2024. augusztus 2., péntek

Harag

 ...tudod, Kisfiam, Te nem szoktál az én dolgaimmal fogalkozni. Kivéve a kutyáimat, amelyek zavaró tényezők Számodra; zavarók, mert ők megérzik a valódi szándékot; megérzik, ha valaki nem szeretettel, jó szándékkal közeledik a gazdájuk és ő feléjük. A Kuvasz ösztöne hibátlan - és Te nem szereted sem őket, sem a gazdájukat.. 

Kitaláltál mindenfélét, hogy majd ők engem bántani fognak. Soha nem fognak. Én adok nekik enni; én segítettem őket a világra; én vagyok nekik a viszonyítási pont. A Kuvasz nem felejt. Akkor sem bántanának, ha innentől soha többé nem gondoskodnék róluk; hoznának nekem is a zsákmányukból, nehogy éhezzek... volt már ilyen, nem is egyszer, hogy a cipőmbe/küszöbre tették, amit fogtak.

Hamarabb számíthatok rájuk, gyerekem, mint Rád.

Ők tudják, mi a szeretet.

...

Tudod, téged sosem érdekelt, hogy én mi mindenről kényszerülök mostanában lemondani. Ezért most felsorolom ezeket. Nehogy valaha elfelejtsük.. nem fogom, megígérem. Ezt már nem lehet, ez túl van azon a határon.

Nem csak a felhalmozott adótartozás.. nem. 

Lassan nincs egy szál ruhám, ami betakarja a testemet; esélytelen, hogy vegyek magamnak.

Pénz hiányában nem tudom megvenni az étrendkiegészítőimet; nem jutok el azokra a vizsgálatokra, melyek nem TB alapon, de nagyon is szolgálnák az egészségemet (öt éve volt a rák műtétem, jó lenne beruházni pl. egy PET CT-be, hogy tudjam: érdemes-e a következő években tartós tejet venni.. ha esetleg igen, jó lenne elmenni és leszedetni a szemeimről a táskákat, mert sportszatyrokat cipelek rajtuk és már alig látok tőlük.. de nem csak pénzem, időm sincs: nem tudok napi két órát sportolni; pedig az létszükséglet lenne az egészségem megőrzése érdekébn. Nem tudok, mert helyette is dolgoznom kell.. Így még a TB támogatott kontroll vizsgálatokra is nehezen jutok el...

Tudod, néhány havi törlesztésből mindez simán meglenne. Meg a lenézett putri felújítása is. De nem, én inkább fizetek. Annyit, mint más ember átlag fizetése.

És mindezt miért?

Mert Te nem álltad meg a helyedet ott, ahová állítottalak. Ahová a Sors állított. Mert ott embernek kellett volna lenni, nem egy nyámnyila, élveteg senkinek. Oda ember kellett volna, nagy szívvel, értelmes aggyal, szorgos kézzel. És akkor jó lehetett volna.. neki, nekem, nekünk. 

De nem.

És még megengeded magadnak az önsajnálatot... inkább szégyellned kellene magadat. Nem mások, meg a rendszer tehet arról, hogy Te nem nőttél fel a feladathoz. 

Haragszom Rád, fiam.

Nagyon haragszom.

...

Haragszom magamra, hogy hagytam, hogy ilyenné legyél.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.