Lélek nyugalma, ritka ünnep!
Mit kéne tennem, hogy ne szűnj meg,
Maradj mással, magammal is
A városban is, nappal is?
Nem törődöm hírrel, se pénzzel,
Az életből nekem kevés kell:
Szólhassak szívből, szabadon,
Ne gyújthassák rám panaszom.
Vége a nyárnak. Ez az év is
Elmúlik, vele múlok én is.
Fáradtan, túl a negyvenen
Megforgatom még fegyverem,
Hogy kicsikarjam tőled, élet,
Azt, ami mindenkit megillet:
Néhány év jó emberi csöndjét,
Mielőtt végleg elköszönnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.