2022. december 28., szerda

Még néhány jósjel és gondolat

Újabban rendszeresen nézem a vidéki ingatlanok hirdetéseit, bár a lelkem mélyén tudom, hogy nincs ennek most (még?) itt az ideje. Találtam mégis egy vidéki ingatlant ami nagyon tetszik, bár irdatlan messze van, az ország olyan vidékén, ahová még kirándulni se igen szoktam elvetődni. Azért, ha már Ji-King, dobtam is rá gyorsan hatot, s kijött a 22. Kis szépség (mely arról szól, hogy a látszat csal) változó vonásokkal a 18. Munkálkodás az elromlotton irányába. Azaz: megvehetném a szép kis tanyát, de sok nehézséget kellene legyőzni, mire elkezdhetnék munkálkodni az apám s anyám által elrontottakon.

Érdekes, mert a jósjel kidobása előtt felrémlett bennem, hogy milyen lenne egy nagy, romos tanya kertjében, az első esték egyikén, felnézni arra a gyönyörű, mégis idegen égboltra; s némi borzongás futott át rajtam.

Vonz, de ugyanakkor taszít is a helyzet idegenség-érzése.

Majd, egy fokkal ismerősebb tervként, az abádszalóki telekingatlanra álmodott szép jövőről kérdeztem a Könyvet.

A 4. Éretlenség jósjele jött ki; az éretlenség, tapasztalatlanság, információhiány jósjele, ráadásul változó vonások nélkül. Bármit is kívánok kezdeni azzal a telekkel, előtte alapos előkészítő munkára, információgyűjtésre, tanácsadók segítségére lesz szükség (és igen, ezt is éreztem, legfeljebb csak megerősítést kaptam hozzá.)

Ugyanakkor azt is megéreztem, hogy a Könyv már nyűgösnek tartja szőrszálhasogató részletességű kérdéseimet (más években közel sem kérdeztem Tőle ennyit), így fájó szívvel, de pihenőre bocsátom, remélve, hogy megbocsátja tolakodó érdeklődésemet.

Még néhány nap és itt az Újév, koccintás meg jókívánságok, aztán indulunk, be a sűrű ködbe, felfelé a kacskaringós szerpentinen.    

Kennel és Ji-King: 18. Munkálkodás az elromlotton

 18. Kua

MUNKÁLKODÁS AZ ELROMLOTTON (Képjel: Férgek a szent edényben)

Megállt, férges, bezápult, rothadó helyzet - ugyanakkor biztató. Ehhez azonban az első ötvonás nagy munkáját el kell végezni. Az ember rossz helyzethez alkalmazkodott, igazi lényét elnyomták, szabadságát belefojtották, s most tehetetlen, mert a múlt beleépült a lényébe, és bénító súllyal nehezedik rá. (Alul Szél - Felül Hegy.) A gyermekkori traumák éppúgy idetartoznak, mint múltunk egyéb emlékei: a lélektan szinte teljes egészében ezekkel a „férgekkel” foglalkozik. A szülők vétke a gyermekekben folytatódik. Könyvtárnyi  irodalma van annak, hogyan válnak a tiszta és védtelen gyermeki lélekre rá-fényképezett hatások később jellemmé. És nemcsak a szülői ház, egy beteg társadalom is „beteggé”teszi a lelket: riadtan alkalmazkodunk a lét feltételeihez, s ha azok embertelenek, mi is azzá válunk többé-kevésbé. Bajom oka nem sorsszerű - emberi hiba következménye. Meg lehet, és meg is kell szabadulni tőle! Nemcsak magam miatt, hanem - a Ji-king bölcsessége szerint - szüleim miatt is! Ha magamat megváltom, őket is megváltom, s megszabadítom őket a szellemvilágban már lehazudhatatlan bűntudattól. A múlt átírható. Ez a jelen mágiája. Amit itt és most megváltoztatsz, az a múltat is megváltoztatja. Nem magát a megtörtént eseményt - hanem a nyomasztó emlékét. Ez a „csírák” elégetése. A rohadásnak egyébként az ezotériában nincs olyan undort keltő hatása, mint az érzéki világban: minden újjászületés feltétele.Az elrohadt magból bújik ki a csíra. Megélni rossz, de mint alkímiai folyamat: kikerülhetetlen.A rohadás, a felbomlás a születő újnak az előfeltétele. Addig kellemetlen, amíg az ember„benne van”, amíg régi énje együtt él régi és bomlasztó emlékeivel, s nem tudja még leválasztanimagáról.Találd meg a bajok okát, a múltból eredő nyomasztó emlékeket, beléd ivódott mérgek forrását - és szabadulj meg tőlük. Új tavasz előtt állsz, biztató jövő csírái rejlenek benned, új vállalkozások, messzi távlatok: vesd le magadról a bénító múlt terheit! A helyes stratégia: fölismerni az eddig elrejtett „férgeket”.Megfontoltság az új megszületése előtt - és megfontoltság az új megszületése után! Az elsőre azért van szükség, mert a romlott régi és a tiszta új szétválasztását nem lehet hebehurgyán elvégezni.A második „megfontolásra” pedig azért, mert az új csíra még kíméletet, bölcs figyelmet igényel.S aztán a tetterős, lelkesítő akció.Sorsod alapvető, jó fordulata előtt állsz - ha sikerül az „alkímiai folyamat”. Ne tegyen reményvesztetté, hogy a helyzetet reménytelennek véled - ne siettesd az átalakulást. Mások „elromlásával” légy türelmes: adj időt számukra, s ne ítélkezz fölöttük. Jóslatban az  „elromlott”  lehet baráti kapcsolat, életterv, házasság, lelki gubanc, bezápult terv. Nem biztos, hogy a baj csírája benned van. Lehet, hogy mások drámája most a tiéd. De - valamilyen mélységes oknál fogva: mégis összefügg veled, s a tiéd is.

Gondolatok

A jelen: mágikus idő. Minden, amit valaha éltél, tapasztaltál, ebben és százezer elmúlt életedben, vissza egészenaz ősrobbanásig: MOST VAN.És amire vágysz, amit akarsz, amit tervezel, akivé lenni akarsz, minden eljövendő eszmé-nyed egészen az üdvözülésig: MOST VAN! A MOST: ablak az örökkévalósághoz. Aki erre ráébred: szabad lesz.Aki nem ébred rá, azt tehetetlenül vonszolja a múltja: életét lelki s testi „feltételes reflexei”irányítják.A Ku jósjelének üzenete: téli pangás után a tavasz korszaka. Föl kell számolnod a korrupciót, a bénító érzelmeket, sorsrontó gondolatokat! A tavasz „fel-rázza” az álmos, bénult állapotokat.Le kell vetned magadról a múlt ártó igézetét!Indulni csak tiszta lappal lehet.Ez vonatkozik nemcsak lelkünk, de életünk, kapcsolataink, sorshelyzeteink megújulására is.Gyengeséged, konokságod s tehetetlenséged miatt ne örökíts tovább „betegítő géneket”.Az Igaz Ember biztató tavasz hírnökét látja a rohadás előjelében, s ezért bátorítja, lelkesítiegész környezetét. Mint Jézus vagy az őskereszténység apostolai tanították: Vessétek le a régi embert, hogy megszüljétek az Újat! A jóslatokban itt egy olyan bezápult, rossz helyzetről van szó, amely nemcsak jóvá, dekifejezetten szerencséssé is tehető.Környezetedet inkább lelkesítsd, mint vádold.

Vonások

1. Helyrehozni azt, amit az apa elrontott. Igaz fiúnak az ősei is makulátlanok lesznek.Veszély, a végén üdv.Itt arról a mintáról van szó, amelyet apánktól, apáink társadalmától örököltünk. A lista százféle lehet: mindenki maga tudja, mi az a rossz örökség, amelytől meg kell szabadulnia. A sérülést tágabb   értelemben   a  Hatalom,  a  Szigor,   a  Keménység  túlzása  vagy  éppen  hiánya   okozta.   Bátorszembesüléssel  javítható.  A  Ji-king  szerint  szüleinknek-őseinknek  nemcsak  áldozatai,  hanem főképp megmentői vagyunk - ha vétettek bármiben is.

2. Helyrehozni azt, amit az anya rontott el. Konok kitartás nem helyes. Találd meg aKözép útját.A szeretet, a gondoskodás, a védelem túlzása vagy éppen hiánya az, amit az „anya” ronthatel. Függés, önállótlanság, gyengeség az eredménye: olyan helyzet, amelyben nehéz „felnőtté” válni.Tágabb értelemben ide tartozik az is, hogy túlságosan az anyagba tapadtunk; a fészekből, haeljött annak az ideje, ki kell röppenni a szabad égre. Szellemünk hazája fönt van. Igazi valónk nemaz anyagi természetből ered. Ha eseményre kértél jóslatot: találd meg először a probléma szívét. Ne menj tovább - nemlátsz még tisztán.Egy helyzetet akkor látunk tisztán, ha önmagunkat is tisztán látjuk benne. Itt a túl puhaság,engedékenység okozta a korrupciót. Amikor valaki „hagyta”, hogy így legyen.

3. Helyrehozni azt, amit az apa elrontott. Kis megbánás. Nem nagy hiba.A szándék jó, az erő és a lendület túl sok. Néha sértő is lehet, de a jóakarat végül feledteti atürelmetlen, kissé agresszív taktikát. Munkálkodni az elrontotton nem hirtelen, hanem folyamatosankell.

4. Eltűrni, amit az apa elrontott. A folytatás megszégyenüléshez vezet.Ha fölismerted, hogy nem jó, szabadulj meg tőle. Együtt élni a „nem jó”-val gyáván, tehetet-lenül, kiszolgáltatottan, sehová sem vezet. Ura légy, s ne rabja sorsodnak. (Sajnos manapság - mivel- kevesen ébrednek önmagukra - az emberek zöme tehetetlenül ismétli szülei hibáit. Társadalmilag isinkább csak a jelmezt váltjuk, a kordivatot s a technikát a „vétkek” folytatódnak tovább.)

5. Helyrehozni, amit az apa elrontott. Az ember biztatásra talál.A múlt hibáit felismerni a jelenben nem kis dolog. De nem elég. Jövőkép is kell. A biztatás itt részint másoktól, részint fentről ered. Minden kis újjászülető rügyecskének „tündére” van, aki segít neki kibontania magát a télitetszhalálból. Nincs ereje még, de segítséget kap.

6. Nem szolgál királyokat és hercegeket. Magasabb céljai vannak. A „valódi Ember” céljai túl vannak az éppen fennálló társadalmi, politikai és gazdasági cé-lokon. A valódi Ember Istent szolgálja. Nemcsak mint pap vagy szerzetes, de mint apa, anya, tanító, költő, munkás, paraszt vagy éppenséggel gazdasági ember. E vonásban ébredezik benned az Örök Ember. Nem a „nagy”, hanem a valódi. A szellemi. Innen kezdve nem az a kérdésem, mit szól a tetteimhez az apám, anyám, környezetem vagyaz egész világ - hanem az, hogy mit mond az Isten, aki a költő szerint „belülről vezérel”.

Irányjel:

63. Csi CsiBETELJESEDÉS (átkelés ) UTÁN

(Képjel: Átkelés a folyón - s mellette a „befejezés” képe: valaki éppen az étkezés befejezésénél tart.)

Amit valamikor elindítottunk: megérkezett.Amire törekedtünk, létrejött... vagy éppen „beteljesedőben” van. Minden lefutja a maga küzdelmes körét, és végül eljut valahová: ez lett belőle! Kikerült az öntőformából... tetszik, nem tetszik: ilyen lett. A kör - látszólag - bezárul. „Beteljesedik.”Ilyenkor teremtő erőink rövid ideig egyensúlyba kerülnek: Tűz-Víz nem harcolnak, hanemegymást segítik.Valami, aminek megteremtésén fáradoztunk, most láthatóvá válik: létrejön.Egy kapcsolat, egy szerelem, egy forradalom, egy társadalmi átalakulás, egy munka, amelyet valaha elkezdtünk, egy ház, amelyet építettünk... bármi, ami eddig formálódott, alakult, most kiteljesedik. Ilyenkor jönnek a bajok! A tiszta forradalom után jön a korrupt világ, a boldog házasság elindul az unalom s tönkremenés útján; új házunkba beköltözik a zűrzavar s a diszharmónia.Nincs törékenyebb egyensúly, mint a  „beteljesülés”  pillanatnyi állapota. Ahogy létrejön, máris korhadni kezd; ott ólálkodik körülötte a felbomlás, a szétzüllés, az „entrópia”. Befejezni ugyanis  - mondják a kínai bölcsek - nem lehet  semmit, mert  az élet:  végtelen. Egy-egy kört le lehet futni, csakhogy ez nem végződik sehol, mert valójában nem kör, hanem spirál: máris indul a másik. A végtelen örvénylánc folytatódik tovább.Mitévők legyünk, ha egy karma-kört jól-rosszul lefutottunk? Erre ad tanácsot a Csi Csi. „Befejezés (átkelés) után. Siker a kicsinyben van. Üdvös jósjel. A kezdés (új lépés) előnyös! A befejezés: zűrzavaros.”A bölcs pedig hozzáteszi: tudd: az aggkori boldogság alatt ott van a boldog szülők, házasokés szerelmesek minden beteljesült élményének évgyűrűje! Csiszold, finomítsd, „tökéletesítsd”... S mi lesz az új?

Gondolatok

A Csi Csi dinamikája kozmikus alaptörvény: minden, ami létrejön, rohadni kezd, sőt föl isbomlik, hogy újat hozzon létre. Csak az állóképekben gondolkodó ego mondja, hogy „no, most végre megvan!”. A jósjel politikai analógiája a legismertebb. Számunkra, magyarok számára a régóta óhajtott úgynevezett „rendszerváltás” és az utánakövetkező, mai napig tartó folyamat mutatja, hogy ami „megvan”, az végül soha sincs meg. Az élet legtörékenyebb pillanata az, amikor valami létrejön. Itt kell észnél lenni! S tudni,hogy a lét folyamatos megújulás! Minden nap és minden óra: megújulás!Az Igaz Ember ebben a végtelen folyamatban él: ezért marad örökké fiatal! Ez - újra mondom - nem azt jelenti, hogy a régit elveti, hanem azt, hogy folyamatosan átvarázsolja, újjászüli; ott tartja, ahol a dolgok létrejönnek, és nem ott, ahol „befejeződnek”. Az Igaz Ember: „Forrásember!” Jézus a kútnál azt mondja a szemáriai asszonynak: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adokneki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne!” Az ember „aki még nem nőtt fel”, azt hiszi, ha valamit elért, az van. A markában tartja, s ott megposhad. Ez lesz minden „rendszeréből”, vallásából, intézményéből, kultúrájából, történelmi korsza-kaiból, de ez lesz szerelméből, barátságából, moráljából, tudásából is: miután megszerezte végre,romlani kezd a tenyerében. Templomaiból merevség és halálszag árad. Az Igaz Ember ezzel szemben tudja, hogy a dolgok nem „vannak”, hanem valamiből valamivé folyamatosan „lesznek”!

Lelkének benső vetítőgépében nem állítja meg az élet filmjét egyetlen kockánál sem, merttudja, hogy abban a pillanatban bűzleni, sárgulni kezd, s végül füstölve elég. Figyelmét  az újjászületésre irányítja. „Hogy tudok ebből a helyzetből újjászületni?” „Hogyan tudom helyzetemet - bármilyen nagy munkám eredménye is az - újjávarázsolni?” Bölcs háziasszony otthona soha sincs „befejezve”! Mindig újít, kitalál, csinál rajta valamit. S az ostoba férj, aki a „Csi csi”misztériumát nem érti, azt kérdi: „Miért nem jó neked a régi, ami olyan kényelmes és drága volt?"

Nos... azt érzem, hogy legújabb kis vállalkozásom-szívügyem a manifesztáció felé tart, gőzerővel és szinte megállíthatatlanul, ha a bennem munkálkodó elszántság a mozgatórugója, akkor mindenképpen. Ennek érzése, bevallom, kisség megrészegített, olyannyira, hogy első lelkesedésemben nagyívű költségvetést vázoltam fel neki, a tenyésztésen kívül egyéb, kutyászatot érintő tevékenységekkel, melyeket aztán a Ji-Kingen át véltem megmérettetni. A Könyv bölcsessége azonban orromra koppintott; bár Alapjelnek a 34. Ta-Csung (Nagy Hatóerő) jött ki, de irányjelnek ismét befigyelt az 54., az ágyas, azaz a Megszégyenülés képjele; s köszönöm, inkább ebből nem kérek; nem akarok erőltetett menetben felépíteni valamit ami megvalósulása után bajt hozhat a fejemre. Kivettem hát az üzleti tervből a ráépülő tevékenységet, maradt a kennel megvalósítása; s erre a Könyv már a fenti jósjelekkel díjazta nyitottságomat. Őszintén örültem ennek, a 18. Munkálkodás az elromlotton jósjel felmenőkre utalő részei szívem mélyére hatoltak. S hogy a vége beteljesedés és siker lesz? Nagyon várom, azt is, hogy ezekkel a sikerekkel felerősödve új kört kezdhessek. 

Így legyen.

Család - 42. Gyarapítás

 42. Ji

GYARAPÍTÁS(Képjel: Egy edény túlcsordul az anyagi és szellemi javaktól.)

A növekedés, kibontakozás, fejlődés, termékenység és feldúsulás ideje. Az előző jel a Csökkentés volt (és tényleg, de honnan tudja ezt? Vagy inkább: mit NEM tud?)  - ez most a Gyarapítás időszaka. Apály után a dagály. „Gyarapítás. Üdvös, ha van célod, amelyet követsz. Üdvös átkelni most a Nagy Vízen.” A jósjel mögött az egymást segítő és növelő erők harmóniája áll. Ezt úgy éled meg, mint a valóra válás korszakát. Régóta vártad - most megérkezik. Ami most indul, az jó szelet kap és messzire jut. A Szél és a Gerjesztő (Dörgés) együttes munkája ez. E jelben a gondok megoldódhatnak, kapcsolatok és tervek virágzóvá válhatnak. Használd ki a jó szelet! Legyen világos terved, úti célod, és add bele vállalkozásaidba minden erődet. Most rádöbbenhetsz, mennyi erőd van! (A gyógyulás és felerősödés jele ez, a külső-benső életenergiák feldúsulása.) Személyiséged is gazdagodik. Az ember sokkal jobban megismeri önmagát a „menő”, sikeres, mint a sikertelen korszakaiban, mert ilyenkor az addig rejtett jó és rossz tulajdonságok a felszínre kerülnek. Akiben hatalomvágy bujkált, az ilyenkor meghülyül a hatalomtól, az egoista pedig jó lapjárás esetén hajlamos leszminden sikerét önmagának betudni. A sikerben minden ember  lelepleződik - jó esetben önmagaelőtt is. Közhely, hogy a „hatalomtól mindenki meghülyül”. Így van ez más kísértéssel is: jó lapjárás idején az ego is felpuffad, s hajlamos minden sikerét saját varázshatalmának betudni. Ezért mondja a Bölcs: „A Gyarapodás idején az Igaz Ember, ha jót lát: követi, ha hibája van: elhagyja.” E jósjelnek végső oldása az, amit Jézus mond:„Az ember semmit sem vehet, ha nem a mennyből adatott neki!”A jó élettervet onnan tudod megkülönbözetni a rossz tervtől, hogy a „jó” mások számára is üdvös - a „rossz” csakis neked hozhat hasznot. Az „átkelés a Nagy Vízen” azt jelenti, hogy bár nem tudod, mi vár odaát, azt se, milyen veszélyes az út, de vágj neki bátran! A Mester tudja, mi vár odaát. De nem mondja meg. Szükséged van ahhoz a bátorsághoz s önfeledt merészséghez, amelyet csakis az ismeretlenbe való ugrással szerezhetsz meg. Egyelőre csak egyetlen támaszod van: a hited. Higgy magadban s a Mesteredben! Mindennapi értelemben a jósjel vállalkozásra biztat. Fogj bele, s hajtsd végre! 

Gondolatok

A „Ji” megtermékenyített, áldott állapot. Gazdag jövő ígéretét rejti. A láthatatlan világ segít.Ezt a segítséget akkor kapod meg, ha sorsodat éled - ha élettervedet teljesíted. Ez a „jó szél-irány”. A segítséget akkor veszíted el, ha „eltérsz az iránytól” - ha a földi életbe belevakult egód átveszi az irányítást. Maradj hangolt, nyitott, érzékeny a jóra!A sikerbe több ember bukott bele, mint a bukásba. Légy óvatos!Egy rablóbanda is akkor züllik szét, amikor a zsákmányon osztozni kezd. Harcművészetben a „Li” az a pillanat, amikor hosszú és nyomasztó idő után felvillan agyőzelem lehetősége. Ezt bátran és céltudatosan ki kell használni - de nem szabad beleszédülni! Más győzni, és más diadalt aratni. A győzelmet az ember megérdemli - de a diadalba előbb-utóbb belerokkan. Vonások

1. Előnyös elszánnod magad a felpezsdítő nagy tettre. Nagy üdv. Nincs hiba.Vége a passzivitás idejének. Lehet, hogy önmagadat érzed gyengének, vagy túl nagynak afeladatot, de bátran vágj bele! Lelkesen! Hittel! Jó erők segítségére számíthatsz. 

2.   Valaki   feltehetően   gyarapít!   Tíz  „peng”  kagylót   érő   teknősbékát   se   utasíts   vissza. Hűség és kitartás nagy szerencsét hoz. A király a Menny Urának mutatja be áldozatát. Nagy üdv. Itt olyan áldásról van szó, amely nem saját erőfeszítésünk eredménye. „Kívülről” jön - a jóslat ősi értelme szerint embertől, szellemektől s Istentől. A kitartás azt jelenti, hogy jó szerencsében is maradj a földön - légy szerény, ha a sors rád mosolyog. (Megszédülhetsz - s ez nem jó.) 

3. Még a sikertelen, balszerencsés ügyek is gyarapítanak! Semmi hiba, ha igaz vagy, a Középpel haladsz, s ezt a hercegnek pecséttel jelented. A Gyarapodás időszaka olyan erőteljes, hogy még kikerülhetetlen (karmikus) bajok is előnyödre   válnak.   Lelkileg,   emberileg   gazdagítanak,   erősebbé   tesznek,   s   ez   a   „benső   gyarapodás”előbb-utóbb külső sorsodban is megnyilvánul. 

4. A Középpel tarts. Értesítsd a herceget a helyzetről, kövessen. Üdvös hasznossá tennimagad a főváros áthelyezésekor. A vonás ősi jelentése a médium szerepéről szól, akinek ihlete megmenti országát a bajtól.Akkoriban egy közelgő háború vagy természeti csapás elől az egész nép máshová vándorolt.Szereped az olyan „közvetítő”, akire lent is, fent is hallgatnak. Az időszak pedig roppant je-lentős: hosszú ideig meghatározza a jövendőt. Ilyenkor döntő, hogy őrizd a Közepet!Sem vezető nem vagy, sem vezetett - a kettő között állsz. Mindkettőt meg kell hogy értsd; eznyitottságot igényel. De főleg tapintatot, mert te hordozod az igazat, ami mindenki érdeke.Új születik. Vegyél részt benne: szükség van rád!

5. Igaz vagy (jou fu), és szíved önzetlen, jó. Ne kérdezd: az út nyitva áll. (Nagy szeren-cse.) Igaz és önzetlen szív önmagában hordja jövőbeli jutalmát.Jou fu azt is jelenti, hogy kapcsolatban állsz a jó szellemekkel. „Önzetlen szív” pedig azt isjelenti, hogy másokkal törődsz, és könyörületes vagy. Ez gyarapodásod alapja: ezt ugyanis a láthatós láthatatlan világ is értékeli.Akkor vagy jó, amikor nem tudod magadról, hogy „jó” vagy. Amikor jóságod önkéntelen,természetes. Ilyenkor „könyörületes” is vagy - mert nem ítélkezel, nem minősítesz, nem azt nézed,hogy megérdemli-e vagy sem: adsz, mert árad belőled.

6. Egyáltalán nem gyarapítsz - talán még büntetnek (csi) is! Hűtlen, ingatag szíved azoka. Baj!Olyan helyzetben vagy, amikor  adnod kéne s nem adsz. Hitre lenne szükséged, és kételygyötör. Önzésed elszigetel a világtól, és kivívod az emberek ellenszenvét. Ha így folytatod, a „fe-jedre koppinthatnak” - ezt fejezi ki a „csi” képjele.

Irányjel:

59. Huan

FELOLDÁS (Újraegyesülés)

(Képjel: Víz - és a jég feltörése, szétszórása)

A jég feloldódik, a köd eloszlik, a túlhaladott struktúrák felbomlanak - leomlanak végre a szétválasztó falak. Ide tartozik minden gátlásnak, előítéletnek, téveszmének, komplexusnak, görcsnek, megszokásnak; a test valamennyi leblokkolt életenergiájának és áramlásának, emberi kapcsolatokban pedig az elválasztó érzelmeknek, befagyott sorshelyzeteknek, elidegenedéseknek, félreértéseknek a feloldása.Végső soron itt az ego páncéljáról van szó, amely nemcsak elválaszt, de véd is, s ezért a fel-bomlás egyszerre történhet „fölfelé” és „lefelé”: fölfelé a határtalan szellem, lefelé a kaotikus ösztönök felé.

Ezért írja a bölcs: „Feloldódás. Siker. Templomához közeledik a király. Kívánatos átkelni a Nagy Vízen. Előnyös jósjel.”A jelképes magyarázat pedig így szól:„Szél fú a víz fölött. Feloldódás. Az Ősi Királyok ilyenkor templomot emeltek, és áldo-zatot mutattak be az Istennek.”Feloldódni fölfelé kell! A Szeretet felé! Az Egység felé! Az isteni teljesség felé! Valami magasabb eszmény felé, ami közös! Ha az ego páncélja szétomlik, és a tudat nem fölfelé tágul, de lefe-lé, olyan, mint a részegség: a határait elveszített ember nem szárnyal, hanem a földre ül, és a kavar-gó ösztönvilág erői irányítják.Végre eljött a pillanat! Ami gátolt s elválasztott most megszűnik - mert megszüntetheted.Egy ősi kommentár azt mondja, hogy amikor végre felolvad a jég, a víz alkalmassá válik a hajózás-ra: eljött a lehetőségek, a vállalkozások, a távoli célok elérésének az ideje.Ilyenkor oldódik a szív keménysége, a sokat ismételt negatív gondolatok jellemé, életté fa-gyott rendszere (a régi megunt program) rádöbbensz arra, hogy Istennek semmi sem lehetetlen!Kitágulnak a határaid.Ehhez azonban ki kell bomlani az érzelmi gubancoknak, és negatív gondolataidat („nem si-kerül”, „mindenből baj lesz”, „vesztes vagyok”, „senki sem szeret” stb.) el kell hogy fújja a szélvi-har: hadd, menjenek - ne is nézz utánuk!Ne azt keresd, ami másoktól elválaszt, hanem ami összeköt.Ne csak azt, ami közel van, hanem azt is, ami távoli: nincs lehetetlen!

Gondolatok

Valami oldódik. Benned... Körülötted?... Meglátjuk. Segítsd ezt a folyamatot.Gőg, félelem, gátlás, előítélet, múltbeli - már-már ösztönné vált - tapasztalatok görcse, tév-hit, önzés, rosszkedv, magány, kudarcélmény, hitetlenség: íme, néhány jégdarab, amelynek föl kellolvadni és folyóvá áradni! Főleg az egoizmus.A „jég” a szeretet hiánya. „Jég” az a tévhit, hogy magam vagyok, nincs társam, nincs Iste-nem, nincs varázshatalmam sem.Mi az, ami megfagyott benned, és aminek most föl kell oldódnia? Mi az a ködfüggöny,aminek el kell oszlania? Mondd ki - és győzd le! Taktikád nem lehet kemény, csakis lágy, minta víz, és szelíd, mint a szél. S persze nemcsak te oldódhatsz - világod is, amelyben élsz. Tágul-hat a horizontod. Amikor a jégcsepp folyóvá olvad, a távoli tenger is az övé lesz..., mert eggyéválik vele. Minden egyesülést megelőz a feloldódás. Ne félj a szabadságtól.

Nos... a Gyarapítás jósjelnél leírtak kapcsán konkrét családi tervek jutottak az eszembe; melyek kapcsán meg fogom fogadni a 2. vonás tanácsait, és nem fogom visszautasítani a tíz "peng" értékű teknősbékát sem, sőt nagyon fogok örülni neki, mert lehet, hogy csak tíz "peng", de abban van a jövendő.

A Feloldás jósjelét már megkaptam egyszer Robira vonatkoztatva, és tényleg oldódott is bennem a neheztelés; könnyebb azóta a szívem - de most nem erre vonatkozott a jövendölés, hanem a családi viszonyainkra, gyermekeimmel, különösen Andrással való kapcsolatomra - remélem, hogy így lesz.

És az egészségi állapotom hogyan fog alakulni? 10. Lü: Óvatos haladás

 10. Lü

ÓVATOS HALADÁS

(Képjel: Valaki cipőben óvatos lépteket tesz)

Sorsod útján haladsz. Lépésről lépésre beteljesítesz valamit. „Lü” valaha egy pár cipőt jelentett, amelyben az ember magasabb céljai felé „lépkedett”. De hogyan? A jósjelben a gyenge Tó Kua fölött az erős Alkotó áll - ráadásul az egész jósjelben egyetlen Jin vonal van -, vagyis itt a gyengének szól a tanács, hogyan viselkedjen az erőssel, a hatalmassal szemben.A „viselkedés”,  a „magatartás”  döntő - bár  a passzív magyar  szavak helyett  szívesebbenhasználnám az „önirányítós” kifejezést.„Tigris farkára lép. Nem harap.Siker.” Ebből a jósjelből született az „udvariasság” ma már sajnos alig ismert fogalma. Ez azt jelentette, hogy mindenkinek van egy „udvara”, amelybe nem gázolok bele. Tapintatos vagyok, tisztelem a másik ember társadalmi s emberi rangját; nem akarom kitúrni, nem akarok a helyére ülni,nem akarok a tigris „farkára lépni”, s nemcsak azért nem, mert félek tőle, hanem azért sem, merttisztelem.Légy óvatos, tapintatos, tisztelettudó.A minőségek világában valódi Rangok vannak.Ma a világ teli van karrieristákkal, trónbitorlókkal - ezek is „tigrisek”, csak nem a nemes, hanem a vérszomjas fajtából; nincs veszélyesebb, mint ha karrierista felettesed észreveszi, hogy te is karriert akarsz csinálni.Ma nincs udvariasság, csak arcunkra kényszerített mosoly.Ritka az a benső meggyőződés, hogy valakire nem azért nézek föl, mert társadalmilag maga-sabban áll, vagy több pénze van, hanem azért, mert emberi szellemi értékét többre tartom, mint amagamét.Követni valakit csak ebből a szemléletből szabad! Feltéve, ha több akarsz lenni s értékesebb. Ha csak karriert akarsz csinálni, akkor - a Ji-king szerint - a „tigris farkára lépsz, s megharap” - mert nem magasabb értékeket képviselsz, hanem pöffeteg egódat, s ez csúnya karmát vonzmagához.A világ rendjét csak ideig-óráig lehet földúlni: van egy öntisztuló törvénye, amely mélyberántja a felkapaszkodókat.

Gondolatok

A jósjel azért int óvatosságra, mert itt nagy, teremtő energiákról van szó.A Lü mellékjelentései között ott van a „beteljesítés”, a „boldogság”, az a pálya, amelyen a csillagok keringenek az égen - ott van a saját útját járó ember öröme; mindez csak úgy érhető el, ha bánni tudsz a nagy feszültséggel. Mintha áram alatti rendszerben dolgoznál, tudatosítanod kell, hogy helyzeted nem veszélytelen. A veszély tudata nem félelmet, hanem óvatosságot jelent. Sőt, félnivalód éppen akkor van, ha nem tudod, mibe nyúlsz bele. Sok   érzékenységet,   tekintélyt,   önérzetet,   sőt   gőgöt,   beképzeltséget,   hiúságot   is  sérthetsz most - pusztán elővigyázatlanságból. Ezért tanácsos fölismerned nemcsak azt, hogy kiben mi lakik, de azt is, hogy mi dolgod amásikkal! Sértés, bántás, kioktatás, megalázás - mindezt akaratlanul is elkövetheted, ha az „udvariasság” határait átléped.Az ősi szemlélet szerint minden emberi lénynek van egy „udvara”, amelynek közepében lakik. Jól közelíteni valakihez nemcsak azt jelenti, hogy nem gázolok az ő birtokára, hanem azt is,hogy a saját „udvarom” határáig sem megyek el. Manapság is törvény, hogy a kerítéstől meghatáro-zott távolságon belül nem szabad fákat ültetni. Az égi rend is így működik. A titka pedig nem az,hogy a kiszabott határokat betartom - ez csak formaság és áludvariasság -, hanem az, hogy tisztelemaz udvar közepén élő ember lényét, szellemét.,.Tiszteld az embert!” - mondja Gorkij darabjában egy részeges csőlakó. Nem azt, amivé tette magát (manapság alig van olyan „érdemünk”, amely tiszteletet ér-demelne), hanem azt, aki benne rejlik, s tán maga sem tud róla.A másik ember tisztelete: a benne lakó Isten tisztelete.Az udvariasság alapja: önismeret. Elsősorban magát becsüli az ember: nem attól függ a viselkedésem, hogy mások mit érdemelnek, hanem attól, hogy mi az én normám. Harcművészetben azt tanácsolná mestered, hogy játsszál.Őrizd meg laza, hajlékony, játékos mozgásodat - ne félj, és ne éreztesd ellenfeleddel,hogy tőled félnivalója van.Korai lenne.Követő taktikát kell alkalmaznod: az ügyesnek ez az egyetlen esélye az erősebbel szem-ben.A jósjel helyes taktikáját alkalmazva egyre erősebb leszel.„Tigrissé” leszel magad is.(Egyszer azt kértem szellemi Mesteremtől: „Üzenj nékem valamit!”Ezt a jósjelet küldte, változó vonalak nélkül.Jelentése: „Így kövess engem, mint gyenge ember a hatalmas tigrist. Ritka manapság a jó tanítvány. Hiányzik a respektus, az odaadás a tudni vágyás és a gyermeki derű. Azt képzelitek, mindent jobban tudtok - és ráléptek a »tigris farkára«! Ha tigris akarsz lenni, ne próbálj átgázolni rajtam, hanem lépj a nyomomba. Kövessél!”)A Jósjel azt üzeni: légy óvatos, ne hagyd el a járt utat, tűrd mások „rossz természetét”.Haladj lépésről lépésre, derűsen.A gyenge legyőzi az erőset.A jósjel sikert ígér.

Vonások

1. Egyszerűen haladsz. Nincs hiba.Nincs benned nagyravágyás, elégedetlenség, nyugtalanság.Benső lényed vezérel, s ezért nem az a fontos, mekkorát lépsz, s hogy mások mit szólnakhozzá, hanem, hogy jó úton jársz.Kis lépések jó irányba. Nem baj, ha egyedül.

2. Sima, egyenes úton haladsz. A magányosnak üdvöt hoz a kitartás.Ha benne élsz is a világban, mintha nem élnél benne: nem hatnak rád a társadalom sötét, zavaros erői: saját utadat járod. Nem engedsz kísértéseknek, hívságoknak, melyek fölösleges bonyodalmakat okoznának. Menj tovább a középúton.

3. Fél szemmel is láthatsz, sántán is járhatsz. Tigris farkára lépsz, s megharap. Baj!Úgy küzdesz, mint egy katona, aki nagy vezérért harcol.Gyenge is vagy, rosszul is mérted föl a helyzetet: ebből csak elkeseredett küzdelem lehet.Nem látod sem magadat, sem a körülményeidet: ne ütközz! Gyűjts inkább erőt. S láss sokkal tisz-tábban! Más az emelkedés, s más az elbizakodott törtetés.

4. A tigris farkára lépsz. Védekezel, védekezel, végül üdvhöz jutsz.A helyzet nehéz, de már tudod, nem erővel kell megoldanod, hanem megértéssel. Belül már erős vagy, de ne élj vele!Lágyan, bölcsen, engedékenyen arathatsz győzelmet.A tigris legyőzésének módja: a szelídítés.

5. Határozott lépés. Kitartás, veszély tudatában.Ez már nem a vakmerő, hanem a bátor tett pillanata. Itt már tiszta a szem s az ész: tudod,mivel állsz szemben, mit kockáztatsz, s mit akarsz elérni.Itt tenni kell! Tudod, mit! Egyetlen dolgod: a pontos időzítés.Se későn, se korán. Éppen akkor!

6.   Szemléld   haladásodat,   eredményes,   ha   elődeid   útját   követted.   Magasztos   üdv,   havisszatérsz.A vonal mai jelentése talán ez: a fát a gyümölcseiről, embert a tetteiről ismerni meg. Mostmár láthatod azt, ami eddig csak érlelődött. A helyzet beteljesedést ígér.(A vonal eredeti jelentése más. Az Igaz Ember az Ősök Útján halad. Ez a felfelé vezető ösvény. Ha ezen jársz, mintegy visszatér az áldás, amely valaha elődeidre szállt.Ma a közönséges ember kétségbeesett igyekezettel akarja lerázni magáról a múltat, elfelejte-ni a régit, megtagadni az ősit - s valami egészen újat kezdeni. Csak a vallásos ember érzi - ha érzi még! -, hogy minél mélyebb múltba néz, annál valódibb hitet lát.A megragadottságnak, odaadásnak, igazságnak és transzcendenciának az ereje Krisztus idején még százezer fokos - s azóta csak hűl, halványodik és egyre üresebb formává merevedik.Ebben a vonásban a régi ember azt a biztatást látta, hogy nem lett méltatlan nagy elődeihez.S amit ezért jutalmul kap, az nem új, hanem valami ősi: a beteljesülés minden spirál-körön újravisszatér.

Irányjel

41. Szun

CSÖKKENTÉS

(Képjel: valamit tartó kéz - s egy áldozati edény)

Az ellentétek egységéből következik, hogy minden növekedésnek csökkenés az előzménye.Mielőtt  nagyot  ugornál, először  hátrálnod kell. A dagályt  megelőzi  az apály.  Ha jön egy nagy hajó, a folyó partján „csökkenni” kezd a víz, szinte beszívódik valahová, s kibukkan a sár és akavicsos talaj.Ahhoz, hogy valamit befogadj, először üressé kell válnod. Erről van itt szó. Helyet kell csinálni valami lényegesnek, és ennek módja: az üresedés. A Szun az ősi hagyomány lényege: legyen benned hely, hogy kaphass! Így „a szelídek” öröklik a földet, „e szellemben szegényeké” a Mennyek Országa; és „aki megalázza magát: az fölmagasztaltatik”.A taoista bölcs tudatosan marad mindig hátul és alul - hogy az egész világot hatalmában tart-sa.Ma ezt másképp gondoljuk: hizlaljuk magunkat, kapaszkodunk - és nem vesszük észre, hogya vége a felpuffadás és a törvényszerű zuhanás. A napóleoni sorsokat addig tartjuk irigységünk kép-terében, amíg püffednek és valószínűtlen izzással fölragyognak - a kipukkadás és sötétbe hullás márképen kívül zajlik: mintha nem is ugyanahhoz az élethez tartozna. Kinek jutna eszébe elképzelniegy Hitlert nem diadalának üvöltő csúcsán, de mondjuk akkor, mikor egy föld alatti bunkerben fej-be lövi nőjét, és utána sovány, riadt arcához emeli pisztolyának csövét.Az árnyék ma nem tartozik fényhez. A Ji-king azonban egységlátó.Ez azt jelenti, hogy nincs két szál, csak egy: ebből szövődik az egész életszőttes; Jin és Jangugyanannak a szálnak a csillogó és a matt oldala, és mivel a boldog élet célja a harmónia: mindig azegész szőttes a fontos, és hogy a szálak egymással harmonizáljanak.Itt most túl sok a Jang. Sok az „akarom!”, a „kell!”, sok a keménység, konokság, a nem odaadás, az „ide nekem!”és az „enyém!”Ezeket kell csökkenteni.Észrevetted-e már, hogy mindent akkor kaptál meg, amikor már nem is nagyon kellett? Aminem „nagyon kell” - viszonylag könnyen elérhető. Még akkor is, ha ez mások számára óriási dolog- annak, aki eléri, nem olyan nagyon nagy. Azért lett az övé, mert számára ez csaknem természetes. (Még az üzleti életben is köztudott, hogy ha valaki úgy kezel egy ügyet, hogy „nagyon kell!” -az nem fog sikerülni.)Ami „nagyon kell” - elérhetetlen.Itt ezt a „nagyon kell”-t kell föláldozni. Nem kell. Majd Isten megadja, ha úgy látja jónak.Kevesebbel is beérem. S ha ezt a lelked mélyén is így gondolod, megérted az „áldozat taktikáját”,amikor az ember odaadja magából a sok vágyát, sikerszomját, egoizmusát - hogy helyet csináljonmagában valami többnek.A  Szun nem arról szól, hogy „elviselem” az apályos korszakot, hanem arról, hogy tudatosapályt  teremtek magamban! Körülnézek például a világban, ahol embermilliárdok éheznek, s aztmondom, hogy - még ha napi gondjaim vannak is - elmondhatatlanul gazdag vagyok! Fölösleget te-remtek magamban. Nem feszülök odáig, hogy „nem elég” hanem lazulok addig, hogy „így is sok”!Annak örülök, amim van - a szó testi, lelki és szellemi értelmében - és nem tartom magam pattaná-sig izgatott, szomjas és elégedetlen állapotban azért, ami (még?) nincs.„Az őszinte Csökkentés: magasztos üdvöt jelent. Hibátlan. Az út nyitva áll.Hasznos, ha utadnak van célja. Mindezt hogyan tegyed?Két kis tálka elég az áldozathoz.”Az áldozat csak akkor üdvös, ha tudod, mit áldozol. Úgy látszik, már az ősi Kínában is vol-tak képmutató áldozatok - kilenc tálka kellett a rítushoz -, de itt arról van szó, hogy kettő is elegen-dő, ha szándékod őszinte: amit föláldozol bennük, az egód hatalom- és birtokszomja.Amennyivel csökkented egód súlyát, annyival emelkedsz egyre magasabbra. S leszel egyreteljesebb és harmonikusabb ember.

„Az Igaz Ember - mondja a bölcs - féken tartja vágyait, s nem adja át magát az indulatainak.”Önző énünk a Csökkentés korszakát nem szereti. Veszteségként éli meg. Nem tudja, hogynyereség.Nézz vissza: ami értéket találsz magadban, amitől TÖBB lettél, erősebb, bölcsebb, tisztább,fényesebb, azt nem a sikeres lapjárásaid idején gyűjtötted össze, hanem éppen akkor, amikor meghoztad a szorgalom, a lemondás, a türelem áldozatát.Annak, aki letért az Útról, minden veszteség csapás. Aki az Útra lépett: nagy-nagy ígéret éslehetőség.GondolatokApályos sorshelyzetben mi, mai emberek kétségbeesünk.Egónk megriad a „nem sikerül”, „nem megy” élményeitől: védtelennek érezzük magunkat,és a helyzetünket reménytelennek.A gyengéket, ha bajba_jutnak, elragadja a pánik. Csapkodni kezdenek tehetetlenül, szorongószívvel, reménytelenül.Csapkodni nemcsak amiatt,  mert külső vágyaik  nem teljesülnek, hanem elsősorban azért,mert ez az a pillanat, amikor az egónak félre kell állni, s átadni a kardját Fensőbbrendű Énük-nek.S ettől az egó jobban retteg, mint bármiféle külső kudarctól.Kérdésedre a válasz: az apály időszakában vagy!Ne ellene lépj, hanem vele!Menj még hátrább, fogadj el segítséget, áldozd fel önző éned minden félelmét és indulatát,hogy helyét átvegye benned az Erős, a Segítő. Az „erőtlenség” roppant erős lehet!A harcművészet szép példája egy tanítvány beszámolója arról, hogyan küzdött a nyolcvan-esztendős Ueshiba aikidó mesterrel. Nekitámadt az öregembernek, aki „Szun” taktikáját alkalmaz-ta; a tanítvány érezte, hogy Mestere nem visszatámad, hanem valósággal magába nyeli, és mint egy„fekete lyuk”, iszonyú szívóhatással szinte beszippantja valami nagy ürességbe s megsemmisíti.A tanítvány úgy érezte, mintha nem egy esendő vénember, hanem az Univerzum ereje ellenküzdene.Ezen a számunkra „mesének” tűnő hétköznapi csodán alapszik minden igaz vallás és ezoté-ria.Ahogy az egyik Parkinson-törvény mondja: „Minden valódi mozgalom akkor hal meg, ami-kor székházat kap!”Igazi spirituális mesterek életük végéig szegények maradtak, még akkor is, ha királyi család-ból származtak, mint Buddha.Ha igazi értéket kutatsz az embervilágban, az mindig lent van, hírnévtől, gazdagságtól és ha-talomtól távol - és ha értékes ember felszínre vetődik, gondoskodik róla, hogy állandó önvizsgálatottartva, lelkében lent maradjon!Ez nem „szerénység”, hanem az erő megóvása: a mélységnek iszonyú felhajtó ereje van!Jézus, Lao-ce „nevezetes névtelenségben” éltek.Azonkívül, hogy  gyökeresen átformálták az emberiség történetét, szinte alig tudunk rólukvalami történelmileg hiteles tényt.Itt tehát Erőről van szó - nem is kevésről.Ez a jósjel arra tanít, hogyan hasznosítsd az apály (a sikertelenség és látszólagos veszteség)periódusát valódi és maradandó eredmények eléréséhez.Ha szegény vagy, ne arra gondolj, hogy „nem lesz mit ennem”, hanem arra, hogy „még min-dig egy kicsivel többem van, mint ami éppen elég”.Ez a Szun stratégiája.Ha ezt a gondolkodásmódot alkalmazod, nemcsak harmonikussá teszed magad, de megte-remted az előfeltételét annak is, hogy a jövőben sokkal „többed” legyen. A tudatosan megélt apály szüli a dagály erejét. (Tudják ezt nemcsak a szentek, de a tőzsde-guruk is - ez ugyanis a létezés minden síkján megjelenő törvény!)

Nos... mivel az egészségi állapotom alakulása volt a kérdés, viszonylag nehezen tudtam értelmezni az Alapjel magyarázatát, - bár, ha belegondolok, az Irányjel magyarázata sem sokkal jobb.

Viszont, ha azt nézzük, hogy "Óvatos haladás", a "középút tartása", a "harcok kerülése" és a "Csökkentés" (itt most egészen konkrétan a testsúlyom vonatkozásában) már teljesen konkrét 2023-as egészségfejlesztési programot jelez. Köszönet érte a Könyvnek (el is haladok gyorsan kontroll vizsgálatokra, leteszem a kávét és januárban indul a 41. jósjel megvalósítása, mert a tudatosan megélt apály szüli a dagály erejét.)

És mi lesz a könyvelőirodával ezek után? 60. Csie: Korlátozás

 60. Csie

KORLÁTOZÁS (Mérséklet)

(Képjel: A bambusznádat tagoló merev „gyűrűK”)

Fel kell lépned magadban a „határtalanul” kavargó érzésekkel, vágyakkal, ködös álmokkal,félelmekkel vagy bűntudattal szemben.Az álmodozás: határtalan. ,A képzelet: pontos és behatárolt.Ezért az álmodozásból nem lesz semmi - de a képzeletnek megvalósító hatalma van (példáulagykontroll és számos terápiás eljárás). Félelmeink határtalanak.De ha megfogalmazzuk, szavakkal kifejezzük, mitől is félünk valójában: a félelem elveszíti hatalmát.Lelkünkben sok minden „korlátlanul” kavarog - ez a jósjel arra biztat: fogalmazd meg, öntsdszavakba, mondd ki bátran. Abban a pillanatban, amikor egy démonnak nevet adsz: elveszti hatalmát.Ha célodat pontosan megfogalmazod: eléred.

A folyót mederbe terelni és gátat szabni neki: ez ennek a jósjelnek a tanácsa. Nagy kultúrákszabályozott folyamok partján jöttek létre - a gáttalanul hömpölygő vizek árvízzel fenyegetnek.A beosztás, az életrend, a gazdaságosság, a reális határok megteremtése, a napról napra valóhaladás, a józan mérték, az önfegyelem, a takarékosság mind ide tartozik.A jósjel arra figyelmeztet, hogy elúszhatsz valamiben.Valami   ösztönös   kavargást   kell   itt   józan   mederbe   terelni   -   valami   mértéktelent   mértékreszabni.

„Korlátozás: siker. Keserű (túlságba vitt) korlátozás káros.” Ez a bölcs középút gondolata: a beosztás jó, a fösvénység káros, az önfegyelem jó, az önkínzás káros, pontosan megfogalmazni a bajaimat jó, fecsegni róla: káros; dolgozni „pontosan és szépen, ahogy csillag megy az égen”, robotolni káros.A jósjel a megvalósítás kulcsát adja: légy reális! Csak az a terved valósul meg, amelyet helyes mértékkel, sok lemondással, önfegyelemmel, odaadó munkálkodással valósítasz meg. Ami nem így készül, irreális álom marad csupán.Isten is sejtenként, molekulánként építkezik, pedig Mindenható. Csakis annyit követelj magadtól s másoktól, amennyi megvalósítható. Ne légy „túl”!... Túl közvetlen, túl tartózkodó, túl költekező, túl szűkmarkú - építs hasznos gátakat, különben árvíz fenyeget. (Egy ízben irracionális félelmeimre mutatott rá ez a jósjel. Három napon belül eloszlottak - mert eloszlattam. Megfogalmaztam, mitől félek valójában, és józan értelemmel gátat szabtam a félelmemnek. Ez roppant jó érzés volt: „árvíz” helyett termékeny folyóvá vált bennem valami.) 

Gondolatok

Tudd, hogy mi tartozik rád és mi nem!Ami rád tartozik: oldd meg - ami nem, arra mondd ki határozottan: semmi közöm hozzá!A „Csie” azt mondja, hogy lelkünk elmondhatatlanul nagyobb, és öntudatlan része kaotikusan működik: minden külső hatást válogatás nélkül magába nyel, mint tenger a mérgező olajat; rá-adásul formátlan vágyak, ambíciók, szorongások, keserűségek és félelmek úsznak benne, nem lehettudni, mikor melyik érzés bukkan a felszínre. Vágyódunk a hegycsúcsra, tíz ösvény is fölvezet rá,de egyiken sem indulunk el. Egyszerre sok mindent szeretnénk, de semmit sem annyira, hogy akárcsak egyért is megtennénk azt, ami erőnkből telik. „A Sas - mondja a bölcs - csak egyetlen bárányt választ ki a nyájból!” Vagyis „korlátozza”határtalan mohóságát - de az az egy az övé lesz!Mi pedig mindet szeretnénk, de egyik sem lesz a miénk! Az „önismeret” lényegében azt jelenti, hogy az ember felismeri a „korlátait”. Tudja, mit várhat magától, mire képes - de azt meg is teszi, bármilyen lemondás árán is.Önmagam túlbecsülése vagy lebecsülése azt jelenti, hogy semmi érdemlegeset nem fogokcsinálni.Az pedig még nagyobb hiba! Embertársainkat (barát, munkatárs, élettárs, üzlettárs, ellenség) rosszul mérjük fel: alábecsüljük őket, vagy túlságosan sokat várunk el tőlük.Ebben a jelben valóra válásról van szó. Minden a „korlátozás” jelében jött létre: az évszakok, a napok, az órák... de mi magunk is sajátos jellemmel, testtel, sorssal születtünk... minden ember  korlátok között élő végtelenség... Csak a párának nincs határa: a földre mint kerek esőcsepp vagy kemény jégdarabka hull...A Kabbala azt mondja: „Isten világokká korlátozta magát.” 

Kérdésedre a jósjel azt javasolja: minden külső-belső káosz ellenszere: a korlátozás!Az önfegyelem. Az életrend. Mérséklet. Amit jóban, rosszban követni kell.A lelket ugyanúgy művelni kell, mint a földet - nem lehet magára hagyni. Ide tartozik minden vallásos aszkézis, önnevelés, edzés, jóga az, hogy az ember határt szab: nem enged meg magának (és másoknak sem!) mindent.A korlátozás a szellem uralma az anyag és az ösztönök felett.Tudd, hol van felelősséged határa. Odáig mindent tegyél meg! Onnan túl semmit!

Találd  meg a mértéket. S főleg azt: mi bánt. Fogalmazd meg, hol van a szétsugárzóproblémád góca! Minél pontosabb a diagnózis, annál hatásosabb a gyógyítás.Az emberiség nagy szellemiségei önmaguk legszigorúbb bírálói voltak.De az önbírálatnak is korlátokat szabtak: ismerték a mértéket.A kínai képjel azt üzeni, hogy a vékony bambusz erejét és magasságát a szálat elválasztó,„korlátozó” gyűrűknek köszönheti.Általános Élettapasztalat egyébként, ha valaki önmagát nem korlátozza, az élet fogja korlá-tozni.A teremtés rendje, hogy határt szab a káosznak. Ha belülről nem sikerül, kívülről.

Vonások

1. Ha nem mégy ki benső szobád ajtaján: nem hiba.A helyzet éretlen. Nagyok a külső akadályok - korai cselekedni még. Ilyenkor „belül” kellkészülnünk. Titokban.„Titok” itt azt jelenti, hogy ne engedd elszökni a gyülekező energiádat: érleld magadban.

2. Ha nem mégy udvarodon s kapudon kívül: baj!Most viszont lépni kell. Előbb nem, később nem: MOST!Eljött az ideje. Kétszer nem jön el. Itt a pillanat, amikor a benső korlátozás eredményét való-ra válthatod.Ez a vonás - mivel valami új kezdetét is jelölheti -, azt üzeni, hogy tettedet most nem a régiszokásrendszered irányítja.Hasonló helyzetben például gátlásos voltál - most nem.Harcművészek ezt úgy mondják: „A nagy akció pillanatában a jó harcos teljesen szabad!”A korlátok csak a tettig vezetnek - a tett teljesen szabad!

3. Ha nem ismersz korlátokat, okod lesz panaszra.Amit  belül nem oldunk meg, kívülről ránk zuhan. Így élünk manapság:  nem tudunk ma-gunkkal bánni. Vágyaink, érzéseink, szorongásaink, keserű gondolataink rabjai vagyunk. Képtelenek vagyunk összeszedni lelki erőinket, rendezni életünket, nevelni magunkat. Kicsúszott kezünkből sorsunk irányítása. Ezért félünk és szorongunk, ezért rossz a közérzetünk.„Sui csiu” - kérdi a kínai. „Ki a hibás ezért”? ,Jó kérdés.Ráadásul a „csiu” olyan embert jelent, aki más, mint aminek lennie kellene. Nem önmagátéli. Nem irányítja magát - egyszóval: hibás.

4. Békés (nyugodt) korlátozás. Siker.Ismered a mértéket. Annyit akarsz, amennyit lehet, azt teszed, amit körülményeid megen-gednek, és ezért nincs benned feszültség, elégedetlenség.A bölcs számot vet a realitással - ezért tud nagy dolgokat véghez vinni.

5. Édes korlátozás üdvöt hoz. És megbecsülést.Aki önmagán győzelmet arat: legyőzhetetlen.„Édes” vagy boldog korlátozás az, ami Isten, az emberek és önmagam valódi szeretete miatttörténik.Édes korlátozás, amikor egy anya minden óráját föláldozza a kisgyermeke miatt.Amikor a munka - bármilyen nehéz és fárasztó is - örömöt okoz.Igazi jógi élvezi a jógát. Igazi pap élvezi Isten szolgálatát. Igazi tudós, művész élvezi azegész életén át tartó munkálkodást.Itt persze különös „élvezetről” van szó.A mágus titkos öröméről, aki tudja, ahhoz, hogy másokon és a világon változtasson, elő-ször önmagán kell változtatni. S ezt - bármilyen nehéz is - örömmel teszi.Az ilyen embert megbecsülik. Még ma, a hitványság korában is.

Ha ritkán s távo1 a hírnév fényétől, de ma is vannak még példaképek. Nemcsak sokra becsü-löm, de nagy hatással is van rám egy olyan ember, aki nem engem akar erőszakkal megváltani, ha-nem önmagán dolgozik, és akaratlanul belevon saját szerény és nagy munkával megteremtett sze-mélyiségének sugárzó erőterébe.Egy jó cipészmestert is becsülnek az inasai.Sok munka, lemondás és „korlátozás” van a munkája színvonala mögött.Azzal hat és tanít, hogy önmagát megtanította... Sőt hogy most is folyamatosan tanulja méga mesterségét.Ez a vonás azt mondja, hogy az önmagunkon való munkálkodás örömteli külső-belső ered-ményt hoz.6. Keserű korlátozás. Ha folytatod: baj. Múlik a bánkódás.Csak az a „korlátozás”  (életrend,  fegyelem)  üdvös, mely a szabadság jegyében  áll. Amitkényszerből csinálunk: bajt szül. Akár magunkat, akár másokat kényszerítünk valamire, kárt okoz.Az igazi fegyelem naggyá és erőssé tesz - az erőszakos kényszer megnyomorít és lázadástszül.Buddha akkor érte el a megvilágosodást, amikor a túl szigorú aszkézist abbahagyta.A jósjel azt tanácsolja: lazíts.Jó edzők tudják, a verseny előtti napon már nem kemény edzésre, de lazaságra, derűre vanszüksége a versenyzőknek.Ne légy túl szigorú sem magadhoz, sem másokhoz.

Irányjel:

43. Kuai

ELTÁVOLÍTÁS

(Képjel: Egy kéz óvatosan elkülönít valamit. Ma már ezt a jelet nem használják. Volt idő,amikor egy csatorna ásását jelentette, amellyel az áradó folyó veszedelmes erejét ügyesen elterelték, megszüntették.) 

A jó és fényes feljövőben van - már csak egyetlen sötét erő állja az útját. A végső csata min-dig a legkeservesebb. Ostromban, drámákban, külső-benső háborúkban egyaránt.A jósjel óv az elkeseredett küzdelemtől! Ezért téves itt az „elszántság, eltökéltség, forrada-lom, áttörés” szavak túlhangsúlyozása.A kínai tudja: nem akkor leszünk elszántak, ha csikorogva összeszorított fogakkal rátáma-dunk a rosszra. Az elszántság náluk a bizonytalanság hiányát jelenti! Amikor az ember gyökeré-ig fölismeri a rosszat, de olyan egyértelműen, mint amikor valakinek tüske ment az ujjába, s tudja,addig fáj, míg ki nem húzza! Kétségeink megszűnnek! Nincs mese: ettől van a baj! Ezt kell legyőzni!Ha valahol, hát ebben a jósjelben működik a keleti harci művészet taktikája: „Ne állj ellen aGonosznak!” Azzal ugyanis csak erősíted. Inkább oszd meg erejét, fáraszd ki, s hagyd, hogy sajátindulata számolja föl. Ne nyúlj „fegyverhez”! Húzódj vissza semleges középpontodba. Lásd tisztána sötét erőt - akár benned van, akár másokban, akár a tisztázatlan élethelyzetedben. Óvakodj attól,hogy agresszív légy!Ezzel csak átveszed a sötétség harcmodorát, és még a kétségtelen túlerődet is elveszítheted.Tudd a célodat, tudd, hogy csakis te győzhetsz - a többit bízd a láthatatlan világ segítségére, amely-nek csak eszköze vagy.Erő.  Eltökéltség.   Nyíltság!  Ez  a  küzdelem,   már   nem  rejtetten,   hanem  nyilvánosan  zajlik.Megalkuvás nélkül!Határozott, kételytől és félelemtől mentes lélekkel oldd meg ezt a helyzetet - olyan biztonsággal és az indulatoktól olyan mentesen, ahogy egy sebész operál, vagy ahogy a fogorvos eltávolítegy romlott fogat.A jósjel - változók nélkül - elsősorban az önfejlődés kritikus pillanatát jelenti. Saját „rossz-tól” való megszabadulásról.Ott vagyunk legyőzhetők, ahol hibáink vannak!

Gondolatok

Itt már meg kell tudnod fogalmazni, mi a bajod. Már nem kell hozzá lélektan, analízis, tapasztalat: tudod már! Mondd ki magadnak, mondd ki Istennek és kérd a segítségét hozzá! Ne erőt kérj, az van, inkább türelmet, a nem cselekvés nyugalmát (amely minden győztes tett alapja!), és a győzelmedbe vetett rendíthetetlen hitet.A sarokba szorított patkány a legveszedelmesebb. Egónk végveszélyben a leggörcsösebb:pánikban mindenre képes. (Mások egója is!) Az ilyen helyzetben a  tai csi  táncos harcmodorával könnyebben győzhetsz, mintha karddal rontanál az ellenségednek. Nem is biztos, hogy ütköznöd kell! Az ember húz egy árkot - s a víz pusztító erejét máris megszüntette: erről beszél a képjel.Egy példa: sokan évekig küszködnek, hogy legyőzzék magukban a dohányzás szenvedélyét.Nem sikerül. Jön egy nap - a Kuai napja -, és többé nem gyújtanak rá. Nem történt semmi, csak rá-jött, hogy ez nem kell neki! Otthagyta. Elfordult a szenvedélytől.Nem úgy, hogy önkínzó módon szíven döfte magában a dohányzó embert, hanem úgy, hogyelment mellette. Elterelte gondolatait. Többé nem adta át magát a sóvárságnak.Külső-benső ellenségeinket gyakran mi tartjuk életben. Mi tápláljuk erővel. A Kuai biztató tavaszjel - a kibontakozás mégsem könnyű. Régen sem volt az - ez a voná-sok drámájából is látszik.Az ego önvédelme s a negatív erők elkeseredett és ravasz harcmódja ellen nehéz küzdeni.A bölcsek azt mondják: a megvilágosodás előtti utolsó pillanat a legsötétebb, a legreményte-lenebb.

Herrigel, aki Japánban az íjazás művészetét tanulta, beszámol arról, hogy sokéves kudarcután az első nyilát akkor sikerült jól kilőnie, amikor arra gondolt, hogy az egészet végképp föladja,mert nem megy.Az ihlet is rendszerint akkor érkezik, amikor a művész vagy a tudós hosszú gyötrelem utánföladja a keserves töprengést. Amiről itt szóvan, az a valódi éntelenség, a „Legyen meg a te akaratod!” elérése.Ez gyakran sorsváltást is jelenthet.

A tavalyi jósjelben előrejelzett árokásás végül is egészen jól sikerült, bár tetemes mennyiségű életadó folyadék áramlik abba az irányba, mégis úgy érzem, hogy cselekedetem eredményes volt. Tán egyszer majd abból a búzatáblából, melyet oly szorgalmasan öntözgetek, kerül az asztalra néhány vekni lágy kenyér. ...Jó lesz az akkor, drága a kenyér manapság.

Nem kellett tehát kardot csörtetve küzdenem, sem legyőznöm senkit és semmit, bennem a Csatornázási Művek veszett el. Úgy tűnik, csatorna építő tehetségemre a jövőben is szükség lesz; de mindenesetre ésszerűségre kell törekednem és korlátozni magam vállalásaim terén. Avagy, ahogy a napokban meghallgatott asztrológusok is jelezték; ködös, bizonytalan jövőképű esztendő vár bennünket, és erős ködben, kanyargós hegyoldalon felfelé, bizony, lassú lépéssel kell haladnia a szamárnak.

2022. december 18., vasárnap

Ji-King: Anyagi helyzet: 60. Csie "Korlátozás"

60. Csie

KORLÁTOZÁS (Mérséklet)(Képjel: A bambusznádat tagoló merev „gyűrűK”)

Fel kell lépned magadban a „határtalanul” kavargó érzésekkel, vágyakkal, ködös álmokkal,félelmekkel vagy bűntudattal szemben. Az álmodozás: határtalan. ,A képzelet: pontos és behatárolt. Ezért az álmodozásból nem lesz semmi - de a képzeletnek megvalósító hatalma van (például agykontroll és számos terápiás eljárás). Félelmeink határtalanak.De ha megfogalmazzuk, szavakkal kifejezzük, mitől is félünk valójában: a félelem elve-szíti hatalmát.Lelkünkben sok minden „korlátlanul” kavarog - ez a jósjel arra biztat: fogalmazd meg, öntsdszavakba, mondd ki bátran. Abban a pillanatban, amikor egy démonnak nevet adsz: elveszti hatal-mát.Ha célodat pontosan megfogalmazod: eléred. A folyót mederbe terelni és gátat szabni neki: ez ennek a jósjelnek a tanácsa. Nagy kultúrák szabályozott folyamok partján jöttek létre - a gáttalanul hömpölygő vizek árvízzel fenyegetnek. A beosztás, az életrend, a gazdaságosság, a reális határok megteremtése, a napról napra valóhaladás, a józan mérték, az önfegyelem, a takarékosság mind ide tartozik. A jósjel arra figyelmeztet, hogy elúszhatsz valamiben.Valami   ösztönös   kavargást   kell   itt   józan   mederbe   terelni   -   valami   mértéktelent   mértékreszabni. „Korlátozás: siker. Keserű (túlságba vitt) korlátozás káros.” Ez a bölcs középút gondolata: a beosztás jó, a fösvénység káros, az önfegyelem jó, az önkínzás káros, pontosan megfogalmazni a bajaimat jó, fecsegni róla: káros; dolgozni „pontosan és szépen, ahogy csillag megy az égen”, robotolni káros. A jósjel a megvalósítás kulcsát adja: légy reális! Csak az a terved valósul meg, amelyet helyes mértékkel, sok lemondással, önfegyelemmel, odaadó munkálkodással valósítasz meg.Ami nem így készül, irreális álom marad csupán.Isten is sejtenként, molekulánként építkezik, pedig Mindenható. Csakis annyit követelj magadtól s másoktól, amennyi megvalósítható. Ne légy „túl”!... Túl közvetlen, túl tartózkodó, túl költekező, túl szűkmarkú - építs hasznosgátakat, különben árvíz fenyeget.(Egy ízben irracionális félelmeimre mutatott rá ez a jósjel. Három napon belül eloszlottak -mert eloszlattam. Megfogalmaztam, mitől félek valójában, és józan értelemmel gátat szabtam a félelmemnek. Ez roppant jó érzés volt: „árvíz” helyett termékeny folyóvá vált bennem valami.) GondolatokTudd, hogy mi tartozik rád és mi nem!Ami rád tartozik: oldd meg - ami nem, arra mondd ki határozottan: semmi közöm hozzá!A „Csie” azt mondja, hogy lelkünk elmondhatatlanul nagyobb, és öntudatlan része kaotikusan működik: minden külső hatást válogatás nélkül magába nyel, mint tenger a mérgező olajat; ráadásul formátlan vágyak, ambíciók, szorongások, keserűségek és félelmek úsznak benne, nem lehettudni, mikor melyik érzés bukkan a felszínre. Vágyódunk a hegycsúcsra, tíz ösvény is fölvezet rá,de egyiken sem indulunk el. Egyszerre sok mindent szeretnénk, de semmit sem annyira, hogy akárcsak egyért is megtennénk azt, ami erőnkből telik.„A Sas - mondja a bölcs - csak egyetlen bárányt választ ki a nyájból!” Vagyis „korlátozza”határtalan mohóságát - de az az egy az övé lesz!Mi pedig mindet szeretnénk, de egyik sem lesz a miénk!Az „önismeret” lényegében azt jelenti, hogy az ember felismeri a „korlátait”. Tudja, mit várhat magától, mire képes - de azt meg is teszi, bármilyen lemondás árán is. Önmagam túlbecsülése vagy lebecsülése azt jelenti, hogy semmi érdemlegeset nem fogokcsinálni. Az pedig még nagyobb hiba! Embertársainkat (barát, munkatárs, élettárs, üzlettárs, ellenség)rosszul mérjük fel: alábecsüljük őket, vagy túlságosan sokat várunk el tőlük.Ebben a jelben valóra válásról van szó. Minden a „korlátozás” jelében jött létre: az évszakok, a napok, az órák... de mi magunk is sajátos jellemmel, testtel, sorssal születtünk... minden ember  korlátok között élő végtelenség... Csak a párának nincs határa: a földre mint kerek esőcseppvagy kemény jégdarabka hull...A Kabbala azt mondja: „Isten világokká korlátozta magát.” Kérdésedre a jósjel azt javasolja: minden külső-belső káosz ellenszere: a korlátozás! Az önfegyelem. Az életrend. Mérséklet. Amit jóban, rosszban követni kell.A lelket ugyanúgy művelni kell, mint a földet - nem lehet magára hagyni. Ide tartozik minden vallásos aszkézis, önnevelés, edzés, jóga az, hogy az ember határt szab: nem enged meg magá-nak (és másoknak sem!) mindent.A korlátozás a szellem uralma az anyag és az ösztönök felett.Tudd, hol van felelősséged határa. Odáig mindent tegyél meg! Onnan túl semmit!

Találd  meg a mértéket. S főleg azt: mi bánt. Fogalmazd meg, hol van a szétsugárzóproblémád góca! Minél pontosabb a diagnózis, annál hatásosabb a gyógyítás.Az emberiség nagy szellemiségei önmaguk legszigorúbb bírálói voltak. De az önbírálatnak is korlátokat szabtak: ismerték a mértéket. A kínai képjel azt üzeni, hogy a vékony bambusz erejét és magasságát a szálat elválasztó,„korlátozó” gyűrűknek köszönheti. Általános Élettapasztalat egyébként, ha valaki önmagát nem korlátozza, az élet fogja korlátozni.A teremtés rendje, hogy határt szab a káosznak. Ha belülről nem sikerül, kívülről.

Vonások

1. Ha nem mégy ki benső szobád ajtaján: nem hiba.A helyzet éretlen. Nagyok a külső akadályok - korai cselekedni még. Ilyenkor „belül” kellkészülnünk. Titokban.„Titok” itt azt jelenti, hogy ne engedd elszökni a gyülekező energiádat: érleld magadban.

2. Ha nem mégy udvarodon s kapudon kívül: baj!Most viszont lépni kell. Előbb nem, később nem: MOST!Eljött az ideje. Kétszer nem jön el. Itt a pillanat, amikor a benső korlátozás eredményét valóra válthatod.Ez a vonás - mivel valami új kezdetét is jelölheti -, azt üzeni, hogy tettedet most nem a régiszokásrendszered irányítja.Hasonló helyzetben például gátlásos voltál - most nem.Harcművészek ezt úgy mondják: „A nagy akció pillanatában a jó harcos teljesen szabad!”A korlátok csak a tettig vezetnek - a tett teljesen szabad!

3. Ha nem ismersz korlátokat, okod lesz panaszra.Amit  belül nem oldunk meg, kívülről ránk zuhan. Így élünk manapság:  nem tudunk magunkkal bánni. Vágyaink, érzéseink, szorongásaink, keserű gondolataink rabjai vagyunk. Képtelenek vagyunk összeszedni lelki erőinket, rendezni életünket, nevelni magunkat. Kicsúszott kezünkből sorsunk irányítása. Ezért félünk és szorongunk, ezért rossz a közérzetünk.„Sui csiu” - kérdi a kínai. „Ki a hibás ezért”? ,Jó kérdés.Ráadásul a „csiu” olyan embert jelent, aki más, mint aminek lennie kellene. Nem önmagátéli. Nem irányítja magát - egyszóval: hibás.

4. Békés (nyugodt) korlátozás. Siker.Ismered a mértéket. Annyit akarsz, amennyit lehet, azt teszed, amit körülményeid megengednek, és ezért nincs benned feszültség, elégedetlenség. A bölcs számot vet a realitással - ezért tud nagy dolgokat véghez vinni.

5. Édes korlátozás üdvöt hoz. És megbecsülést.Aki önmagán győzelmet arat: legyőzhetetlen.„Édes” vagy boldog korlátozás az, ami Isten, az emberek és önmagam valódi szeretete miatttörténik.Édes korlátozás, amikor egy anya minden óráját föláldozza a kisgyermeke miatt. Amikor a munka - bármilyen nehéz és fárasztó is - örömöt okoz. Igazi jógi élvezi a jógát. Igazi pap élvezi Isten szolgálatát. Igazi tudós, művész élvezi azegész életén át tartó munkálkodást.Itt persze különös „élvezetről” van szó. A mágus titkos öröméről, aki tudja, ahhoz, hogy másokon és a világon változtasson, először önmagán kell változtatni. S ezt - bármilyen nehéz is - örömmel teszi. Az ilyen embert megbecsülik. Még ma, a hitványság korában is. Ha ritkán s távo1 a hírnév fényétől, de ma is vannak még példaképek. Nemcsak sokra becsülöm, de nagy hatással is van rám egy olyan ember, aki nem engem akar erőszakkal megváltani, hanem önmagán dolgozik, és akaratlanul belevon saját szerény és nagy munkával megteremtett személyiségének sugárzó erőterébe. Egy jó cipészmestert is becsülnek az inasai. Sok munka, lemondás és „korlátozás” van a munkája színvonala mögött.Azzal hat és tanít, hogy önmagát megtanította... Sőt hogy most is folyamatosan tanulja méga mesterségét.Ez a vonás azt mondja, hogy az önmagunkon való munkálkodás örömteli külső-belső eredményt hoz.

6. Keserű korlátozás. Ha folytatod: baj. Múlik a bánkódás. Csak az a „korlátozás”  (életrend,  fegyelem)  üdvös, mely a szabadság jegyében  áll. Amit kényszerből csinálunk: bajt szül. Akár magunkat, akár másokat kényszerítünk valamire, kárt okoz.Az igazi fegyelem naggyá és erőssé tesz - az erőszakos kényszer megnyomorít és lázadást szül. Buddha akkor érte el a megvilágosodást, amikor a túl szigorú aszkézist abbahagyta. A jósjel azt tanácsolja: lazíts. Jó edzők tudják, a verseny előtti napon már nem kemény edzésre, de lazaságra, derűre van szüksége a versenyzőknek. Ne légy túl szigorú sem magadhoz, sem másokhoz.

Irányjel: 

39. Csien

NEHÉZSÉG(Képjel: Béna egy hideg házban)

Ez nem a 3. jósjel „kezdeti” nehézsége, amely minden új elindulását szükségszerűen kíséri.Itt olyan gondokról és akadályokról van szó, amelyek életünk során sorsszerűen bukkannak fel. Okanem a kezdeti ellenállás, hanem az érett karma: próbatétel, amelyet az ember tetteivel megidézett. A helyzet nehéz. A Csien arra tanít, hogyan birkózz a nehézséggel. Az első tanács: „Szikláshegyen a veszélyes víz: a nehézség képe. Az Igaz Ember gyökeresen átrendezi benső lényét,hogy megújítsa magában a Tao hatalmát.”Mit jelent ez?

Először is azt, hogy nem ront az akadálynak, hanem önvizsgálatot tart. Nincs ugyanis életünkben olyan külső akadály, amelyet tőlünk függetlenül, valamiféle megátalkodott színpadmestertolna elénk minden a mi teremtményünk! Ezt hívják karmának. Amit az ember belül nem old meg, kívül mint sors bukkan elé. Egy-egy betegség vagy élet-esemény nem egyéb, mint láthatóvá vált benső lélekprobléma. Megnézheted, megfoghatod, bele is ütközhetsz; ami a lelkedben csak gondolati gubanc volt, érzelmi vagy tettleges támadás az Egész ellen, abból baj született. Olyan „valódi” helyzet, amelyet nem szeretsz. Mások viszonyulása hozzánk: tükörkép is. A korlátok építésében neked is részed volt.Hiába rontanál neki. Nem azért, mert az akadály túlságosan kemény,  hanem azért, mert amíg nem ismered föl, hogy ez a te Műved, állandóan újra s újraépíted. Az OKOT kell megszüntetni - és az benned van! Az akadály nem azért van, hogy büntessen, hanem hogy több legyél! Szabad!A nehézségek és próbatételek a közönséges embert összeroppantják, az Igaz Embert megerősítik és istenivé teszik. Nem túlzok. Az a szó, amelyet úgy fordítottam, hogy benső lényét „átrendezi” (fan) pontosan megfelel a keresztény „megtérés” (metanoia) fogalmának. Visszafordul a Tao-Isten felé. Az első tanács: nézz befelé, és változtass magadon. A második tanács: ha sikerült megtalálnod bensődben a baj teremtő forrását, ne riadj meg amár előállt külső helyzettől! Légy kitartó, és gyűjts erőt!  A bölcs szeme látja, hogy hajlamos vagy a föladásra. Ne tedd! Ahol most gyengének véled magad, ott leszel a legerősebb! Ne halljam azt a szót, hogy „reménytelen”! Minden változik, csak épp a reménytelenség nem! Ki mondja ezt neked? Az a rossz varázsló, aki köréd bűvölte ezt az egész nehéz helyzetet, és most arra akar rávenni, hogy ne isébredj föl belőle!A harmadik tanács: „fordulj délnyugat felé, ott a megoldás - és kerüld az északnyugatot!”Azt jelenti: ne fuss tovább! Ne akard mindenáron legyőzni a nehézséget! Kerüld az elkesere-dett küzdelmet! Ne feszítsd tovább a csomót! Lehet, hogy az idő megoldja a gondot. Vagy te - denem most, mert nem időszerű! Várj! Vonulj vissza! Így találod meg a Közepet (Csung). Minden nehézség addig tart a présben, amíg kisajtolja belőled az édes mustot.Régi jövendőmondók biztató távlatot látnak a nehéz helyzetben. Még tart a tél, fagyos a föld - de jön a tavasz! Ennek az a feltétele, hogy másképp gondolkodj. Sőt, kissé más is legyél. Ébreszd föl magadban az alvó Mágust, aki szeretettel varázsol! 

Gondolatok

A mai embernek nincs transzcendeciája, és ezért ha akadály tornyosul elé, akkor vagy maradék erejét összeszedve vakon nekiront - vagy föladja a küzdelmet. Életünk teli van akadályokkal. Megkerülhetetlen nehézségekkel - alig van élet manapság,ahol ne lenne karma-torlódás! Baj bajok hátán. A legnagyobb baj, hogy a sötét kor nem nyújt megoldást! Sokan a vallás vigaszához menekülnek, de ebben a jósjelben nem erről van szó. Nem azt mondja, hogy bajban húzódj az Erős Hatalom védőszárnyai alá, hanem azt, hogy  te magad válj rendíthetetlenül Erős Hatalommá! Találd meg az örvényben a mozdulatlan tengelyt! Találd meg a félelem, a kétségbeesés és areménytelenség zűrzavarában lelked szilárd és nyugodt középpontját!A harcos ilyenkor megáll. Nem csapkod tovább. Minden  nekirohanás csak  megsebziújra. Megáll, s igyekszik visszatalálni önmagához (egy speciális légzési technika, a „hara-lég-zés” segíti ebben). Visszanyeri nyugalmát. Már látja a nehézség okát: egocentrikus volt! Túlságosan akart! Kardját „én”-je irányította! Saját elképzelését erőltette - ahelyett, hogy rábíztavolna magát ihletére! A baj oka, hogy kiesett a „taóból”. Ilyenkor legfőbb dolga nem a külső vagdalkozás - hanem, amilyen hamar csak lehet,visszatalálni a Taóba! Gyorsan megfogni Isten kezét, s érezni erejét. Ez a karma oldásának a stratégiája. Kérdésedre a válasz: sem nekimenni, sem föladni! Megváltozni! Fölé emelkedni! Megoldani!

...

Pfff... miért érzem úgy, hogy ez, és az előző kérdésemre kapott válasz egy és ugyanazon témához tartozik? Hisz az egészség is, és a pénz is, mindkettő a gyökércsakrához tartozik.

Az mindenesetre kedves közlés a jósjelek részéről, hogy ha kellően racionálisan takarékos leszek, - amit a jósjel, úgy tűnik, hogy ki is néz belőlem ennyi üzleti tervezés után - akkor eljönnek majd a nehézségek. :) ...bár, ennek is van egyfajta értelme, Segítőmnél sokszor hallottam a Küszöbőrökről; s valószínűleg ezek fognak megpróbálni, mielőtt tovább menetelemről határoznának. Ezért kell mindezeket türelemmel fogadni, ahogy a jósjel tanácsolja.

Bár, az 54. Kuával együtt... hát ja, még mindig nem vagyok nagyon happy, akkor se, ha a szakadékban a veszélyes víz annyira nem "kemény" akadály.

Ahh. Ezt a jósjelet is megkaptam már egyszer, emlékeim szerint. Végül is, akkor csak rákműtétre bandukoltam. Francba. Remélem, most valami másról lesz szó. Olyan uncsi lenne megint ugyanazzal a nehézséggel szembesülni. 

Ji-King: Lesz-e erőm véghez vinni az elképzelteket? 54. Férjhez menő lány

 Valami homályos aggodalom által vezérelve, de nekifogtam az idén is, faggatni a Könyvet a Jövőről.

Első kérdésem a fizikai erőnlétre mint alapfeltételre és a nagyívű tervekre vonatkozott; s a válasz, amit kaptam, nos... nem igazán kedvező. Ami igazán aggasztó, hogy ráadásul nincs is változó vonás a jelben.

Érdekes, hogy ugyanez a kua kijött már Róberttel való kapcsolatomra is korábban.

...érdekes? Egy frászt. A kettő egymásból táplálkozik, mint tudjuk.

54. Kui Mei

FÉRJHEZ MENŐ LÁNY (Képjel: Lány és esküvői menet, amelyben a lány mint ágyas, mint „másodféleség” érkezik meg.)

Alárendelt, kiszolgáltatott helyzetben vagy. „A vállalkozások bajt hoznak, semmi sincs,ami előmozdító” - mondja az Ítélet.Ebbe a helyzetbe ugyanis vágyaid, ambícióid, illúzióid sodortak, s nem mérted fel sem mások benső szándékait, sem saját méltóságod valódi parancsszavát. Minden ábrándot kiábrándulás követ. S minden vágy beteljesülését csalódás. Tetteidet nem benső tisztánlátásod, hanem éned káprázatai irányították. A helyzetet most valahogy el kell viselned. A kínai hagyomány ezt az alárendelt, s néha bizony megalázó helyzetet az „ágyas” képével ábrázolta. Nem főfeleség - csak szerető.Nincs méltósága, tekintélye, csak használják. Sőt kihasználják.Mit lehet tenni? Tűrni? Elmenekülni? Kitámadni és jogainkat követelni? Passzívan tűrni egy megalázó helyzetet  nem üdvös. Kibújni belőle  nem lehet, mert  ezt ahelyzetet vágyad és sóvárgásod már megidézte. Támadni és követelőzni pedig késő - ezt még az-előtt kellett volna, hogy gondolataid sorssá alakultak. Környezeted így vett meg, méltóság nélkül, spontosan annyira értékel, amennyire magadat tartottad. Senki sem hallgat rád.Egyetlen, amit tehetsz, ha méltóságodat megőrzöd a méltatlan helyzetben. A  Kui  „megté-rést”, „visszatérést” is jelent. Visszatérést önmagunkhoz. Ehhez először is fel kell ismerned a „nemtetszik” helyzetben saját vágyaid teremtő hatalmát. Nem mások a hibások, hanem te! Miattad nem sikerült, mert rosszul mérted föl magad s mások külső-benső helyzetét. Másodszor: vissza kell térned saját méltóságodhoz. A jelnek nagy tanulsága: csakis az igazi Énem hangját kell követnem. A szirénhangok félre-vezetnek!

Gondolatok

Nem hallgatnak rád. Az események nélküled alakulnak, és nem olyan irányba, ami tetszik neked.   Ami   a   képzeletedben   szép   volt,   a   valóságban   sivár.   kiábrándító.   Nehéz   elfogadni,   hogymindezt te álmodtad - pedig ez az igazság. Most tanulod meg, mi a különbség a képzelet s a káprázat (illúzió)  között. Mindkettőnek varázshatalma  van: amit  az ember  képzel vagy „káprázik”, azelőbb-utóbb megvalósul. De amíg a képzelet előre látja nemcsak a fényes, de az árnyékos oldalát is,nemcsak a  jót, de a vele járó rosszat is, addig a káprázat csakis a kedvezőt látja, az édes felszínt, s nem a keserű magot. Ezért keserves a csalódás. Világodat vágyaid teremtik - a képzelet s a káprázat hatalmai. Ezentúl, ha vágyódsz, ne a káprázat, hanem a képzelet mágiájával élj: képzeld végig a beteljesülés-nek nemcsak fényes, de árnyékos oldalait is! Ha gyerekre vágysz, ne csak a kisbabát lásd, de azéletre szóló felelősséget is, ne csak a szülői örömöt, de sorsterhet is. S ha másokkal képzelsz el közös terveket, ne vetítsd beléjük saját elképzeléseidet - figyeld inkább, hol tartanak, mit akarnak valóban önmagukkal s veled.Mindennek ára van. De a méltóságunk megfizethetetlen. És az alázat nem azonos a megalá-zással.A jézusi sorshelyzet tökéletes példája annak, hogyan őrzi meg valaki a méltóságát a lehetőlegméltatlanabb helyzetekben is.A Kui Mei a méltóság visszaszerzésének taktikájáról szól.És még valamiről. A kínai bölcsek realisták. Azt mondják: „a világ milliárdnyi lénye e jel-ben születik”.Vagyis   káprázatból!   Illúzióból!   Valamennyien   „szerelem-gyerekek”   vagyunk!   Szebbnek képzeltek minket, mint amilyenek lettünk. De mégis: vagyunk. A valóra válás mindig csalódással jár. Mint az összes Jósjelnél, itt is lényeges: kérdésed egy jövőbeli lépésedre vonatkozik-e, vagybenne vagy már a Jel erőtartományában. Ha még nem léptél, figyelmeztet: nem a tisztánlátásod irányít! Ha már léptél, taktikát kínál ahelyzet szerény elviselésére és harmóniád visszaszerzésére.

...

Ahh. Lehet, hogy túlértékelem fizikai javulásomat?... :( 

Üzleti terv (Álruhás áldás)

Szót fogadtam a jósoknak, jövendőmondóknak, guruknak és motivációs szakembereknek, melyek bölcsességei ilyenkor nagy számban tenyésznek a Fájszbukkon és más releváns helyeken - azaz elkezdtem a jövő év megtervezését, összhangban távlati céljaimmal. 

Igazából kb. egy hétig nem akaródzott jönni ehhez az ihlet; túl sok a bizonytalansági faktor, bár kis életemben emelkedés látszik, de komoly szakadékok veszik két oldalról körül ezt a felfelé ívelő szakaszt, elég egy rossz lépés, vagy egy barátságtalan kanyar, és jajj, mi lesz... 

Aztán elmentem Segítőmhöz, és húztam Nála egy Angyalkártyát, firtatva, hogy mi várható vajh a következő, csodálatos évben? A kihúzott kártya láttán elmosolyodtam, annyira ezt éreztem én is. 

Az Álruhás Áldás kártyája jött ki. Munkás évnek nézek elébe, melynek gyümölcsit nem azonnal fogom learatni, de mindenképpen hasznos, mozgalmas, termékeny évet vízionáltam a kártyát nézve. Így legyen, ezért imádkozom.





Hazatérve tehát már volt erőm és lendületem megkezdeni a szép jövőre valő felkészülést, legalábbis, ami ennek anyagi oldalát illeti, üzleti terv, sőt, azon is túlmutató kalkuláció került-kerül összeállításra, régi jelmondatom jegyében, mely szerint az élet maga egy vállalkozás, így üzleti tervem excel táblázatossága kiegészült a cégeim produktumának megtervezésén túl a kennel és az őstermelői tevékenység számsoraival is.

Ez utóbbi kettő esetében a "kiadás" oldal a durván vastag, még úgy is, hogy némi bevételt is rendeltem mindkettőhöz - mondjuk az is tény, hogy a várható bevételek ezeknél a tevékenységeknél az utolsó buznyákig visszaforgatásra kerülnek, sőth. De épp ez lesz a további növekedés egyik alapja.

A kennel üzleti terve nagyságrendekkel alaposabb és kiforrottabb, mint az őstermelői tevékenységé; látszik, hogy egyre inkább otthon leszek a témában; s határozottan tele vagyok ötletekkel a kutyászat kapcsán; már csak némi forrás kell hozzá és elstartolunk, mint a rakéta, ez már teljesen bizonyos.

Az is ténynek látszik immár, hogy az év eleje igencsak kifeszített lesz; még az új ügyfelek és az árkorrekciók figyelembe vételével is; s igencsak jó lenne még egy nagyságrendi ügyfél; - egyébként is az ügyfélszám további bővítése az előirányzat; s amellett a minőség, hatékonyság is további javítást igényel. - Ez utóbbihoz a Trello egy kincs, nagyon örülök, hogy ráleltem.

Jelenlegi üzleti tervem szerint éves szinten hat nulla hiányzik, ha a biztos bevételeket tekintem. Azonban ha a bizonytalanokat is hozzáveszem, bőven jó vagyok. Szóval érdekes lesz ez, úgy tűnik. Kapaszkodni kell felfelé, szerintem ez már az a bizonyos kaptató, a síkság után - bár tény, hogy még csak az eleje, de elindultunk a hegymenetnek.

Magyarország leghíresebb motivációs szakembere tanácsait azzal kezdi, hogy értékeld a jelenlegi helyzetedet, mielőtt tervet kovácsolsz. Igyekeztem megfogadni a tanácsát; körülnéztem magam körül, átgondoltam, hogy hogyan változott ebben az évben bennem-körülöttem minden; - és csendben engedélyt adtam magamnak az örömre.

Hisz ha nehezen is, és Andikám sok segítségével, de épült-szépült valamelyest az otthonunk; 1/1-es lakástulajdonos lettem; elkezdtünk új tevékenységeket; elindultunk új irányokba; vállalkozásom - az időszakos hullámvölgyek ellenére is - szépen jövedelmez; s ami még ennél is fontosabb: tele vagyok tervekkel, lelkesedéssel végre. Hosszú ideje nem volt ebben részem.

Most már nem kelek úgy, mint aki a másvilágról támad fel; fájdalmaim, ha nem is szűntek meg, de jelentősen csillapodtak; persze fontos az egészségemet karban tartani; továbbra is tömnöm kell magamba a vitaminokat és gyógyteákat; - de az egész, még ezzel a furcsa vérzéssel együtt is (ami miatt két napig letargikus voltam megint, bevallom, de lefolyását, hosszát tekintve annyira ismerős volt, hogy ez önmagában megnyugtató.) Persze, elmegyek dokihoz, és valószínűleg megint körül fognak nézni odabent is; nem is baj; de bízom benne, hogy ennyivel meg is úszom.

Vigyáznom kell hát magamra, ez az egész alfája és omegája; belőlem csak egy van, mások többen vannak, ahogy az egyszeri vicc is mondja.

Vagy méginkább: elindultam felfelé, nehogy már ne érjek fel a csúcsra. Olyan szép állomásai lesznek ennek az útnak, ezt be kell járnom. Megérdemlem.

2022. december 10., szombat

Nagy esők jönnek

 A kezelés után fáradtan, de megbékélve értem haza. Hamar lefeküdtem. Jól aludtam, azonban reggel, hiába tudtam, hogy rengeteg a dolgom, egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy nekiálljak. Ömlött az eső a szürke égből, még az állatokat is csak rohanvást etettem meg - majd további másfél órát győzködtem magam, hogy le kell ülni dolgozni végre.

Nagy nehezen nekifogtam - ám további másfél óra után úgy éreztem, hogy ez most nem megy, lefordulok a székről, vagy ilyesmi.

Bevonultam hát meditálni, pihengetni. Lényegében ezzel telt a napom.

Nem viccelek: egy szalmaszálat keresztbe tenni sem éreztem magamban erőt.

Ma reggel kicsivel vidámabban keltem, ekkor felszívtam magam és - hipp-hopp - levágtam két kakast a bandából. "Csak egy maradhat", mint a skót felföldön, legalábbis fajtánként egy elegendő erre a pár tyúkra ami az udvarban lézeng, és a magyar kakasok már amúgy is verekedni kezdtek. Érdekes, a digók nagyobbak, egy hónappal öregebbek is, de annak a két kakasnak még sose jutott eszébe egymást bántani. Hiába, a nyári riadalom, mikor Mogyoró és Bella beszebedulva közéjük, leölte a jónép nagyobb részét, bennük összetartozást, közösségélményt indukált. Alapvetően nyugodtan megtarthatnám mindkettőt, csak minek - így a kiebbik digó pasinak igyekszek olyan gazdát keresni, aki tovább tartja. Megérdemli, mert nagyon szép jószág ő is.

Levágtam hát a két kakast, mire Andi megjött a boltból, már a tollazgatással is nagyjából végeztem; a szomszédasszonyomnak adtam egyet; nem mintha megérdemelné a nyári viselkedése alapján, de talán most egy új, barátságosabb fejezetet tudunk ebben a kapcsolatban nyitni.

Rajtam nem múlik mindenesetre.

A pulykák szárnytollait végül nem vágtam vissza, és a kakaspörkölt megfőzésére is csak késő délután került sor, mert 10 órától ismét kuvaszoztunk; ezúttal egy gyakorlati óránk volt, ami nagyon hasznos volt, bár nem akarok küllembírói babérokra törni, de végre elkezdtem látni, mely hiányosságok fordulhatnak elő egyébként fajtatiszta, törzskönyvezett egyedekben.

Nincs nagyon szégyenkezni valóm, az én kis 75%-os kennelem tagjai semmivel sem rosszabbak, mint egynémely régi kennel kutyái.

Csak lenne már végre pénzem arra, hogy meglépjem a következő szinteket. 

De még mindig nem fizetett akinek fizetnie kellene.

Estére megint eleredt az eső, lánykám diót pucolt, melyet, okulva az előző adaggal kapcsolatos tanulságokból (megpenészedett), azzal a lendülettel le is daráltunk és beraktam a fagyasztóba; kis adag csirkepörkölt elfogyasztása után (kár volt idegeskednem, ez a kakashús nem volt sem kemény, sem inas; bár kétségtelen, hogy valamivel szárazabb mint tápon nevelt kollégái, és bögye sem volt akkora, de jóvanazúgy) hasra feküdtem, mondván, hogy kinyújtom a gerincem, mely épp jelezni kezdett.

...nem tudom mennyit aludhattam, de álomba zuhanásom mély volt és hirtelen. Túl hosszú nem lehetett azért, Andi még a dió végével bajlódott; nem volt boldog hogy megkértem, hogy etesse meg a kutyákat, de valahogy erőtlennek éreztem magamat ehhez is.

Végül azért kicsit magamhoz jöttem, besegítettem az etetésbe, elköszöntem a lányomtól aki elment az új pasijához; s mikor betette maga mögött az ajtót, rám szakadt, hogy megint egyedül vagyok. Kicsit megint elrugóztam az elmúláson; Anyámén, a sajátomon, a családomén; majd a rossz hangulatot oldandó a kutyák játékát figyeltem, és arra gondoltam, hogy ők a családom - ha ők nem lennének, nekem tényleg nem lenne senkim; jól elszúrtam, nem csak az életem elejét, de jelek szerint a B oldalt is.

Mogyoró felmászott mellém az ágyra, mikor elfáradt a nagy hanciban; bekapcsoltam valami szakrális csakra tisztító zümmögést a telefonomon - és mindketten álomba zuhantunk.

Arra ébredtem, hogy a végtagjaim zsibbadni igyekeznek; Mogyoró is felvetette a fejét, s belőlem feljöttek a családállítás oldó mondatai, keveredve a kutyák küllemi hibáiról tanultakkal, s mantrázni kezdtem:

Édes Kiskutyám

Te vagy az én kiskutyám

Csak te lehetsz az én kiskutyám

Köszönök mindent, a sok szeretetet, amit kaptam tőled... itt már rázott a zokogás, s megint eszembe jutottak az álkatarzisról tanultak; összeszedtem magam, gyorsan beszedtem mindenféle gyógybogyót, vitamint és yamgyökér krémet kentem magamra; s megpróbáltam elhessegetni a magány ördögeit a vállamról. Aztán végül itt kötöttem ki, terápíás írás céljából, meg mert valamit csinálni kell mégis, mert ennyire nem eshet szét az ember, ennyire rövid idő alatt. 

Akkor sem, ha ömlik az eső és a világ közben lassan teljesen meghülyül körülöttünk.

2022. december 9., péntek

X-Ray (Napraforgó)

Róbert a kecskehús tisztogatása közben eljutott a gondolatig, hogy akkor ő vinne belőle egy darabot, mert kíváncsi lenne rá, hogy Zsolti, a keresztgyerekek apja mit alkotna belőle. Sajnos nem jókor jelentkezett, előtte Andi jelentette be igényét egy darabra; Krisztián is vitt belőle - s én arra gondoltam: a végén nem marad nekem, nekünk semmi. 

- Nézd... vettem neked toronycsapágyat. Elmentünk érte. Kértél pénzt tankolni. Adtam. Mindezt annak ellenére, hogy bezzeg anyádék előtt nem védtél meg.. És még ez is? Nem. Te elmész, én meg lehet, hogy itt maradok pénz nélkül, ha nem utalnak az ügyfeleim. És még kajám se legyen?... Ne is haragudj, de legyen elég. Meg kell tanulnom megvédeni magam. Ezt teszem.

Róbert úgy állt ott, mint akit megvertek.

Én pedig alig vártam, hogy reggel legyen és elmenjen végre, vissza, a Mátrába.

...

Másnap mosolyogtam azért a kifakadásomon, ez inkább volt mentális mélypont, mint valós, de mindenesetre azt jól jelzi, hogy Róbert valóban egy istenverte piranja, és bizony, örökké résen kell lenni, hogy mi az a mentális határ, amíg ez az egész megengedhető. Nekem vele igenis, résen kell lenni.

Másrészt, mi értelme olyan emberekkel bármilyen kapcsolatban lenni, akik teljesen és önkontroll nélkül el vannak piranjásodva? Akik mellett sosem érezheti magát az ember biztonságban?

...

Mindezek mellett megtörtént az is, hogy - közel három év kihagyás után - megjött a menstruációm. Ez a dolog megrendítő volt, ha nem is annyira, mint mikor először lettem nagylány, de épp eléggé ahhoz, hogy a hetet a szokásos energiáim mintegy felével indítsam; egyre pásztázva a belső részeimet - de a méhemben a szokásos ("itt vagyok, téged védelek") enyhe diszkomfort érzeteken kívül semmi különöset nem találtam, még az általánosan szokásos derékfájás ellenére sem. A petefészkeim viszont mintha aktívabbak lennének, mint bármikor az utóbbi időben. Valami negatív dolog eredménye lehet? Vagy egyszerűen csak kiment a hormonszint csökkentő gyógyszer hatása? Összességében mégsem éreztem semmi drámát az ötvenhetedik letapogatásnál sem, s végül megengedtem magamnak, hogy az utolsó engem látott nőgyógyász mondásába kapaszkodjak: "Még az sem jelent feltétlenül bajt, ha újra vérezni kezd".

Ezzel együtt, a változást kontrollálni kell a fizikai síkon, s huszonkettedikére kaptam is időpontot az onkológiára. Aztán majd meglátjuk.

... 

 Jelentkezett néhány új ügyféljelölt, akik közül eggyel szerződéskötési stádiumig jutottunk. Erre pont az üzemanyag-összeomlás szent napján került sor, és én hajamat tépve rohantam benzinkútról benzinkútra, hogy annyi kakaóhoz jussak ami elegendő a napi kalács mellé.

Nem jártam sikerrel, de a Sors, a nagy rendező végül elrendezte a dolgot, és nekem megvan az áhított nagyobb ügyfél aláírása, akivel - reményeim szerint - sikerül tovább csökkentenem a rettegett kitettséget.

A következő napon Galambhoz voltam hivatalos, én azt hittem, hogy a szakmai programon kívül a bejelentett inflációkövetés lesz a téma - ehhez képest nagyon meglepődtem, mikor szembe ült velem a vizsgálóbizottság, s nekem szegezték a folyamatban lévő perekre figyelemmel, hogy

"És van-e még vele bármilyen egyéb üzleti kapcsolatod?" - a Farkasra vonatkoztatva a kérdést.

Átfutott az agyamon, hogy a kérdés maga is etikátlan, hiszen az elmúlt fél évtizedben ez nem volt tiltott, sőt, némely eleme nyilvános volt. Majd eszembe jutott, hogy Morgónak elmondtam a kölcsönt, s ő korábban elmondta nekem, hogy ha nem akarom, hogy valamit itt tudjanak, akkor neki se mondjam el. Én pedig nem is bántam, ha elmondja - nem is gondoltam, hogy ez releváns lenne; hiszen vitt engem a Farkas magával bankba, alapkezelőhöz, stb., és sosem volt ebből semmi gond. Most meg fennakadni két, egyébként tevékenységet nem végző cég ügyvezetésén, meg egy kölcsönügyleten, melynek oka, célja, fedezete, kedvező díja, részlete, minden közjegyzői okiratba foglalt - nos, ez olyan, mint pártunk és kormányunk utólagos törvénykezési gyakorlata.

"Azt ugye tudod, hogy ha ez állambiztonsági átvilágítás lenne, akkor ezzel megbuknál, hiszen zsarolható vagy a kölcsön miatt. Én mindenesetre köszönöm, hogy elmondtad." 

Álljálljállj. Miért lennék zsarolható, ha a feltételek - a nemteljesítés esetére vonatkozó feltételek is - okiratba vannak foglalva? Már a feltételezés is sértő, hogy én úgymond "zsarolható" vagyok bárki részéről. Nos... szép a Dunára néző kétszoba, de eleve nem lakom ott, nem is használom, azon kívül, hogy a fiam néha ott alszik (mert mióta kibékült Arankával inkább nála tölti az idejét), azon gondolkozunk, hogy kiadjuk bérbe, ez esetben kifizeti maga után majd a fizetendőket; egyébként pedig... azt hiszem, erre mondják, hogy "nem kenyérre kell". Édes Istenem.. Ez a nő még mindig nem ismer engem, ha ilyeneket mond. 

Azt hiszem, hogy az a jelenség, ami én vagyok, nos - az az ő fogalomtárával egyszerűen értelmezhetetlen.

Az átvilágításban részt vevő másik hölgyről viszont kissé eltérő a véleményem. Ha valakinek, hát neki is sokat segített a Farkas. ...én pontosan tudom, hogy mennyit... és ott ült, velem szemben... Még ha szelíden és barátságosan is, de szemben.

Ha valami, akkor EZ gáz.

Nem nekem.

...

Este becsúszott hát jó két deci pálinka, ezt még Robi hozta, valami flancos üvegbe töltött kisüsti, vagy mi a gyász, s a neten kerestem valamilyen analóg képet az átvilágításom örömére, - így botlottam bele a sztárfotóba, ami jelenleg a profilképem Fájszon. Elképzeltem az arcokat, mikor ezt meglátják, kicsit vigyorogtam,aztán kis sérült lelkem átadta magát a pálinka által ráborított öntudatlanságnak.

...

Másnap reggel megnéztem a képet, még mindig viccesnek találtam, így maradt; be kellett mennem Kékhemühöz; semmi részem nem vágyott a negyedik emeleti csodapanorámába, de bekocogtam. Kékhemühöz mindig le kell lassítani, s aznap nem volt kedvem ehhez a lassuláshoz, sokkal szívesebben vettem volna, ha pöröghetek az általam fontosnak tartott dolgokon, ehelyett neki titkárnősködtem - hol fizeti ezt meg nekem? Sehol.. dohogtam magamban, de azért csináltam. Igazi gondom a helyzettel nem is a fizetség hiánya, sokkal inkább erőim végességének érzete volt; alig vártam hogy végre vége legyen a napnak, s mehessek Segítőmhöz.

Az út sem volt zökkenőmentes, tolattam, csörrenve nyílt ki mögöttem egy kertkapu - nem szálltam ki, fájt a hasam, sajnáltam magam, de nem láttam a visszapillantóból a kinyíláson kívül más külsérelmi nyomot - így, nem teljesen jó lelkiismerettel, de folytattam utamat. Útközben megküzdöttem a Mad Max hangulattal a Shell benzinkúton; majdnem nekimentem átsávolásnál egy kisbusznak (hála, hogy résen volt a vezetője) majd teljesen lemerülve és ziláltan megérkeztem Segítőmhöz, aki nem teketóriázott sokat, felfektetett a kezelőágyra, és kezdetét vette az energetikai kezelés.

Az elején volt bennem némi tudati ellenállás; az elmúlt napok eseményein pörgött az agyam, de aztán lassan-lassan átadtam magam az energiahullámoknak, elindultam a belső úton.

...

A Lány felemelte szirmokkal koszorúzott fejét. Anyagtalan arca zöldes-rózsaszínes-sárgás színekben irizált. Szirmai félkör alakban keretezték a fejét, színük az arcéval megegyező volt, mintegy annak kiterjesztése. Az arcban sötétbarna pontok, szemek nyíltak fel, szomorúan néztek rám. Orra, szája, semmilyen egyéb testrésze nem volt kivehető. 

- Szeretlek! - mondtam neki.

- Biztosan? - jött valahonnan a tudaton túlról a kérdés.

- Igen! Nagyon szeretlek! Ne félj! 

Lassan, lassan kezdett a bánat enyhülni; az arcot nem láttam már, csak valami nagyon, nagyon lágy napsárga hullámzást, ami háromszög alakban ringatózott bennem, és lágyan, szalagszerűen terjedt ki önmagából.

...

- Máskor, ha ennyire le vagy merülve, hívj fel, küldök neked energiát! - szólt a szentencia a kezelés után, ahol megtudhattam, anélkül, hogy a látottakról beszámoltam volna, hogy az energia nehezen indult meg, de végül megindult; hogy az alsó három csakrám volt teljesen lemerülve, de különösen a Manipura csakra; mely végül szépen, sárgán töltődött.

Ezen már meg sem lepődtem.

Arra gondoltam: milyen jó lenne, ha a Galambnak is lenne valami halvány, leghalványabb köze ezekhez a dimenziókhoz. Ha rálátást nyerne végre mindarra, amire szemei tükör által homályosak.

...

(Nem lehet véletlen, hogy a köldökcsakrám készült ki a legjobban a helyzettől. Utálom, ha manipulálni, irányítani, meghatározni akarnak. S ezen az "átvilágításon" pontosan ez történt. ..."szabd lélek": ez áll a Facebook lapomon, mint saját identitásom meghatározója. Ebben éreztem magamat sértve, bármilyen szelíd keretek között is történt az esemény. Tartalmában ez minden volt ismét, csak nem szelíd. 

De szegény Manipurát igenis szeretem.

S újabb bejegyzés készült a mennyei főkönyvben.)

Pörkölt

Az elmúlt napok ismét nem várt kihívásokat hoztak.

Roberto egy hétig volt itthon, s megint a szokásos: az első napokon nagyon örültem neki... az utolsókon nem bántam, hogy végre megy.

Hazaérkezése után segített takarmányt hozni; bevásárolni; két napig lelkesnek tűnt a Zélet jobbítására teendő erőfeszítések terén - aztán ez elmúlt; szétszedte az autóját; szembesült azzal, hogy a toronycsapágy megadta magát; azzal, hogy nincs rá pénze hogy másikat vegyen; a főnöke nem adott neki (pedig hatodika táján akár már adhatna is fizetést); végül én vettem meg a toronycsapágyat (és az én üzemanyagom fogyott amíg elmentünk érte); közben Andi elhozta a legújabb pasiját; akit én fél nap elteltével befogtam, hogy segítsen végre felragasztani az álmennyezetet a szobámban. Fél nap alatt elkészült a fél szobával; s este, midőn Roberto a toronycsapággyal való küzdelemből megtért, ilyesmiket beszélt:

- Jó, jó, találnék benne hibát, ha akarnék, de nem akarok! - mire én kiakadva regéltem el neki, hogy a hungarocell táblák 4 azaz NÉGY éve várják a hőst, aki majd felragasztja őket, és én nem akarom már ide-oda rakni őket, nem akarom így tölteni a Karácsonyt, különben is, minden átpakolásnál sérülnek, letörik a sarkuk, stb.

Mélyen hallgatott... aztán másnap csak nekiállt, nem túl nagy lelkesedéssel. (Semmi baj ezzel, a végére belejött.)

A szegélycsík ugyan még nincs a helyén, de a többi rendben van. Végre.

Közben, még szombaton este, elvesztettük szegény Pörit. Délután Beáéknál voltunk, mikor hazaértünk, Robi kinézett az állatokra, azt mondta, minden rendben van. Estére viszont Pörkölt hasa a szokásosnál is nagyobbra dagadt, habzott a szája és tántorgott. Kétségbeesett ordítására rohantun ki a házból. Próbáltam hívni az állatorvosunkat, de nem volt elérhető. Ezt követően Krisztián, a közelben lakó birkapásztor, Andi haverja jött segítségünkre, aki Ruminogént töltött Pöribe, de nem igazán járt sikerrel. A második adag pedig lehet, hogy még cigányútra is ment, szegényem tekintetében valami elemi csalódást, vádat éreztem személyem iránt, ahogy rám nézett, kirántotta magát a kezemből, összeesett.. pár percig még felületesen lélegzett, én visszatartottam Krisztiánt a késsel, amíg volt benne élet... aztán szomorúan engedélyt adtam az akcióra.

A véres horrort én nem néztem végig, de a többi kecske, köztük Zsömi és Bambi, Pöri gyerekei kénytelenek voltak. Csórók, azóta is keresik az anyjukat, de immár hiába, teste szétszóratott: belsőségei disznók elé vettettek, szarvából Krisztiánéknál trófea készül, húsa nevéhez méltó felhasználásra várva didereg a fagyon. Lelke pedig megtért az örök, tágas legelőkre, ahol minden zöld és sosem fogynak el a zsenge tavaszi hajtások. 

Rövid ideig megérintett ismét a lelkiismeretfurdalás és az önvád, lehet, hogy nem kellett volna hagyni hogy Krisztián gyógyszert toljon bele? Békén kellett volna hagyni? ...aztán arra gondoltam, hogy a szája habzott, tántorgott és ordított már előtte is, és Bambi és Zsömi szemében már Krisztián megjelenése előtt is lehetett látni a félelmet.

Az is eszembe jutott, hogy végül is Pöri közel négy, állati mértékkel mérve boldognak nevezhető évet élt velünk, soha nem bántottuk, mindig is szerettük, jól tartottuk, kézhez szokott, simogatáshoz, kedves szóhoz; mikor beteg volt, gyógyítottuk, - s úgy döntöttem, hogy ezúttal (egy hosszú kilégzés keretében ) megengedem magamnak, hogy lelkiismeret-furdalás és szégyenérzet nélkül vegyem tudomásul a tényeket. Végül is a kecske - haszonállat.

Ebben a megvilágításban megszemlélve a Krisztián által szállított húsipari termékeket, el kellett ismernem, hogy bizony szegény Pörkölt húsa, nos... első osztályú termék. 

Azt hiszem, az állattartásban alapvetően tényleg jó vagyok. Csak ne kéne a végén, így, vagy úgy, de búcsút venni tőlük.

Olyan ez mint az emberi kapcsolatok.