Lucky day

...legyen szerencsés napod - köszönt el tőlem Szergej, mikor ráncba szedve silány angolságomat, leírtam neki, hogy éppen kutyagolok a prérin mert az autóm akkumulátora végképp beadta a kulcsot.
Végül is, igaza volt. A kutyagolás egészséges testmozgás, vehetem úgy, hogy a Sors nem engedi, hogy további zsírpárnák rakódjanak testemre (foggyá' le!).
A nap ugyan nem süt, de legalább nem is esik, és bár a hét hátra lévő részében nem tudom, mit eszünk, de legalább ma sem.
No de nem is kell, van körte, meg szilva, meg valami fagyasztott áru (ez utóbbi éppenséggel nem sok), meg amúgy is, mostanában olyan voltam, mint a rossz pap, aki bort iszik, de vizet prédikál: többet költöttem, mint amennyit megengedhettem volna magamnak. Már heti 8-10 ezret is elköltöttünk kajára, így hármunkra. Ez maga a csőd. Na, ennek ezennel vége. (Érdekes: jobb volt a közérzetem is. Ki érti ezt? Aljas függés a rohadék pénztől...)
Tehát, nem csak az időjárás vette fel borús, őszi ábrázatát, hanem én is. Tudatomba, mint mérges kígyók, betekeregtek a mindennapi megélhetéssel kapcsolatos, eddig sarokba, sötét gödörbe száműzött kis, gonosz gondolatok: nem tudod beiskolázni a gyerekeidet, nem tudsz nekik ételt, ruhát, meleg otthont biztosítani... jobb lenne, ha maradék pénzedből inkább repülőjegyet vennél nekik, szálljanak csak jó atyjuk után, aki a mai napig se járul hozzá egy árva büdös vassal se a fenntartásukhoz. Inkább, mint lásd a szenvedésüket télen, mert, anyám, neked az idén se lesz pénzed a ház kifűtéséhez, ez egyre nyilvánvalóbb.
...az a baj, hogy akárhogy osztok-szorzok, a kígyócskáknak igazuk van. Tehát: az esélytelenek nyugalmával indulhatok neki ennek az őszi-téli "szezonnak" is, bizonyos szempontból még rosszabb helyzetből, mint a tavalyinak. Mentális tartalék mindenesetre biztos, hogy kevesebb van. Egyéb tartalékról meg ne is beszélgessünk.

Hát ez éppenséggel nem valami olyasmi, amitől az embernek éppenséggel megjön a munkakedve: ma alig lézengtem...
Az időmet azzal töltöttem, hogy megnéztem, milyen juttatásokban lehet részem, ha esetleg sikerül a kismillió igazoló okmányt és iratot előszednem és megfelelnék a követelményeknek. Gyerekenként 6.250.- Ft rendszeres gyermekvédelmi támogatást kaphatnék, és esetleg valamennyi egyszeri segélyt/bérlet hozzájárulást. Havonta talán kijöhet 15-17 ezerre is az összes ilyen juttatás. No, ezzel nem lövünk nyulat, azt hiszem. Bár, minden fillér számít, tehát meg kell indulnom ezért is...
Ami a tartásdíjat illeti, immár az esélytelenek nyugalmával megyek majd a gyerekelhelyezési záró tárgyalásra is: az R. 69.§ (3) szerint nem megelőlegezhető, ha valamely kötelezettnek a külföldi tartózkodási helye ismeretlen. Tehát tökmindegy, hogy gyerekenként és havonta 15 vagy 20 ezer forintot nem kapok meg soha.
...ilyenkor mondanám azt, hogy akkor, kedves állambácsi, vidd, azt neveld őket tovább... de hát mégiscsak az én gyerekeim. Bár az éhen fagyásnál talán az intézet is jobb. De miért kell idáig eljutni? Mire jó ez az egész?...
Ma egyébként nagyon fellángolt bennem ismét a düh Nagy Fal ellen: úgy döntöttem, hogy mihelyt meglesz mindkét ítélet, én fogadok egy magánnyomozó irodát, és felkutattatom, sőt, sikerdíj ellenében kiszedetem a drágából az összes pénzt, amivel tartozik nekem. Ha a tartozásnak csak 10-20%-a térül meg, már megérte. Esküszöm. Már csak a tudat miatt is.

...másrészt: a düh és az önsajnálat negatív energiák, és ma egész nap ezek erőterében vergődtem. Ez aztán mindenre rányomta a bélyegét. (Nesze neked lucky day).
Hogyan kellene ebből szabadulni, ha egyszer a mindennapok nem engedik? Hisz mit érdekelne engem, hogy mi van Nagy Fallal, ha én magam meg tudnék felelni a feladataimnak? (Köztünk szólva, a hitelek egy része is őt illetné... tehát kétszeresen vagyok átverve, és a gyerektartás a kisebbik része a történetnek.)

Ma felhívott a zöld bank, és mikor feltettem két kérdést a hölgynek, egyből azt mondta, hogy ezeket legyek szíves írásban... érdekes. Akkor ő miért ragaszkodik a szóbeli beszélgetéshez? Hmm.

...ami a konklúziót illeti: DC-nek (akiért nagyon-nagyon, fájó szívvel szorítok) ha kemény, szinte durva is volt az akkor tőle, mégis igaza volt, mikor szembesített saját depressziómmal: olyan ez, mint a hét fejű sárkány. Észre se veszed, hogy ott van, csak mikor a tükörbe nézve megijedsz a saját torz arcvonásaidtól... az utóbbi időben enyhült valamit a dolog, (örültem, hogy észrevette a távolból is), de azt hiszem, eddig tartott a javulás.

Korán jött az ősz, és vele a gondok.
Mostantól megint minden csak rosszabb lesz.
Ismét megvívhatom magányos szélmalom-harcaimat.


Exotic: Ő csak ül
(Egyedül hegedül, csupa érzés a lány
A szomszéd ház udvarán)