Rákom

Tegnap megérkezett hát a szövettani eredménye. Dokikám lecsapolt előbb, a tőle szokásos gondossággal; majd - látszott rajta a kényelmetlenség, rossz híreket közölni még neki se volt egyszerű, pedig nyilván nem először tette; de könyörgöm, mikor lehet egyszerűen megmondani bárkinek is, pláne egy olyan embernek, akivel alapvetően szimpatizálunk, hogy "b+, te rákos vagy"?

No nem is feltétlenül így hangzott el a mondat, de a lényeg... hát az k.ra ez volt.

Hosszasan beszélt hát a daganatról, hogy szerencsére kicsi, és "in situ", 1.stádiumú; 90%-ban hormonérzékeny (méghozzá ösztrogén ÉS progeszteron hormonra is növekedni kezd a köcsögje, két hónapig jól tartottam, ez látszik rajta); hogy ilyenkor még nem kell tartani távoli áttéttől, ezért kemoterápiára az esetemben nincs szükség, de valószínűleg szükség lesz sugárterápiára, méghozzá gyorsított eljárásban - itt aggódva tért ki a lehetséges mellékhatások részletes ismeretére, melyekkel akkor szembesülve, mi tagadás, némileg lesokkolódtam, főleg, ha ehhez hozzátesszük a "gyorsított eljárás" fogalmát, mely nem takar mást, mint öt heti dózist háromra elosztva - belém helyezték a bizalmukat, baszki;ezek belém helyezték, hogy én ezt kibírom, segítség - futott át az agyamon; de csak mondta, mondta tovább; hogy napégéshez hasonló tünetek, meg szöveti hegesedés; sosem lesz már olyan a bal mellem mint a jobb, tömörebb lesz; és én elképzeltem a mellem helyén egy gumilabdát; be akkor ha ez ilyen miért nem szedték ki a francba az egészet és tettek a helyére valami trendi szilikont, miért jobb együtt élni a saját elhalt szöveteimből keletkezett gumilabdával; nem is értem; de már áttért a másik neuralgikus pontra, a hormonellenes kezelésre; ami olyan lesz mint egy gyorsított menopauza, hurrá; ez a sz@r 90%-ban kinyírható pusztán azzal is, ha nem kap hormont zabálni; mennyire jó, hogy azt a finom kis hormont nem csak ő szereti hanem az agyalapi mirigyem, meg a csontajim-ízületeim is; milyen élet lesz az hormon nélkül? Közben ő már ott tartott, hogy a hájaim is termelik azt a finom kis ösztrogént (ez a rejtett oka a változókori elhízásnak, igenis, hiszem, hogy a nők így próbálnak ösztrogénhoz jutni a petefészek működésének gyengülésekor; ezért híztam én is olyan sokat egy év alatt; erre most még azt a keveset is le kell nullázni amit a védő hájréteg termel rajtam, őrület) - szóval, ha tulajdonképp úgy is mentem be azon az ajtón, hogy pontosan tudtam, hogy ez áll majd a leletben; mind a nagyságára, mind a stádiumára, mind a hormonérzékenységére vonatkozóan bizonyos voltam a rákomban és annak jellemző tulajdonságaiban; tulajdonképp január óta tudom mindezt; őrület;- és különös őrülete ennek ellenére az egésznek, hogy szegény dokinak mégis sikerült lesokkolnia pusztán a terápiák mellékhatásainak felsorolásával.
- De hát... én még menstruálok, de már nem mindig rendszeres... ezért mentem nőgyógyászhoz hormonpótlásért...
- Hát azt sajnos ebben az esetben el kell felejteni, sőt. Tudja, lesznek hőhullámok, meg alvászavarok... - kezdte szegény; de nekem a hőhullám sztereotípiából már épp elegem van; a klimaxról minden férfinak a hőhullám jut az eszébe, még az orvosoknak is, mint a példa is mutatja; egy rakás nőnek nincs hőhulláma, anyámnak se volt. Nem volt, csak súlyosbodott a depressziója, meg elkezdtek a csontjai fájni mint a rothadás.
Pont, mint nekem. Igen.
F@sza lesz megint úgy kelni minden reggel.
Lehet hogy a halál egyszerűbb. Nem tudom.
- Tudja... tudja én elsősorban az ízületi panaszaim miatt próbáltam valami megoldást keresni... - kezdtem mondani; álltunk egymással szemben; rajtam műtősmaszk, a távolság köztünk több, mint két méter; social distancing; vigyázzunk egymásra; (próbálok vigyázni Rád, kérlek, segíts..); a szememből sütött a kétségbeesés, és ő azt mondta:
- Nos, ha ennek... ennek vége lesz, keresse fel a reumatológus főorvos asszonyt, biztosan fog tudni valami megoldást.
Végül még megbeszéltük, hogy mindezeket a kezelési terveket az onkoteamnek még jóvá kell hagynia;ezért érdeklődjek másnap dél körül a hogyan továbbról.

A következő 24 óra a család és a barátok vígasztalásai közepette telt; Morgó szegényem, aki a nővére után eltemette az édesanyját is már; hangosan perlekedett velem, hogy vigyázzak magamra; a Galamb; idegenbe szakadt barátom-ügyfelem; régi-új kolléganőm; mindenki azt mondta, hogy most ne törődjek senkivel, csak saját magammal, semmi más nem fontos, ne akarjak senkit megmenteni, senkit megváltani; csak és kizárólag saját magamat.

Barátommal történt beszélgetésünk különösen érzelmesre sikerült; megrendítette őt is a betegségem;annyira, hogy még este is folytattuk chaten... hozok ide belőle egy rövid részt, mert nagyon felzaklatott. Annyira, hogy odaálmodtam magam a tópartra, igen. Oda, ahol arany hidat terített elénk az alkonyi napsugár, miközben lágyan ringató hullámok tetején kortyolgattuk az italunkat.
...
Egy szexpozíciót ábrázoló képpel indította a beszélgetést, csakis a social distancing jegyében.

- Kis vidámság :) De a 2 méter betartva! :)

- Fő a biztonság, úgy ám :)

- Te is tartsd be! Illetve ti :) 

(Miről beszélsz? Az előbb mondtam el neked, hogy köztem és Robi között ősz óta nem volt semmi. Úgy látszik, ez nehezen hihető. Persze, én sem hinném, azt hiszem. Pedig.. bár gyász, de tény.) 

- Tuti nem fogunk szexelni. Ráadásul hajnalban elmegy vidékre és csak pénteken jön haza.

- Hát neked még ez se jön össze? :'( :) :D :(

- Nem szexeltünk ősz óta. Nem is akarok már, ezt megmondtam neki. Jobb ez így nekem. Kevésbé bánt. 

...ez van. (kényszermosoly)

- Merthogy?? Ezt most nem értem.

- Hm? Jobb így?

-Merthogy? 

- Pedig egyszerű. Én ha szeretek valakit, ha vágyok rá, akkor nem kéthavonta egyszer vágyok. Akkor, ha jó volt, minél többet szeretném. Az két hónapban... nos, 59 nap csalódás. Ez túl sok ahhoz, amit még el tudok viselni. Viszont, ha átprogramozom az agyamat, átrakom őt egy másik "skatulyába", amire az van írva: "barát", akkor két hónap alatt lesz 60 nyugodt éjszakám. Ebbe viszont nem fér bele más, mert akkor súlyosan sérülök (látszik, lebetegedtem) Ennyi a dolog lényege.

- Jogos.

- Ugye?

- Egyetértek. Igazad van, nem vitatkozom.

- Majd jobb lesz idővel, hidd el! Bár.. ezt neked is akarnod kell.

(Jobb lesz. Saját öreganyám leszek két hónap múlva és már elvi síkon se fog érdekelni a szex. Róbert feneke különösen nem. Éljen a szabadság.)

- Remélem. Most először is meg kell gyógyulnom. Ezzel elleszek egy darabig.

- Legalábbis lefoglal. Mondjuk rá. ...de attól még, hogy beteg vagy, még lehetsz érzéki, főleg annak az embernek, akivel együtt éled az életed?!?

De persze ez csak az én véleményem.

- Egészségesen sem voltam az számára.

- Utaztam veled a Tisza tóra, nagyon jó kis kirándulás volt, és szerintem kívánatos csajszi vagy.

- Most már mind1, én nem is akarom vele a leírtak miatt.

...Köszi, Te is vonzó vagy, nem is kicsit :)

- Mármint ééén? :D :D :D :D :D :D :D :D

- De az "alany" nem akar velem szexelni, és még az okokról se hajlandó beszélni. Én meg nem akarok miatta kínlódni.

...Igen, te.

- Jah, mint egy kőbányai sör :D :D :D

- Miért? Naaaa... hidegen, sok habbal, kánikulában gyöngyöző pohárban... mmmm... :)

- Ha azt adod neki amit ő elképzel magának akkor a büdös életbe nem fogod levakarni magadról. Ezt egy pasi írta csak jelzem.

- Nem tudom mit képzel el magának. Szerintem csak békét meg nyugalmat akart. Azt nálam megkaphatja.

- Ezt úgy hívják: kellőképpen kihasználom.

Sebaj. Sokkal jobb lesz. Hidd el.

- Remélem, hogy igazad lesz.

- Gondolom, horgászni nem szeretsz, de ha elvonul a vírus, elmegyünk megint a Tisza tóhoz és fogunk halat. Ok?

- Vagy valami vizes állatot.

- Okés. Nincs bajom a horgászattal. Ex nagy pecás volt, szerettem a tóparton.

- Locnhessi szörnyet :D

- Már, ha lesz kedved. Plusz megnézzük a cigány szellemtanyát...

- Ilyesmihez hogyne lenne. Látom, megmaradt a sztori :D :D :D

- Plusz eszünk az étteremben ott a hídnál

- Ugye, nem volt rossz az a kis csavargás?

- Plusz a tóparti vitorláskikötőben időzünk :)

- Hát nem. Kár, hogy 1 napos volt. Illetve.. 1 délutános.

De nagyon szép volt!!!

- No majd csinálunk hosszabbat. Csak legyünk túl ezen a járványos időszakon.

- Úgy legyen. Bár sosem rajtam múlik. Hanem a befordult Gabikán.

- Igen, kicsit depi néha meg befordult de azért ki lehet néha fordítani ebből az állapotából. Legalább van egy kis feladat vele. :D :D :D

- Én jól éreztem magam veled ott a Tisza tónál amit köszönök!

- Én is Veled. Köszönöm.

- Viszont jó lenne megismételni kicsit hosszabb időre. ?

- Legalább egy napra. Mármint, ha neked probléma az ottalvás, akkor legalább reggeltől estig. ?

- Csak érezzük jól magunkat.

- Megoldjuk.

- És járjuk be a környéket. ez ígéret részedről?

- Igen. :)

- Mármint hogy megoldjuk?

-Okok.

- Szerintem még van pár gyönyörű rész a tarsolyodban.

- Na lássuk.

- Ha elmúlik ez a szar vírus.

- Bár most nincs tömeg :D

- Akkor csavizunk együtt, ígérem.

- De szállodák sincsenek!

- Nemnem. Tavi ház. Ha neked megfelel.

- Persze. Jók azok.

- Bár szörnyű lehet számodra... se ember, se villamos, se zaj... és senki nem zavar.

- Ott, ahol lakom, sincsenek ilyesmik :)

- Nahjó. Most romboltad le a Tisza tó feelinget. Sebaj.

- Jaj :)

- Miért? Ahol lakom, nincs Tisza-tó

Aranyhíd

Csónakok

- Majd akkor megint csak pár órára lenézünk, ha neked nem jó

- De legközelebb én maradni fogok, ha te nem is. ?

- Legalább egy napot..

- Maradhatunk, külön szobában

- Szerintem nagyon szép reggel is

- Az biztos!

- Tőlem külön hotelban is lehetünk ha neked ez ennyire fontos.

- :D :D :D

- Jaj ne durcizz már folyton.

- Viszont reggel már a tóparton akarok ébredni. Szerintem csodálatos lehet.

- Nem durcizom. A Tisza-tó nagyon szép. Nekem nagyon bejön. Sorry.

- Nekem is :) Nem kell ezért bocsánatot kérni, én is nagyon szeretem.

- Csak már múljon el ez a járvány.. no majd dumálunk holnap. Pusza, vigyázz magadra.

- Okés, aludj jól. Pusza.

- Jó egészséget!!!!!

- Köszi. Nektek is. :*

...

Róbert kissé furcsállva konstatálta két videó között, hogy elfordulva, nyakig beburkolódzva, csukott szemmel fekszem. A szokásos jóéjtpuszit azért így sem kerülhettem el, vannak szertartásaink, melyek teljesen értelmetlenek ennek az egésznek a függvényében, de Robi valamilyen ismeretlen okból fontosnak érzi őket; a finom puszitól a - számomra - érzéki csókig terjed az a paletta, amivel nem tudok mit kezdeni ebben a kapcsolatban; nem bírom nem viszonozni, viszont óriási hiba bármit, akár egy fikarcnyi érzékiséget is belelátni bármely ilyen momentumba; s emiatt az egész néha olyan faramuci tud lenni, hogy hihetetlen.

De aznap este nem hagytam magamat kizökkenteni a Tisza-tó feelingből, lágyan ringatózott az aranyhíd a hullámokon, a táj sejtelmes csillogásba öltözött, és elöntött valami ismeretlen, a boldogsághoz nagyon hasonló érzés.

- Úgyis csak egy roskadt vénasszony leszel pár hónap múlva! - keltett fel a belső hang kis idő múlva. A Tisza-tó varázsának nyoma sem volt, és én kábán néztem szét a sötét szobában. Roberto nyitott szájjal aludt - az orrsövényferdülése, szegény kis hülyém, hát ezt nagyon meg kellene operáltatni - majd meditálni kezdtem: ha idő előtt roskatag vénasszony leszek, vajon akarom-e a hátra lévő éveimet olyan valakivel tölteni, aki mindig a saját kudarcomra fog emlékeztetni? Sőt, nem is az a kérdés, hogy akarom-e.

Sokkal inkább az, hogy egyáltalán: képes lennék-e rá.

Gabriella