Éjjel-nappal Törökbálint

Az elmúlt egy év a sok hajszolt munkán túl nem várt mellékhatásokkal is járt a lelki beállítottságomra nézve.
Az egyik ilyen a lakóhelyemmel kapcsolatos.
Korábbi évtizedeimben, mint tudjátok, volt néhány bebetonozott sarokpont az életemben.
Az egyik ilyen a lakóhelyem volt. Írtam itt jó néhányszor, hogy bármi is jön-megy az életemben, itthon megnyugvásra és felüdülésre találok.
Ez egy jó ideje nincs már így, és talán mostanában jutottam el odáig, hogy ez egyáltalán tudatosuljon bennem.
Nagyon lassú volt a változás, fokról-fokra alakult ki. Annyira lassúcska, hogy sok időbe telt, mire eljutottam a felismerésig.
Az első lépés talán Gábor ide költözése volt. Szeretem Gábort, rendes fiú a lányom barátja - de mégis egy  idegent kellett a romos háztartásomba befogadni.
Aztán pár hónapra rá megérkezett Bundás. Szeretem Bundást, aranyos kutya, de mégiscsak kilegelte a tavirózsákat a kerti tóból és rengeteg szobanövényemet megette (fura egy ízlése van).
Nem sokkal mindezek után jött a rettenetes tél - melyről írtam is itt.
Közben pedig Marcink is elfoglalta helyét az összeeszkábált emeletes ágy felső szintjén.
Az ő érkezése előtt András már nem sok időt töltött velünk - gyakorlatilag Zsuzsinál lakott, heti egy-két napra hazalátogatott.
Aztán szegény Zsuzsi egy időre hanyagolva lett - ennek is megvannak mostanában a következményei - itthon pedig elviselhetetlen méreteket öltött a kupleráj. Már az udvar is el van szemetesedve, pedig ez azelőtt sose volt, annak ellenére se, hogy itt sosem volt normális szemétszállítás.
Hiába, Bundásra lehet "számítani"...
A lakóimra viszont csak eléggé korlátozottan.
Nekem meg időm sincs semmire.
Gyakorlatilag az az érzésem, hogy az "Éjjel-nappal Budapest" című folytatásos heroikus eposz Törökbálint Borzasztópusztára zanzásított változatában élek.
Sosem tudhatom, hogy ha hazajövök, lesz-e itthon valaki, hányan és milyen hangulatban. Olyan is van, hogy üres az egész ház, majd mire én vackomra dőlnék, hirtelen benépesül. Általában elmondható, hogy este éli életét az ifjúság: olyankor mind a négyen kitömörülnek a konyhába, vacsorát csinálnak, nagy röhögések és poénkodások mennek - ez mondjuk jó.
Az, hogy éjjel én aludnék, a fiúk meg az ablak alatt dohányoznak és dumálnak, néha becsapódik egy-egy ajtó és állandósulni látszik a kosz és a kupleráj, - mivel se időm, se energiám azokra a dolgokra, amelyek általában a lakható otthon fenntartásával együtt járnának, és hangulatom sincs ötöd magamra mindezt folytatólagosan elkövetni (nagykorúak már, vagy mi a tököm) - ez mondjuk nem annyira.
A helyzetet csak fokozza a folytatólagosan második hónapja elkövetett lakásfelújítás, melynek során arrébb vándorolt a fürdőszoba közfala, kiugrott az ócska kád a helyéről, külön wc helyiség keletkezett, és általában a fél házban állandósult a por, kosz és kupleráj.
Barátunk munkájára nem lehet más panaszom, mint az, hogy szörnyű lassan csinálja, amit tesz. Viszont tény, hogy alaposan és jó minőségben.
Kicsit szervezési gondom is van, amennyiben nem sorrendben rendeli meg az anyagokat - ezzel csak annyi bajom van, hogy, mivel én a folyó bevételeimből finanszírozom ezt az egész játékot, agygörcsöt kaptam attól, hogy másfél hónapig a nappali közepén kerülgettük a gipszkartonokat és szigeteléseket, mert legelőször azt vette meg, de utána majd' egy hónapig inkább csöveket és idomokat bűvészkedett a padlóba és a falakba. Közben folyamatosan jajveszékelt, hogy nincs pénz erre meg arra a ketyerére - persze, hogy nem volt, ott hevert a gipszkartonban.
Komoly vitánk volt a szaniterek kérdésköre körül. Tény, hogy egy szegény család több havi jövedelmét tapsoltam el ezekre a cuccokra, de ha azt vesszük, hogy másfél évtizedig nem volt normális fürdőszobánk, akkor azt hiszem, hogy ez teljesen érthető a részemről.
A hidromasszázs fürdőkád különösen nagy averziót váltott ki belőle. Végül, több ellenérvem nem lévén a felvetéseire, elővettem a végső meggyőző érvet:
- Nézd, más nőknek van pasijuk, aki masszírozgassa őket. Nekem nincs senkim, hát legalább a hidro masszírozzon.
Ami a vízminőséget illeti, végre bevizsgáltattuk a földből fakadó helyi csodát. A mi gyönyörűséges kútvizünkben 3330 egységnyi vas van! Gyakorlatilag folyékony vas van a csővezetékeinkben. Ez az oka annak, hogy itt minden elpusztul, ami vízzel érintkezik.
Félek, hogy ennek a problémának a megoldása nagyon is zsebbe nyúlós feladat lesz, de nem megkerülhető, ha sokáig akarjuk élvezni a hidromasszázs csodaizéinket.
Szóval tény, hogy haladunk, ha tetű lassan is. Ma például végre felkerült az ajtó a WC-re, és pár napja a gyerekeim már elkezdték mondogatni: "Jó lesz ez!" - talán kezdünk átesni a lélektani holtponton, vagy ilyesmi.
Jó lenne.
Jó lenne, ha hamarabb készen lenne ez a lakásfelújítás, mint az idegrendszerem.