Reggeli merengés

 Mogyoró kutyám nem hagyott aludni, kétszer is mellém mászott és ébresztőleg össze-vissza nyalt. Az első után még visszaaludtam valamelyest, de a második szeretetrohamnak meg kellett adnom magam. Kibotorkáltam a bejárathoz.

- Kislányok, pisike! - tártam szélesre és a kutyanép elégedetten vonult ki rajta.

Fél hat volt.

Pillanatra elfogott a kísértés, hogy vissza kellene feküdni. Kemény volt ez a hét, munkával és stresszel bővelkedő; és tegnap este éreztem, hogy valóban, teljesen elfogytam. Már nem volt kedvem az emberekhez.

A múltkor tudatosult bennem, hogy az idei az első olyan év, amikor négy könyvvizsgálatot kell abszolválnom. Három pénzügyit meg egy átalakulásit könyvvezetési devizanem váltás miatt.

Kemény kihívásnak tűnik.

Morgónak igaza volt abban, hogy a feladatok megosztását tárgyévre új alapokra kell helyeznünk.

Először a céggazdai rendszerben gondolkodtam, de véleménye kijózanító volt és igaz. Nincsenek még olyan mély ismereteik (főleg az Asszisztensnek) hogy egy cég könyvelését kompletten rájuk lehetne bízni. Így funkciónként kell a feladatokat elosztani.

A számlabeolvasó sokat lendít a helyzetünkön, de ahhoz is kell türelem és hozzáértés. Ezt a feladatot a maga bonyolultságával Morgó nyeri meg az idei évre, azt hiszem. Az Asszisztensnek marad a bank könyvelés (ha végre megtanulja, hogy az adókat a maguk főkönyvi számára kell könyvelni, nem valami kóbor átvezetési számlára) és így legalább megvalósul egyfajta kereszt ellenőrzés.

Azt hiszem, a számlázást; legalábbis a rendszeres számlázást is lepasszolnám magamról.

A Private Banking szobában történtek alapján, úgy vélem, lesz az idén más dolgom is.

Morgó nagyon berzenkedik mindenféle hivatalos jogviszony ellen; de én látom, hogy elértük azt a pontot, amikor a baráti segítségnyújtásnál már többről van szó - és csak remélni tudom hogy a jövőben ez fokozódik. Tehát: arccal a szép jövő felé.

Vagyizé. Csak legyen erőm.

...

Az idei év két metafizikai kihívást is rejteget számomra. Az egyik a Segítőm által javasolt Újrakapcsolás; ennek az a lényege, hogy leválasztanak a bolygó energetikai hálójáról (lásd még: Szeretetháló) majd újra felcsatlakoztatnak - a dolgok természetéből fakadóan nem pontosan ugyanabba az energetikai pontba; s ez által új képességek/információk birtokába kerülhet az alany.

Itt igazából a leválasztás az, ami kérdéseket vetett fel bennem: hogyan lehetséges ezt megtenni valamivel ami él, létezik, ennek a rendszernek szerves része?

De bizonyára meglelem majd erre is a válaszokat.

A másik, talán még az előzőnél is nagyobb érzelmeket megmozgató esemény bennem a tűzön járás.

A tűzön járás, amiről meséltem Vanezigyék chat szobájában, s amelyre ő a maga szkepticizmusával annyit reagált, hogy előtte nézzem meg, melyik az ügyeletes kórház.

Ha rágondolok, hogy kezeimben-lábaimban most is zsiborgó, égő érzések jelentkeznek bizonyos pontokon; s hogy azt mondják, hogy akinek valahol egészségügyi gondja van, annak ott megég a talpa - nos, még az sem lehetetlen, hogy van némi kockázata a dolognak csakugyan részemre.

Viszont nagyon vágyok is rá.

Valahogy úgy, mint az egészségre... azt hiszem.

...

A múltkori szeretettel töltős félresikerült meditáció után egy bejegyzésem alatt feltűnt Machinátor. Segítőmnek úgy látszik ebben is igaza van: létező dolog a metakommunikáció. Bár az is lehet hogy olvasta a blogomat; de ez esetben továbbra is jó kérdés hogy minek foglalkozik ennyit velem. Lehet, hogy ő is érzi a kiegyenlítetlen számlát? Áhh, ez túl szép lenne. Hisz ő, világképe szerint, helyesen cselekedett. Ebbe a világképbe az árulás és a másik lejáratása például simán beleférő, hétköznapi esemény.

A bejegyzés egy Müllercilis szösszenet volt, házasságról, egyetértésről az "oltakozásban", és megint elkezdte megmagyarázni, hogy ha a felek alapvető kérdésekben nem értenek egyet, nincs értelme a házasságnak.

Franc se akarta, hogy újra előadja magyarázkodását Forradalmár és az ő világnézete kapcsán. De ebben már megint ezt véltem felfedezni. ...erről meg eszembe jut sajnos, amit Forradalmárral beszéltünk épp erről a kérdésről, és épp Machinátor véleménye kapcsán: kettőnk világnézete között nincs is akkora különbség, mint azt látni vélik külső szemlélők. De hát Machinátor annyira okos, ő ezt nagyon tudja. (...egyébként is, ki a frászt érdekel az ő véleménye? Vagy kifenyőt érdekel egy fickó, aki képes photosoppal lágyítani a vonásait? Ez olyan Rogáncilis, annyira röhejes, és annyira nem illik a képbe, amit ki akar magáról alakítani, hogy mikor először láttam, nem tudtam, sírjak vagy nevessek. Aztán a hálaadás mellett döntöttem..)

Én megemlítettem a toleranciát, mint vezérelvet az életemben. Nekem nagyon nehéz megtalálni a tűréshatáromat; s ez egy Kos jegyűnek teljesen értelmezhetetlen - bár az is igaz, hogy nekik azért általában előbb-utóbb sikerülni szokott. Na jó, azért megdolgoznak érte... de fellelik. Machinátor is fellelte. Igen, az intoleráns embereknek végül sikerülni szokott ez. Ezért is írtam, hogy számomra az egyetlen kizáró ok egy kapcsolatban (bármilyen kapcsolatban) az intolerancia.

Persze nem fogta fel ennek az értelmét (sem), mint általában semmit. Ismét előadta tehát összes korlátoltságát, és a végén nekem szegezte a kérdést: De azért ugye szeretsz?

Nem tudtam hazudni neki. Egyszerűen nem ment. Egy ideig arra gondoltam, hogy válaszként beírom neki: "Mint kecske a kést", de aztán inkább három röhögő szmájlit kapott. Nyilvánosan. Aztán persze emiatt is nekem lett lelkifurdalásom (fordított helyzetben neki nem lenne, emlékszem, mikor teli szájjal, röhögve mesélte "sztorimat" a Fantomnak. Az volt a szépen felállított, cizellált I betűre az a bazi nagy pont, azt hiszem.)

Tehát, mivel az én lelkem első számú parancsa, hogy "Ne bánts mást!", s ezt még az ellenségeimre is igyekszem alkalmazni; ezért egy hosszú bejegyzéssel igyekeztem enyhíteni a röhögő szmájlik által - benem - okozott kellemetlen érzetet.

Ebben leírtam, hogy nekem és neki különböző az utunk; hogy én a belső utat járom, magamat igyekszem jobbá tenni lehetőségeimhez képest; míg az ő útja külsődleges; mások, a külvilág átalakítására, saját (konstans) világképére szabására irányul. Leírtam neki, hogy ez a két út két teljesen különböző irányba visz; s bár a végén úgyis mindannyian visszatérünk a Fénybe, de addig - nos, addig ez a két út nem keresztezi egymást. Én járom a sajátomat, jobban teszi ha ő is a sajátján közlekedik.

Jellemző korlátoltságára, hogy ezt is félre értette - megint ajánlotta "saját világnézetét"; szövegértésből elégtelen - gondoltam magamban; valamint felállt a szőr a hátamon, ha arra gondoltam, hogy mi lenne, ha egy ilyen habitusú ember nekiállna az én utamon járni és - mondjuk - energetikával foglalkozni.

Szerencse, hogy nincs ilyesmire indíttatása. Küzdjön csak tovább a hülye tükreivel, az való neki.

Ahh. Tudom hogy most Segítőm megróna. Machinátor is emberi lény, testet öltött isteni fénysugár. A maga módján. (Hitler is az volt.)

Csak az a mód számomra - elviselhetetlen.

Ez meg valószínűleg az én tükröm.