2015. november 2., hétfő

Rettegés és várakozás

...múlnak a napok és mi rettegve várjuk a végleges diagnózist. Közben napról-napra rosszabb, és én nem tudom, hogy mit tehetnék még. Túl vagyok a vádakon, önvádakon, lelkiismeret-furdaláson, már nem számítanak az okok és miértek, csak a szörnyű tények.
Érzem, hogy fogy az idő... nagyon fogy az idő...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.