Rálátás

Múlt pénteken történt valami Zsömi szemével; gyanítom, hogy Nokedni volt az elkövető - alighanem az történhetett, hogy kampós szarvú kecském rosszul használta a kampóit kajaféltésében, s beledöfött szegény Zsömi szemébe. Ennek az lett a következménye, hogy ugyan nem folyt ki úgy a szeme int szegény Hercegnek annakidején; de olyan súlyos sérülést szenvedett, amelynek következtében a szeme csak egy nagy szürke hályog lett és nem lát vele.

Zsömi a legnagyobb, legerősebb; ő volt itt a vezér.

Most már csak tétován lépked... nagyon sajnálom.

Amúgy is sajnálom ezt a sok szép kis bakot; olyan igazságtalan a természet, hogy a hímivarú állatokból ilyen túltermelést folytat.. A 13 kiskecskéből 9 bakocska sajnos; puha szőrű cukiságok, egyik szebb, mint a másik.. és belőlük lesz vágóállat.

Szomorú.

...

Rám telepedett ma a hétfői melankólia tehát; ez a dolog is fáj, meg még sok minden egyéb. Nem haladtam a melóval; rossz az autóm, még uszodába se tudok menni; nem vagyok topon... ilyenkor mindig túl soknak érzem a munkát és mindent is. 

Megint egyedül vagyok itthon, este.

Nehezen szokom.

...

Ma eszembe jutott a gondolat: nekem immár három szembeteg állatom is van: Herceg, akinek kikarmolták a szemét; Bella a hályogjával és immár Zsömi...

Az jutott az eszembe, hogy erre az ezo iskolákban azt mondanák: vizsgáljam meg, mi az, amire nem akarok rálátni.

Ma úgy döntöttem, hogy mindenkitől meg fogom ezt kérdezni az ismeretségi körömben.