Mióta ennyit kell dolgoznom, kénytelen vagyok elhanyagolni a szeretteimet.
A gyerekeim még csak bírják valahogy, bár ők is eléggé elhanyagoltak, de legalább vigasztalja őket a jövedelem emelkedés lehetősége.
De szegény kis öregeim... nekik nagyon hiányzom.
Nekem meg rossz a lelkiismeretem.
Anyu is rossz bőrben van, mióta abbahagytam a heti háromszori masszázst. Mostanában jövök csak rá, hogy milyen sokat jelentett ez neki. Nem csupán fizikailag, de lelkileg is. Teljesen sündisznóállásba húzódott vissza.
Csaba pedig megint nem eszik eleget. És már megint arról beszél, hogy "álmodj szebbeket".
Ahelyett hogy gyógyulni akarna. Pedig milyen jól megvoltunk a múlt hét végén is. Most nem tudok menni... rövid a másfél nap, főleg ha munkát hoz haza az ember. De egyszer minden zárlati időszak véget ér. És utána milyen jó lenne többet együtt lenni..
Rossz a lelkiismeretem, amiért nem tudom a megszokott gondoskodást nyújtani.
Pedig csak szeretném magam kihúzni a hajamnál fogva a bajból. Csak ennyi a "bűnöm".
Nekem nem segít ebben senki. Magamra vagyok utalva. És sajnos mostanában az önsorsjobbítás leköti minden energiámat.
De ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem őket.
És nagyon aggódok..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.