Kőbánya blues

Barátosnéimmal nagy nehezen nekiindultunk a villányi kirándulásnak. Nem volt egyszerű eljutni odáig, hogy nekivágjunk a déli autópályának - az általam ismert összes magyarországi autópálya közül talán az M6-os a kedvencem. Kevés a forgalom, jó minőségű az aszfalt, ritka a hatósági inzultáció, kicsi a gépjárműforgalom, és - főleg a déli részen - nagyon szép a táj.
Ezt az autópályát az elmúlt napokban ismét sikerült kétszer oda-vissza koptatnom; az ófalui fotós kirándulás után most (egy év után újból) a villányi borvidék volt az úti cél. Péterék borospincéjével dúsított program ígérkezett, azzal a rendkívül ízletes roséval; valamint némi fájdalmas, sőt gyomorforgató emlékkel a borospincével szembeni tér padjairól, ahol oly keservesen vártam Forradalmár jelentkezését, de helyette csak Machinátor hívott fel jól megalázni; no meg az azt követő mágnásfröccsökről a nekemúgyismindegy jegyében; a mindezeket követő elemi másnapról; Rudi, a német szomszéd arckifejezéséről mindeközben; Péter nem várt viselkedéséről, melyen annyira meglepődtem (de ha őszinte akarok lenni, nem tartozik a kellemetlen emlékeim közé, pedig ott lenne a logikus helye annak a nem kért, nem várt egyetlen csóknak); kocsmárosné barátnőm exének kissé tolakodó udvarlásáról; - róla idén is sok szó esett, taglalva, hogy mekkora gyökér - szóval igen, érdekes volt a tavalyi kirándulás is, bár inkább a "fájdalmasan érdekes" kategóriába sorolandóan.
...
...Machinátor akkori viselkedése még mindig fáj. Elmúlt a Forradalmár viselkedése felett érzett fájdalom, azzal együtt, hogy pontosan tudom a mai napig is, hogy nála hozzám illőbb emberrel még nem találkoztam és nem is fogok - de elmúlt.
Állításom igazolására el kell mondanom, hogy éppen a múltkorokban állapítottam meg, hogy - bár minden férfinak, akit életemben megszerettem, megvoltak a lelkemben a "zenei lenyomatai": azok a zenék, amik azt az életérzést idézték-idézik, amiket az illető úriember keltett bennem - még sosem volt két fiúnak ugyanaz a zenéje - de csak egyetlen férfi kapott az én zenémből (vagyis azokból a zenékből, amiket önmagam miatt szeretek, hallgatok) zeneszámot.
Ez az egyetlen férfi Forradalmár.
Forradalmár, aki, miután feltettem Facéra azt az ominózus számot, fél percen belül, nagy nevetéssel felhívott engem.

Modern Talking: No face, no name, no number

Mint ahogy ő az egyetlen, akit első látásra szerelemmel szerettem.
Persze, hogy elhittem neki, amikor azt mondta, hogy szeret.
...de Machinátor viselkedését azóta sem tudtam feldolgozni. És igen, vannak fenntartásaim mindazokkal szemben, akik őt túl közel engedik magukhoz.
...
Kocsmárosné barátnőm azzal kezdte: de jó, hogy végre tudunk beszélgetni, nagyon sok, fontos mondanivalója lenne.
Éreztem, hogy Leslie és Robi lesz a témája, és én alig vártam, hogy nekikezdjünk. Napok óta zavart éreztem az Erőben, legalábbis ami Leslie viselkedését illeti.
Ami az átadott jogsipénzt illeti, nem sikerült belőle egyenes választ kicsalni arról, hogy mégis, mikorra lesz jogosítványa Robinak, illetve mit kellene tennie ennek érdekében - nekünk lassan sürgős lenne az ügy, egy hónap múlva kitör a nyári szünet, és én bizony szeretném, ha annak abszolválása nem a kőbányai tizedik emeleti 40 négyzetméterben történne hatod magamra előadva, mert azt nem biztos, hogy idegrendszerrel kibírnám, főleg, hogy itt van ez a csodás 450 négyszögölnyi zöld és jó levegő.
Nekem a szitu egyre furcsább lett, és mikor újra és újra elkezdte, hogy Robi ilyen, meg olyan, meg milyen; (az összes rossz tulajdonságát első kézből megtudhattam, nem kellett ezek felfedezésével hónapokat töltenem, mint általában más párkapcsolatokban ez szokás); én meg (működik a szinkronicitás a Zéletben, nagy tanítónk ő, higgyétek el) épp akkor olvastam coach barátosnőnk szösszenetét azokról a palikról, akik rágyógyulnak a haverjuk nőjére - és elkapott a megvilágosodás, hogy bezzeg Roberto soha egy rossz szót se mondott Leslie-re, sőőőth, ...és akkor kinyílt a Harmadik Szem a homlokom közepén, annyi fény áradt be a likon, hogy behunytam a szemem ijedten... szóval mire barátosném taglalni kezdte Leslie viselt dolgait és hozzáállását a Zélethez, már meglehetősen sok fény érte a képet ahhoz, hogy felfedezzem rajta az eddig homályba vesző, kevésbé tetszetős részleteket.
(Mikor búcsúztam Robitól, annyit mondtam neki mindezekről: lehet, hogy a következő napokban megpróbálják majd neki elmagyarázni, hogy én nem szeretem - de ne higgye el, ez nem igaz.
Hátradőlt, cigivel a szájában. Nem kommentálta az elhangzottakat. Mosolyogva fújta ki a füstöt.)

Pixa: Hajad is milyen

Mindenesetre megtudhattam rövid úton, hogy Leslie alig négyszázezer forintos kocsmaszámlával tartozik, és a lakásukat is lassan árverezi a Bunkó Bank, mert megdőltek a devizahitellel és hiába mentek bíróságról bíróságra - mint az lenni szokott errefelé szimpatikus jogállamban.A kikiáltási ár 12 m Ft, de az alatt is biztosan meg lehet szerezni a kecót - vélte észér és megtérülés után sóvárgó ügyfelem - ezt tekinthetjük befektetési tanácsadásnak is, amennyiben lenne befektetni való tőkém és fűtene a sötét bosszúvágy. Hát az nem az én világom, sem a bosszú, sem a befektetés, be kell látnom, (én inkább újra háromgyerekes anyuka lettem, nehogy már túltengjen az anyagi jólét az életemben), tehát ettől Leslie éppenséggel nyugodtan alhat - mindez nem változtat a tényen, hogy ő egy tönkrement ember; aki ráadásul rosszindulatú is, mert amióta én összejöttem Robival, azóta neki az az egyik központi hasfájása; hogy hogy lehet Robinak ilyen "szerencséje" (hogy én mennyire vagyok "szerencse" bárki életében, hát az is egy jó kérdés), ami neki nincs - s amit távollétünkben eléggé nyomdafestéket nem tűrő módon ki is fejtett a törzsközönségnek.
- Ne hagyd, hogy közétek álljon! Mindent elkövet, látom én rajta, de ne hagyd! Robi rendes fiú, nem olyan, mint Laci. Emlékszem, hányszor volt, hogy télben-fagyban otthagyta szegény Robit a garázsnál szerelni, ő meg itt itta magát mata részegre. Aztán mire ő berúgott, Robi is lejött, megfürödve, rendezetten - mi csak kólás fiúnak hívtuk, mert mindig kólát ivott. Szóval nem, nem választottál rosszul. Lehet, hogy Robi nem egy észkombájn, de egy jó lelkű, rendes ember. Laci meg egy szélhámos.
...
Miután így tovább lettem képezve, már csak néhány apró, de annál kellemetlenebb kérdés motoszkált bennem.
Az első és legfontosabb, hogy: De miért?
...mielőtt Robi jogsipénzét odaadtam volna, megkérdeztem Robertót, hogy ő bízik-e Laciban.
- Eddig velem még mindig rendes volt, mindig betartotta, amit ígért - ez volt a felelet, ami eldöntötte annak a pénznek a sorsát.
Felrémlett bennem egy nagyon régen olvasott újságcikk két pasiról, akik valami társ után sóvárgó női hölgyről egymással összejátszva gomboltak le kisebb-nagyobb összegeket. Eltűnődtem ennek saját kis életemre vonatkoztatott valószínűségéről, és arra jutottam, hogy Roberto kötözni való bolond lenne, ha így cselekedne. Neki sokkal többet érne a jogosítvány, mint annak a sz@ros pénzösszegnek a fele - az életében a jövőre nézve várható szerepvállalásomat már nem is említve.
Avagy: címeres marha lenne, ha rövid úton le akarna húzni, ha ezt megteheti közép- és hosszú távon is (lásd még Morgó jóslatát bizonyos gyermeki saját lábakról).
Jó dolog a komoly kapcsolat az ember életében, hiába. Főleg, ha nő az illető. (Ember, küzdj és bízva bízz, igyekezz, hogy el ne hízz.)
Csak azt nem értem, komolyan nem, hogy hogy az istenbe' lett szájhagyománnyá a pasikat kihasználó, magukat eltartató, dolgozni nem szerető női hölgyek figurája.
Mert a Zélet - számomra - épp ennek az ellenkezőjéről szólt mindig is.
...ha őszinte akarok lenni, talán jobb is, hogy így van. Legalábbis, ha a másik oldalt az az Istvánnal töltött néhány hét (szűk két hónap) jelképezi.
Nem hiszem, hogy kiszolgáltatott akarok lenni. Márpedig, aki kap, az mindig kiszolgáltatottabb.
...
Útitársnőnk férfigyűlölete szinte hihetetlen volt. Képzeljetek el egy hatvanas hölgyet, jól szituált, romániai magyar hölgyről beszélek, kissé tenyeres-talpas, de szolid sminkkel, jólétet sugárzó megjelenéssel - és szidja a férfiakat, mint a bokrot, holott saját bevallása szerint, ha a mostani párja nem lenne olyan, amilyen, ők már rég meghaltak volna (tizenix éve vannak együtt) - mert mindent az csinál a ház körül, és - hölgyeményünkkel ellentétben - még rendes nyögdíja is van.
És ez a hölgy állította, hogy minden férfi csak ki akarja használni a nőt.
Nem nagyon fogtam az adást, hiába. Végül összenevettünk kedves ügyfelemmel - a kérdésben egy platformon voltunk, de én fogalmaztam meg egzaktul a tézist:
- Nem, kedves Inci. Nem úgy van, ahogyan gondolod. Minket nem kihasználnak. Mi vagyunk a fizető vendégek.
...
A másik, engem kínzó kérdés az volt, hogy hogyan lehetséges, hogy Leslie viselt dolgairól csak most kapok külső információkat? A "három mája van" vicces jelzőn túlmenően semmi más olyan jelzés nem jutott el hozzám senkitől, hogy vigyázzak ezzel az emberrel.
Talán erre volt kimondatlan válasz az a történet, amelyet ki kellett még veséznünk a kirándulás során.
A hősnője egy ifjú hölgy, aki utólag megvádolta üzletfelemet valami teljesen lehetetlen dologgal. Mármint, ha akkor úgy cselekszik ahogy a hölgy kérte, akkor se sokat vetett volna a latba ez a tény.
Később ez a lány szült egy gyermeket - és ügyfelem vitte be a kórházba, volt vele a szülésnél és azt követően.
Ha olyan nagyot vétett volna mindezeket megelőzően, akkor ezt a kismama biztosan nem engedi meg. Én legalábbis biztosan nem engedek a gyerekem közelébe olyasvalakit, aki nagyot vétett a családom ellen (ilyen is volt - a Zélet hosszú és rögös, tudjuk). Mostanában meg minden rosszat beszél a háta mögött.
Kocsmárosné barátném mondta ki a szavakat, amik bennem is feltornyosultak:
- Csak azt nem tudom, miért nem mondta meg senki, hogy vigyázzak vele? Utólag már mindenki olyan okos volt, úgy tudta... mégse szólt senki.

Hobo Blues Band: Mesél az erdő

...
- Tudod, én budai lány vagyok. Ez mifelénk nem szokás. Itt barát a másikról a háta mögött csupa rosszat mond. Lehúzza, becsapja. Jótevőjét szidalmazza akivel jót tettek. Öreg mamákat hagynak kukázni aztán elveszik a pénzüket. Nálunk nem ez a tempó járja. Ez a Kőbánya tényleg szörnyű egy hely.
Anyósom mosolyogva próbált csitítgatni.
- Hát igen, nem egyszerű ez a környék. De sok művészt, híres embert adott már Kőbánya. Itt született Hofi, Hobo...

Néztem rá, mint aki citromba harapott.
Ezek szeretik ezt itt. B@sszus.

Én budai lány akarok maradni.

Hobo Blues Band - Kőbánya blues