Azt hiszem, ez a tavasz viszonylag magányosan fog telni. Mármint nem a munkában; munkanapokon mindig rengeteg a feladat, kilenctől este hatig csöng a telefon, és ha véletlenül abbahagyja, örülök, hogy valamit végre haladhatok a könyveléssel.
Az elmúlt néhány hét őrületében (Ügyfélkapu átállás, áfák, MNB zárások, születő kecskék) nagyon nem is volt időm és érkezésem, hogy teret adjak a magány érzetének; pedig néha előkúszott a háttérből, hogy immár a lányom is elköltözvén, Robi pedig kora reggeltől éjszakáig a kocsmahivatalban lévén, az idén valószínűleg még magányosabban fogom morzsolgatni napjaimat (mármint azok munkán kívüli részét) mint eddig.
Andi lánykám átköltözött a barátjához Budaörsre, lévén áldott állapotban - igen, nagymama leszek, úgy néz ki. Hatalmas öröm és hatalmas kihívás ez számomra, hiszen szeretnék az uncsimnak jó nagyanyja lenni, - rend, ráérés, sütemények, kakaó, mese - de jelenleg ebből több feltétel hiányzik még, leginkább a rend és ráérés vonalon. Tehát ezzel a nagymamaság projekttel nem állok túl jól; nagyon rá kell gyúrnom, hogy eljussak a kívánt szintre; leginkább a munkát kellene leépíteni, de tudjuk, hogy arra továbbra sincs mód. Nincs, mert bár a hét számjegy kétszer átlődörgött a bankszámlámon januárban is, mégis, ez a pénz nem volt arra elég, hogy mindent rendezzek belőle amit rendeznem kellett volna; s ez fusztráló. Pedig belem lógott megint csak.
De vége a "Januar Loch"-nak (ezt a kifejezést Ancsa gazdájától tanultam; a januári lyuk mint olyan ezek szeint még német nyelvterületen (Svájcban, ő ott élt..) sem ismeretlen jelenség; s az idei Januar Loch tulajdonképpen nem is volt annyira szörnyű ezzel a bevétel volumennel; de ami a kiadásokat illeti... hagyjuk is.
Mindezt úgy, hogy globális a felmelegedés, tehát jóval alacsonyabb az energiaigényünk, mint mondjuk nyolc-tíz éve. (Azt az egyet nem értem, hogy ha egyre kevesebb energiát fogyasztunk, mert kevesebbet fűtünk, akkor miért fizetünk annyival többet... ahh, nem kell nekem mindent érteni..)
Nos, a péntek még az MNB őrületében telt, és nyilván nem fogok unatkozni holnap sem; de a Januar Loch-ot lezáró hétvégi lyukba valahogy fejjel előre estem bele a mai napon.
Tegnap még nem volt vészes; pörögtem a háztartáson, el kellett mosogatni (félig sikerült), ki kellett takarítani (nagyjából) mosni kellett (valamennyi megvan) és el kellett menni végre úszni, mert a heti diliben csak egyszer, szerdán jutottam el, és az IPhone már nyekergett, hogy az edzésterhelésem 37%-kal van a 28 napos átlag alatt...
Az edzés most kifárasztott (szerdán nem, ez is érdekes); és mint ilyenkor újabban mindig, sikerült melegben is fáznom, összekucorodva aludtam el.
Robi későn ért haza, ingerült volt; tízig ott kellett őriznie a vendégeket a szokásos nyolc órás zárás helyett; főtt kaja se várta; a kutyák is széttúrták a szemetet; kizavarta őket, de akkor meg a kecskéket ugatták... végül hisztijéban kitárta a bejárati ajtót, "azt csinálnak amit akarnak, nem érdekel az se ha kihűl a lakás" majd lefeküdt.
Így kelhettem fel és vadászhattam össze a Robitól kissé megrettent kutyákat újra, hogy végre be tudjam csukni azt a nyüves ajtót...
Reggel éreztem az izmaimban, derekam csontjaiban a tegnapi fájdalmat; kimentem a kecskékhez (tizenhárom kicsink született; sajnos csak négy a gödölye közülük); ellézengtem köztük, az még kellemes volt - de valahogy nem sikerült felvenni a fordulatszámot. Bejőve kimostam Andi itt maradt szennyesét; ettől az a rossz érzés kapott el, hogy alighanem most mostam utoljára a gyerekemre.
"Miért, meg fogok halni?" - kérdezte; de szerencsére nem, nem erről van szó, hanem arról, hogy most már elköltözött, és az ember nyilván ott mossa a ruháit, ahol él. Anyám se mosott rám azután, hogy elköltöztem. Az unokáira néha, egy-egy váltóruhát igen (más egy kisgyerek), de rám soha.
S igen, ezek az üres fészek szindróma dolgok nagyon tudnak fájni egy anyának - ebbe a gyerek szerencsére nem tud beleérezni. Én se tudtam.
Amúgy meg örülök, hogy megtalálta a párját, nem kapkodta el, hisz 26 éves már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.