Hogy miért vihar és napsütés? ...mert az élet már csak ilyen. Viharok jönnek-mennek. Aztán elcsitul az orkán, és kisüt a várva-várt nap. Olyankor az ember felsóhajtva hátradől, behunyja a szemét. Végre - ha rövid időre is - de érzi a napfény ízét...
2015. október 12., hétfő
A növények hálája
Keserves dolog látónak lenni,fájdalmas és keserves... De ma este nem erről akarok írni, hanem egy ritka pillanatról, mikor jól esett, hogy rendelkezek egy ilyen... Túlérzékenységgel.
Nehéz napom volt... Kifacsaróan nehéz és szinte elviselhetetlenül fájdalmas. Reggel azzal kezdtem, hogy behoztam a leandereket az ajtó elől. Sietségemben csak sorba állítottam őket a konyhában. Este, mikor beestem az ajtón, valami kellemes energiát éreztem. Szokatlanul kellemes volt. A leanderekből áradt. Boldogok, hogy behoztam őket. Eszembe jutott valami.
- Érezted a növények háláját? - kiabáltam be Andinak.
- Ott kint? Igen, éreztem!
- Ezek a leanderek boldogok, hogy behoztam őket!
...ideje a többieket is behordani.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.