Ezzel kapcsolatosan eltűnődtem azon, hogy hogyan változott az életfelfogásom fiatal koromtól kezdve. Régebben minden válságmenedzsment volt, kőkemény harc az életben maradásért. Később verseny lett, egyfajta játék, kicsit hiánypótlás jelleggel is.
Mostanában viszont egyre inkább az a meggyőződésem, hogy az élet voltaképpen nem más, mint hajózás a tengeren, ahol nagy szükség van szakismeretekre, navigációra, kormányzásra, vitorlakezelőre, jó térképekre és nem utolsó sorban csapatmunkára.
...mindenesetre visszaérve az irodába én is előadtam kolléganőmnek a magam kis analógiáját az elveszett cirkálóra vonatkozóan. Nézett rám nagy szemekkel, majd annyit mondott:
- Az nem cirkáló, te! Az tengeralattjáró!
- Óóó, de igazad van.. Azért nem találjuk, mert eddig a felszínen kerestük, de ez már rég odalent van a fenéken... Elsüllyedt a fr@ncba...
A következő napok búvárkodásai eredményeképpen nagyobb darabokat sikerült felszínre hozni, és már kezdett a roncs körvonalazódni a parton.
Ekkor újabb kihívással kellett szembe néznem.
Eljött hozzám a Török és a Kölyök. Napokig kutakodtak, keresve, hogy hová lett Daemon Hill (ezt a Török mondta, nem saját forrás), mire végre a megfelelő mennyiségű, belőlem kinyert információhalmaz birtokában eltávoztak.
Ebben az időszakban a többiek békén hagytak - de csak azért, hogy ezt követően újra jöjjenek a keresztkérdések keresztkérdései a végtelenségig és azon is túl.
Néha úgy érzem magam, mintha tanítónéni lennék egy csapat nehéz felfogású elsős között. De nyilván csak az "E" beszél belőlem. Az "E"-k nem szeretnek tanítani. Kicsit sem. (Csak, ha valaki esetleg elfelejtette volna..) Nem, még jóképű (és kissé nehéz felfogású) törököket sem. Az "E"-k egoista köcsögök, maguknak szeretik az információkat megtartani.
...Hogy én vagyok mindenek legfőbb tudója?
Nem hallottatok még róla, hogy a tudás hat alom? :D
("E"-rről jut az eszembe, már ez a társaság sem néz morcosan az alternatív munkakezdési szokásaim miatt. Még, hogy nem lehet főnököt nevelni. Szükség esetén akár egy csapatnyit is, egyszerre.)
Kicsit olyan ez az egész, mint a normandiai partraszállás: eleinte csendben jöttek, osonva, most viszont már mindenre lőnek, ami mozog - legtöbbször ok nélkül.
Ebben a közegben kell - korlátozott lehetőségeim függvényében - mediátort játszanom.
Egyébként azt hiszem, hogy az a szakma tényleg közel áll hozzám. Valamit tudtak azok a személyiségtesztek.
Mindenesetre mikor a mai napon összeraktam a matekot, rá kellett jönnöm, hogy részint minden okom megvan arra, hogy dögfáradt legyek, részint pedig egész eddigi életem legjövedelmezőbb hónapját zárom.
Azt hiszem, hogy az egyik legnehezebbet is, már ami a munkát illeti.
És a július sem ígérkezik kellemesebbnek.
"Sok dolgunk lesz" - ez volt az a mondat, amit nem akartam hallani így MNB jelentés előtt 15 munkanappal.
De hallottam - és nem az MNB-re gondolt, aki mondta.
Lesírt rólam a menekülhetnék, azt hiszem.
...
Hiába, a partra szállás mindig kemény menet. Sosem lehet tudni, nem tévedsz-e mocsárba, barátságosak-e az indiánok, lehet-e velük üveggyöngyöt aranyra cserélni, nem ez lesz-e az Elátkozott Part, kincs terem-e vagy mérgezett nyílvessző..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.