Tavaszvégi mindenféle

Tehát, a mai napra a tettre készség a jellemző. Süt a nap, nő a cseresznye, ragyog a világ. Nekem meg megint nincs büdös vasam se. Mint rendesen.
A költészet napja (szombat) túl jól sikerült, sok pénzt költöttünk: mindenki kapott ünneplő ruhát, volt öröm és vigasság - egyedül a bankkártyám fakadt sírva.
Na de nagylány megoldja. Mindig, mindent megold, ezt is meg fogja. Muszáj neki.
Érdekes, de az elmúlt fél évben nem voltam hajlandó ilyenek miatt stresszelni - és sokkal jobb a közérzetem azóta.
Nem, nincs több pénzem (Na jó, de. De nem annyival. És mégse.)
Az aranyifjúság hozta a szokásos formáját. Tegnap lekarmolták egymást, hogy Anyák Napja alkalmából ki erőltesse meg magát a házi munka terén (Andi bizonyult a gyengébb láncszemnek, láttam, mire hazaértem Mamától, elfáradt rendesen).
Banducit végül két tárgyból nem engedték érettségizni. Az egyik, világ szégyenére, a magyar. Mentségére szóljon, hogy kihúzta a Mester és Margaritát. Másodszorra pedig a Köpönyeget.
...láttam rajta aznap reggel, hogy itt semmi jó nem várható. Sőt, már előtte is, fújtatott az irodalom tételek fölött, és szidalmazta a "művészeket". Azt hiszem, hogy aznap a Vonzás Törvénye erősen működött. :(
Azt hiszem, keresnem kellene egy jó magyartanárt. Vagy valami irodalmi/színházi műhelyt ahol átformálják a gondolkodását.
Ennek a krapeknak egyetlen dologhoz van tehetsége, és az a színészkedés.
És még ő utálja a művészeket.
Besírok.
...a másik a német, arra én is számítottam, végül is tanulni sose tanulta, de másfél éve nem is tanították neki. Most kitalálta, hogy angol középfok, nulláról, két hónap alatt. Mert álmodozás a Zélet megrontója.
Én ezt akkor is helyből esélytelennek ítélném, ha végtelen likviditás állna rendelkezésemre angoltanárok finanszírozására, ezért nem is foglalkoztam a kérdéssel.
A matektanár viszont használt, csont nélkül vettük az év végi vizsgát. Tehát mehet érettségizni: matekból, töriből, infóból. Ez 60%. Ha úgy tetszik, megvan a kétharmad...
Apró örömei az életnek.
Havi negyvenezerért.
..ezzel együtt, ne legyek igazságtalan, vannak Banducinak jó oldalai is. Tegnapelőtt este kitisztította a mosógép szivattyúját, nekem tuti szerelőt kellett volna hívni hozzá, tegnap pedig lelégtelenítette a féket, és megállapította, hogy a jobb hátsó fékmunkahengerből szivárog az olaj, azt kellene kicserélni. Állítólag meg is tudná csinálni, a kérdés csak az, hogy ez önmagában elég lenne-e, tekintettel az ABS lámpa viselkedésére.
Nem tudom.
Mindenesetre kecsegtető lehetőség, öt-nyolc ezerből megúszni egy harmincezres javítást.
Vagy nem.
Még filózok rajta.
Politikai Gazdaságtan tegnap megint nagyon előadta magát, még akváriumkészítést is vállal, (éljenek a boldog nyulak!) de én megfogadtam: nyavalygást erőszakossággal keverő ürgékkel nem foglalkozom. Nincs az a Zisten. Meg csapvíz se a halaknak.
Akkor már Kis Herceg szimpatikusabb, bár a "nyavalygósanbonyolultvagyokdeminekdemiértne" életfelfogással sem tudok azonosulni. Amúgy is beteg dolog 40+ krapekoknak anyucival-apucival lakni. Még akkor is, ha túl sok agyuk van. Asszem.
No mindegy.
Haverok.
Azok is kellenek az élethez, különben még megölne az unalom.

Egyébként meg: a világ szép, és élni jó. Jelenleg.

Megyek, vár a postán a golgotavirágom, aztán meg a kerti tavazmánykészítés.

Szépeket Nektek. :)