Esti fecsegés - csak úgy

Somewhere Over The Rainbow

Mostanában enyhe telünk van, gyakori esőzésekkel tarkítva. Amikor véletlenül kivillan egy kis nap a csodálatos, gomolygó felhők közül, mindig megbánom, hogy miért nincs nálam fényképezőgép. A világ telis-teli van megörökítésre váró pocsolyatükröződésekkel... ehhez képest én két hete ki sem látszom a munkából, dossziékat és laptopot hurcolok magammal, hogy már alig bírom. (Doktornőm szerint nem szabad emelnem... de a könyvelés voltaképpen küzdősport, ezt tudjuk.)
...Ideje lesz túl lenni ezen az egész őrületen, és kicsit kikapcsolódni végre, már amennyire lehet. Nagyon úgysem lehet. Rengeteg meló és tépelődni való jutott és jut még nekem mostanában is, és hozzá hétfőn - igen, hétfőn beszélhetek az orvossal, aki a kapszulaendoszkópiát csinálja. Majd. Egyszer. Valamikor. Talán hétfőn megtudom, hogy mikor. De csak, ha jobb lábbal kel a doktor úr. Vagy a csillagok állása végre kedvezőre fordul.
...
Ma a doktornő megdicsért, kicsit javult a vérképem. Mondtam neki, hogy újabban dupla vagy semmit játszom az öngyógyítás jegyében - helyeselt és szó nélkül írta fel az újabb adag gyógyszert.
Tehát egyelőre el vagyok látva csodaszerekkel, bár Sasmadár ezt nem így gondolja. Mindenáron rám akarja tukmálni a legújabb, tasakonként 800 forintos, halottakat is feltámasztó anyagot. Ennek érdekében ma is képes volt felhívni. ...még lehet, hogy jó is, amit ajánl. De 24 e Ft-ot nem tudok havonta kiadni ilyesmire. Egyszerűen nem megy. Bankjaim és az áramszolgáltató nem engedik nekem, hogy ilyen csacskaságokra költsek.
...
Mostanában a pánik oka (mindig van rá ok... lehet hogy mégis jobb volt, amíg kevesebb vérem volt. Kevesebbet paráztam az éhen fagyástól...) leginkább a közeljövőben érkező áram végszámla.
Tekintettel a decemberi hiteltörlesztésre, nem vettünk gázt a tartályba, hanem elektromos fűtőkészülékekkel szenvedtük végig a telet.
Hát ez meg fog látszani az elszámoláson... megbánom még azt is, hogy valaha konnektort láttam távolról, azt hiszem. De nincs mit tenni: fűteni így is, úgy is kellett volna. Most meg ki kell köhögni. Ne tudjátok meg, mennyit.
Minden okom megvan a pánikra. (Nesze neked, vékonybél. Leszel te még vékonyabb is.)
...
A másik pánikforrás: az egyik fogam megmakacsolta magát. Fáj. Kiesett egy darab tömés belőle, és fáj, pedig gyökérkezelt fog... ez nem szokott sok jót jelenteni. Ezen már csak a csoda, vagy ZSi. segíthetne... az esztékásarlatánok úgyis csak fogóval nyúlnának hozzá. Vagy esetleg vésővel, kalapáccsal. Kinézem belőlük.
ZSi... nem véletlenül láttam meg a múltkor abban a reklámban. Egy újabb égi jel volt, hogy rá lenne szükségem - mert ahogy ő megkoronáz, nem koronáz úgy senki.
Na de sose volt egy olcsójános. Meg is értem. Ezzel a tehetséggel...
...
Emlékszem, mikor először bementem a rendelőjébe, visszafordult a fogászati szék mellől, és rám nézett - ennek vagy tizenkét éve - rögtön menekülhetnékem támadt.
Sose voltam ronda - de ez a krapek egy görög isten volt abban az időben, ráadásul és nem mellesleg, mint később megtudtam, az SZTK parkolójában álló egyetlen Ferrari gazdája.
Így aztán álltam ott, mint egy szerencsétlen, gyökeret vert a lábam (most mondjam neki, hogy ha tudom, hogy ilyen szép fiú a doktor úr, akkor inkább keresek valaki mást? - ezt mégse lehetett) ... azonnal leltárt készítettem magamban a számban fellelhető összes szuvasodásról, hiányzó és amalgám tömésről, mindarról a rondulatról, ami az első percben még talán elviselhetőnek mondható megjelenésemet ennek a görög istennek a szemében rövidesen tökéletesen porig fogja rombolni - és arra gondoltam, hogy én képtelen vagyok kitátani a számat, hiába kéri. Ez nem fog összejönni, tutira nem... tán inkább valahogy távozni kéne, míg nem késő.
Távozás helyett azonban valahogy elvergődtem a székig - és onnan már úgyis, minden mindegy volt. Zsi. roppant szakszerűen és az elszörnyedés látható jele nélkül kezdett munkához. Ettől kicsit megkönnyebbültem..
...
Majd' egy évig rendszeres látogatója voltam - és csak dicsérni tudom a munkáját. Minden egyes felépített fog megérte azt a nem kis összeget, amibe került.
Akkor.
12 éve.
...
Azóta a szépfiú ugyan sokat vesztett régi szépségéből... de fogadjunk, hogy ez a vállalási árakat nem csökkenti.
Sőt...
Nekem meg nincs pénzem.
Tehát jó eséllyel otthagyom én a fogamat... az esztékában. :(
...