Nem elég a bajom, még azzal is szoktam tetézni, hogy mantrázom magamban, hogy mi mindent nem bírok...
Ma végre hókon csaptam magam ezért: már muszáj volt megtennem, elviselhetetlen dolog, folyton az elmúláson, az itt fáj-ott fáj nyavalyákon meg a mit nem bírokon pörögni.
Ráadásul teljesen igazságtalan.
Sosem volt még ennyi ügyfelem, ennyi megfelelési kényszerem. Talán a Faktor volt hasonló, de még ott is kevesebb volt a megfelelési kényszer.
Itt, most, rengeteg van.
És augusztus van, amikor is más években is pihennem kellett. Ilyankor, 40 fokban, nem fog az agy, a legegyszerűbb meló is kétszer annyi időt/energiát vesz ki az emberből.
És nem egyszerűek vannak... egyáltalán nem.
Félek is a téltől, meg a betegségektől - talán az fog enyhíteni ezen, hogy az idei évben azért sokkal többet kényszerültem már kint tölteni a kecskefejés miatt; s ez - bár a kezemnek nem használt, de a D vitamin pótlásnak mindenképpen.
De most megint nehezebb.. minden.
K.csög ügyfelem pl.. tartozik 250 ezerrel; utalni nem, de mikor minden hatóság a nyakára jár, akkor persze segítséget kér...
Ütném. Megint felborította az eltervezett ütemtervet; a lelkierőt, mindent.
Nem, nem én vagyok a gyenge, az öreg, meg a vén.
A feladatmennyiség embertelen.
Azért a kis megélhetésért.
Hogy legalább egyhelyben maradjunk, ne menjünk hátra.
Megint a harag szintje... igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.