A zöld szám (munkaügyeink)

"Engem szeret a főnök. Tetszik neki a zöld szám" - mondta a zöldre festett szájú leányzó a hajdanvolt Matáv reklámban, melyet hiába kerestem (pedig ehhez a bejegyzéshez illő kerettel szolgálna).

A régi reklám még valamikor februárban jutott az eszembe, mikor Szúróslevelű felhívott. Elmondta, hogy ő le kíván mondani a Tisztségről, mert a családi vállalkozás fejlesztésének szeretne élni - és engem javasolt önmaga helyett a Farkasnak.

Nagyon megtisztelő volt ez a javaslata, meg is hatódtam, be kell vallanom.

- Úgy tudom, téged szeret - indokolta a választását, én meg hunyorogva szemeztem a telefonnal, hiszen rövid időn belül a második nő állapított meg valami igen hasonlót - ez már olyan észrevétel, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Tudjuk, a nők antennái és radarjai félelmetesek.
Mindenesetre nem tudok és nem is akarok a Farkasra más összefüggésben gondolni, mint az egyetlen valódi Főnökre (az összes hülyeségével együtt), és mint a Galamb párjára. Akkor se, ha egyébként világi jó pasi, és nem mellesleg a (második) legokosabb ember akit ismerek. A Wall Street Farkasa.
(Kíváncsi lennék rá, hogy István eljutott-e a megértésig, megnézte-e a filmet végre. ...bár, minek tenné. Ezek az én életem megélései, a Wall Street Farkasától a Margin call-ig. Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni. Ja. Ez is egyfajta mese.)

Szóval, engem szeret a Főnök, ezért ki lettem nevezve - nem, végül nem VH-nak (tudjátok mit jelent ez a rövidítés? Végrehajtó Hatalom,vagy ilyesmi) - de közös megegyezéssel gazdasági igazgatónak.

Mivel de facto voltam már, ideje, hogy de jure is utolérjen ez a szép cím. Már csak szervezet kellene amit gazdaságiigazgathatok. De előbb-utóbb csak eljön az is.

Kékhemü felajánlotta, hogy ha az kell a kinevezésem elfogadásához, ő szívesen leigazolja, hogy a faktornál gazdasági igazgató voltam.
A dolgok jelen állása szerint erre nem lesz szükség, elég a tíz év főkönyvelés pénzügyi cégnél a vezetői gyakorlatnak. Persze lehet, hogy azért begyűjtöm a papírt, sose árt, ha dokument jeszty. Főleg Kékhemü szépséges aláírásával.

Amúgy a dolgok, ha lassan és nehezen is, de haladnak a kijelölt útjukon. Morgónak egyre jobban megy a számlarögzítés, kezdi átvenni a számlázást és a Kékhemü által kért heti kimutatások készítését is. A következő lépésben meg fogom tanítani a bankanyag feldolgozására - és akkor végre, könnyebb lesz a Zéletem. Legalábbis, ami a kis ügyfeleket (Kékhemü és vidéke) illeti.

Addig még túl kell élni ezt a mérlegidőszakot, három könyvvizsgált cégből kettő beszámolóját már elfogadták, a harmadik pénteken várható. Nem könyvvizsgált céget összesen 19-et kell lezárnom (ebből kettő saját), ...nagyon fel kell kötnöm a gatyámat, eddig 5 van - nagyjából - kész. Közben negyedéves és havi MNB jelentéseket kell barkácsolni, ráadásul az istenadta ellenőrző program új ellenőrzési algoritmusokat kapott az idén is (új év, új élet, mármegint, deminek), szóval három jelentésből három lett első körben visszautasítva.
Kettőt már bedögönyöztünk. Még egy hátra van. És ilyenkor "késett" státuszt kap. Meg a nénikéjüket.

(Aranyos volt a Farkas, mikor a határidő lejárta előtt egy nappal beesett a félmilliós új laptoppal meg mindenféle kütyükkel, napbarnítottan mosolygott, ült a nagy dög kocsijában és zavartan ide-oda rakta a bizonylatokat, egyet felkapott egy kósza szellő én meg fél térdre ereszkedtem a kocsi előtt, utána kapva. A jelenet bizarr volt, de nem éreztem, hogy itt alá-fölérendeltségről lenne szó, sokkal inkább barátságot, szeretetet, szép jövendőt, felhőtlen boldogságot - még annak ellenére is, hogy azt az irracionalitást kérte, hogy akkor én másnap nosza, szolgáltassak adatot. ...maga a rendszerbe való regisztráció három nap volt. De túl vagyunk rajta.)

Óriási szakmai sikerélmény volt számomra, hogy a Faktor kénytelen volt visszahívni, hogy segítsek az éves zárásban, mert azóta a negyedik hölgyemény próbálja annak a negyedét megérteni, amit egyedül megcsináltam - és nem igazán áll össze neki a kép. Ez a ciki, nem a faláb.

A kis hölgy nagyon kedves, szurkolok is neki, hogy végre valaki belejöjjön és engem békén hagyjanak - de még elég távol vannak ettől, azt hiszem.
Mindenesetre kénytelenek voltak kifizetni a számlámat, mellyel december óta szívóztak, sőt, még egy tanácsadói szerződés is megkötésre került.
Agy.
Az kéne nekik. És nemcsak a bejárat melletti szögre dísznek.

(Morgó egyik nap úgy fogadott, hogy tudom-e, hogyan nevez a hátam mögött a Galamb. Kérdeztem tőle, hogy nem, hogyan?
- A trehány zseni - vigyorgott rám.
Felnevettem.
- Anyám is valami ilyesmit mondott rám, mikor iskolás voltam.)

Ha túlélem ezt a mérlegidőszakot az elképzeléseknek megfelelően, akkor a júniust a könyvelőiroda jogszabályoknak való jobb megfelelésének, informatikai fejlesztéseknek távoli elérések, felhő alapú szolgáltatások nagyobb használatának, újfajta adminisztratív rendszerezés bevezetésének fogom szentelni. No meg a saját elmaradt ügyeink intézésének. Sok ilyen van.

Júniusban vissza kell fizetnem a záloghitelt is, amit azért vettem fel, hogy az autókereskedést el tudjuk kezdeni.
Kisfiam végre meggyőződhetett arról, hogy így nem érdemes vállalkozni... nekem ez mondjuk belekerül egy pénzösszegbe, de sebaj. A kavicsok visszakerülnek a háztartásomba, ékszerész István elképzeléseinek megfelelően (melyik nő mondhatja el, hogy milliók csüngenek rajta, gondold csak el - tényleg, hogy is tudtam enélkül negyvennyolc évig létezni, nem értem. No mindegy, ezt dobta a gép. Meg néhány kemény tapasztalatot. Mert a Zélet nagy játék, tudni kell szépen játszani..), és a jövőben el sem lesznek zálogosítva. Minek.
Az autókereskedő cég egyébként nem rossz ötlet, a gyakorlat is ezt mutatja, - csak több tőkével és nagyobb intenzitással kellene csinálni. És nem kivonni, átcsoportosítani belőle a működő tőkét máshová, mert abból csak a baj lesz. Vagy építkezés. Francba.

Csak hát Banduci már csak Banduci marad: nyolc dolgot csinál egyszerre. Most is. És abból egyet se fejez be. (De, néha már valami véletlenül elkészül. Mire betölti a negyvenet, jó lesz. Talán. Vagy addigra már úgyis mindegy.)
De legalább a magyar éreccségi is meglesz. Már csak a német hibádzik és javul a statisztika. Igen, az a bizonyos.
Tehát nyáron a harmadik gyerekemre is fizethetek tanárt: Gabi fejlesztőpedagógusa és Andi matektanára mellé Banduci is felzárkózik egy némettanárral.

(- Anya beszélni akar veled. Biztos azt akarja mondani, hogy engem is vigyél el a tanárhoz. De én nem akarok!!! - mondta Dzseni lányom ijedten.
- Miért? Annyira rossz lenne, ha véletlenül megtanulnál írni? - bukott ki belőlem az őszinte.
Rémülten nézett rám.)

Jó, jó, jó, de jó nekem.. jó nekem.

És egyébként tényleg.

Képes vagyok adni.

Addig jó.