Nem állítom, hogy tökéletes lenne a fizikai állapotom - bár erőt vettem magamon, és nem mentem már vissza a kórházba a múlt héten lecsapoltatni a mellemet, annak ellenére se, hogy megint be volt dagadva. Volt némi elemi nyűglődés, meg borogatás, Dalacinnak kapkodása - de lohadni kezdett magától is a duzzanat, s ez eldöntötte a kérdést. Jelenleg kis mértékben, de fel van dagadva - de tartja a szintet, nem romlik tovább és ez nagy szó.
Párszor volt módom nagyot sétálni is, és ez felpezsdített - jövő héttől napi program lesz, most is csak azért nem, mert rám szakadt a könyvelőirodám minden melója. Ha két fejem és négy kezem lenne, se bírnám - és sajnos, tudomásul kell vennem, hogy Morgóra sem számíthatok.
Marad tehát az éjszakába nyúló güzülés, hajnali keléssel párosítva - ismét a teljesítőképességem határait feszegetem, de már nagyon unom.
Mindenesetre túl kell lenni a negyedéven, MNB jelentésekkel, riportokkal együtt.
Aztán jöhetnek a mérlegbeszámolók.
A gyógyszert a vártnál jobban bírom, bár kissé jobban vizesedek, de még elviselhető (pihenni, gyalogolni, azt kéne, nem melózni). A mellembe néha még furcsán, élesen beleszúr valami hirtelen fájdalom, emlékeztetve a történtekre - és egyébként is, az állaga... nos, annak még kell pár hónap, azt hiszem.
Robit nem szeretni, nos, ez továbbra is nehéz feladat nekem, mert ha kicsit is nem figyelek oda, megint beülök valami hintába vele kapcsolatban... nem véd itt meg más, csak a nagyfokú tudatosság, azt hiszem. Ebben a kapcsolatban a fő kérdés nem az, hogy engem nem lehet szeretni, hanem az, hogy őt hiába lehet, de nem szabad.
A múltkor leszúrtam, mert elhanyagolja magát mint egy barlangi medve; egyébként is leoltottam, mert hóttideg vagyok az MNB határidők miatt, de tényleg - másnap nekitolatott a padkának, és mikor szóvá tettem, azt mondta védekezésül:
- Azért álltam ilyen szorosan a járda mellé hogy nehogy félre lépj!
Elnevettem magamat, de el is meditáltam ezen a mondaton. Ezek szerint érzi, hogy valami változik. Szépen, lassan, csendben, de változik. Helyes.
Másrészt... nem tökmindegy neki, de tényleg? Hisz neki úgysem kellek, akkor meg miért ne? Mit irigyel, és kitől?
Ahh. Unom a vicceskedéseit.
Elméleti síkon is érthetetlen ez az egész, képzeljétek, mi lenne gyakorlatilag. leg. lág. lóg. Leginkább.
A munkában a kökemény güzülés mellett egy új, kreatív elem is beköszönt, elkezdtem felépíteni valamit, egy struktúrát, ami később még nagyon jól jöhet, ha...
Igen, majd, ha. Majd elmesélem, ígérem, ha lesz valami belőle.
Ma röviden vázoltam Robertónak, tátott szájjal bámult, mintha a Holdról jöttem volna.
- Igen, ezt a képességemet szokták nagyra értékelni... csak eddig mindig más részére kamatoztattam.
De eztán másképp lesz. :) Végre a saját ügyeimmel is tudok foglalkozni. :)
Szó nélkül hozta a vacsorát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.