak vallása, de lelkiállapota is. Ő az a „szelíd, aki
örökli a földet” - ahogy Jézus tanítja.
Viszály csak azokban van, akik megtámadják!
Ilyenkor a szamuráj előhúzza kardját, de csakis azért, hogy mások viszályát rövidre zárja, s
minél előbb helyreállítsa a harmóniát. Ellenfelei saját viszályuknak lesznek áldozatai - ennyi történik
ilyenkor, s nem több.
Jézus is így működött. Soha senkivel nem vitatkozott („te mondád!”), nem hadakozott, nem
akart senkit legyőzni, s amikor Péter kardot rántott, felhívta a figyelmét a karma törvényére: „Aki
kardot ragad, kard által vész el!”Jézus egységben (szeretetben) élt az emberekkel.
Az emberek nem éltek egységben vele - vagyis a viszály nem Jézusban, hanem az emberek
lelkében volt, s van a mai napig is! Képtelenek vagyunk átélni, hogy ellenségünket szeretni kell, s
ha megütnek, oda kell fordítani a másik orcánkat is, hogy nem ellenállni kell a gonosznak, hanem
hagyni, hogy saját viszálya föleméssze, hogy a „Nekem van igazam!” rögeszmés indulatába belezuhanjon.
A hitviták értelmetlenek. Éppen a lényeget, a szeretet szellemét sértik, évezredeken át: nyilvánvaló,
hogy az igazság egyik oldalon sincs.
Az „elvek” - Hamvas szavaival: „fedőelméletek” - csupán arra valók, hogy eltakarják a viszály
eredeti okát: az érdekek ellentétét.
Győzni a viszályban nem lehet, csak felülemelkedni rajta.
A hitviták épp olyan végtelenek, mint a vérbosszúk.
A viszály nem addig tart, amíg győzöl vagy vesztesz, hanem addig, amíg ki nem lépsz
belőle!
Erre tanít a Szung jósjele, mely mindjárt a Jelképben azt mondja:
„Az Igaz Ember, mielőtt belekezdene valami újba, felszínre hozza rejtett ellentmondásait.”
Így lehet megelőzni a viszályt.
Az éber szellemiség - mint a jó sakkozó - előre látja egy-egy lépés valamennyi következményét.
Gondolatban végigjátssza a partit, s ezért később nem éri meglepetés.
De lehet az is, hogy úgy dönt, ez nem az ő partija, és bele sem fog az egészbe.
Jó döntés az, amikor a Bölcs dönt bennünk, aki - mielőtt a megvalósítás útjára lépne - az
egész mesét, amit végig kéne csinálnia, csupán mentálisan, képzeletében megidézi.
A viszályt, ha csírájában van, nem szabad megérlelni!
A Szung óvatosságra int: fontold meg, kikkel társulsz, mit tervezel, mire szerződsz és
hogyan! Vizsgáld meg „igazadat”.
Ha viszályba kergető, izgága, konok „igazság”, tudd, hogy van ennél bölcsebb igazságod
is.
Ha már viszályban vagy, ne egódtól, hanem lényed Középpontjától várd a megoldást.
...
"Viszály csak azokban van, akik megtámadják" - igen, ezt a lelkiállapotot kell elérnem. Ez a cél.
Azt hiszem, sokat kell dolgoznom rajta. ...bár, a Sors jó rendező. Adott erre a nagy munkára közel két hónapot.
Talán elég lesz.
...
Mikor idáig jutottam, furcsa nyugalmat éreztem. Mintha máris átéltem volna azt az élményt, mikor az ember megleli saját Középpontját.
Hasonlatos volt a megkönnyebbüléshez.
...
És most lássuk a változó vonásokat.
...
2. Nem tudod a viszályt uralni. Térj vissza magadhoz (cuan), s menekülj vissza erős városodba!
Néped és a sok száz otthon így marad mentes a bajtól.
A helyzet nemcsak a túlerő veszélyére utal, de arra is, hogy fejetlenül küzdenél. (Gőg? Indulat?
Hamis önérzet?) A kínai Patkány a bölcs alkalmazkodást és értelmet jelképezi. A szövegben
előforduló cuan képjel egy patkányt mutat, amely visszabújik a lyukába, megmentve ezzel önmagát
és övéit.
3. Táplálkozz a régi hagyomány erényeiből! Veszély, de üdvös vége lesz. Ha netán királyt
szolgálsz, ne saját műre törekedj
A vonásnak sokféle értelmezése van. Lényege, mint a 2. Kun jósjel 3. vonásának: a szolgálat
a fontos, nem az egyéni elismerés! Ha önállósítani akarod magad: viszályt szülsz.
A régi hagyományok lényege, hogy Istené a hatalom és a dicsőség. A veszélyt az jelenti,
hogy ez ellen tiltakozol. A helyzet kulcsa most nem a kitörés, hanem a meglévő megbecsülése.
4. Ne bonyolódj viszályba! Fordulj meg a sorsod irányába! Béke s önmegtagadás nyit
utat számodra.
Amit meg kell tagadnod: türelmetlenség, önfejűség, agresszivitás, s a „küzdök az
igazamért!” - önáltató gondolata. Valódi sorsod most nem a háborúság, hanem a békesség oldalán
van. Ne akarj győzni, akkor se, ha gyengébb az ellenfél! Ha mások hívnak ki: ne vedd fel a kesztyűt!
(Ferdinándot, a mesebeli bikát semmiféle vörös posztóval nem lehetett döfésre ingerelni,
mert az aréna illatos virágait szagolgatta)
6. Talán bőrövvel is kitüntetnek. Hajnalig háromszor is letépik rólad.
Aki sorsa ellen küzd, lehet, hogy átmeneti csatákat nyer, de a háborút végül elveszti. Aki konokul
végigviszi az esztelen küzdelmet, pillanatnyi diadalt arat, de utána sorozatosan megszégyenül.
Ne légy „gőgős sárkány” - mert győzelmed kéje rövid ideig tart, de a megszégyenülés karmikus
terheit hosszan hurcolod majd.
...
A 2. vonás továbbviszi az alapgondolatot, amennyiben a fejetlen, negatív érzelmek által vezérelt küzdelmek negatív végkimenetelére figyelmeztet.
A 3. már ennél kicsit többet mond számomra: megemlíti a királyt, akit szolgálok. Vagyis: a gyerekeim érdeke fontosabb, mint az, hogy én győzedelmeskedjek... sokkal fontosabb, hogy meglegyen mindaz, ami Isten törvénye szerint nekik jár - még akkor is, ha ezt a tényt az egóm nehezen viseli.
A 4. vonás még ennél is tovább megy: akkor se keveredjek viszályba, ha ingerelnek.
...igen, gyakran érnek indirekt impulzusok, melyek növelik bennem a türelmetlenséget, agresszivitást, önfejűséget... sok ilyen van, nap mint nap, és mostanában nehezen tudom kezelni őket.
A 6. vonás? ...mindezek összefoglalása, a legerősebb figyelmeztetés, a karmikus következményekre való utalással.
...
Hát van min dolgozni.
...
És, hogy mi lehet mindebből, ha sikerrel megoldom a feladatokat?
...
26. Ta Csu.
Nagy erő összegyűjtése.
(Képjel: Egy hatalmas Ember kiterjesztett karokkal - a „Nagy” jele - és termékeny, fekete
föld, amely a folyó felgyűlt iszapjából keletkezett.)
A teremtő energiák lassacskán gyülekeznek - élni azonban az ilyen nagy erőkkel csak akkor
lehet, ha az alkalmazáshoz a feltételek megértek.
Korai cselekvés kapkodáshoz, az erők elfecsérléséhez vezet. A szelídítetlen erők égetnek. A
tettet meg kell érlelni.
Ahogy egy terhes asszonyt feszíti az új élet, úgy feszülnek most benned jövődet teremtő
energiák.
Türelem. Kitartás. Várni s érlelődni! A megérett gyümölcs magától lehull.
Az út nyitott előtted. Üdvös időszak. Ha megértél: indulhatsz!
Erőt gyűjteni azt is jelenti, hogy fölöslegesre nem szabad elpazarolni. Az igazi feladatra kell
összpontosítani.
„Emlékezetem lapjáról letörlök minden léha jegyzetet, hogy csak parancsod éljen, egyedül!”
- kiáltja Hamlet királyfi, amikor apja szellemétől megtudja, mi a sorsának a feladata.
Jól teszed, ha kilépsz megszokott környezetedből.
Tágabb körbe - túl eddigi határaidon.
„Az Igaz Ember ősi hagyományok titkát kutatja, s lefordítja saját korának nyelvére.
Innen tudja, mi az üdvös cselekvés.”
A Hegyben Égi erők rejlenek - ez a két kua alkotja a jósjelet.
A nagy akció előtti létfázis ez: összegyűjteni, felhalmozni, koncentrálni, a visszatartott erőt
megérlelni, megszelídíteni - és feltör majd, mint a forrás.
...
A jövő év második fele is érdekes időszaknak ígérkezik.
Hosszú, és kalandos utazás az Élet.
Meg kell tanulni tudatosan, örömmel lépkedni rajta.