Régen jártam Feléd, kedves Naplóm - ismét életem egy nagyon nehéz szakaszát éltem meg; csak a hit az, ami tovább lendített az elmúlt hónapok harcain. A szokás, hogy minden vesztett csata után van másnap, fel kell kelni és továbbhaladni. Lépésről lépésre... tégláról téglára.. (ki is mondja ezt mindig?) Most már tudom, értem, átéreztem, miért mondja, hisz a távozó év életemnek az az éve, ahol szinte minden terv összedőlt, szinte minden elképzelést lezúzott - nem a valóság, hanem az Együttbűnözés Rendszere felől áradó rosszindulat. Ez az év volt az, ahol kőkemény vizsgát kellett tennem - ezúttal nem szorgalomból, szeretetből, vagy gyengédségből, netán lojaliásból vagy megértésből, esetleg gazdálkodás tudományból, ahogy eddigi éveimben - hanem keménységből és kitartásból.
Ez az az év volt, ahol át kellett mennem az égő házon. Védőfelszerelés, poroltó nélkül.
Jelentem: megpörzsölődve bár, de itt vagyok.
Az évértékelgetés kedélyes szokása is új dimenziót kap ezáltal; mélységei és magasságai vannak az elmúlt időnek - mélységét a próbatétel nagysága, magasságát a helyt állásom adja.
De iszonyú nehéz volt.
Nem akarom a politikai szálat kihegyezni a kis történetemben, de mivel alapvető mozgatórugója az eseményeknek, nem hagyhatom ki belőle. Szeretném ezért előre hangsúlyozni: bár a világnézetem jelentős mértékben tartalmaz liberálisnak mondható elemeket, de a népi-nemzeti elemei sem elhanyagolhatóak; s szeretem, ha e két halmaz békében van egymással - mint ahogy véleményem szerint nem is kell, hogy szükségszerűen egymás ellentettjei legyenek; ez a megközelítés csak az "oszd meg és uralkodj" politika mentén ennyire sarkallatos.
Mindenesetre eljutottam odáig, hogy egy koncepciós eljárás kellős közepén találtam magam a nyáron. Én, aki a szakmai működése során igyekeztem elkerülni a NER-rel együttjáró buktatókat; és ügyfeleim között mind oda köthető, mind oda kevéssé bekötött ügyfelek is találhatók (talán nem meglepő módon, ügyfeleimre is a "mérsékelt" felfogás a jellemző, akár ide, akár oda billen is a mérleg az esetükben - hisz hasonló a hasonlót vonzza, ugyebár).
Erre mi történik? Az ember - hazaszeretetből, egy nemzeti érték megmentésén önzetlenül, hobbi szinten munkálkodva - a legvadabb koncepciós eljárás közepében találja magát.
Hónapokig úgy éreztem magam, mint Pelikán elvtárs, a politikai szürrealizmus a történetem alapvető műfaja.
Most már tudok rajta - némi keserűséggel ugyan, de tudok - mosolyogni.
Hónapokig viszont az a veszély fenyegetett, hogy engem ez az ügy teljesen kicsinál. Szélütés kerülgetett és munkaképtelen voltam, az agyam, mint egy rossz motor, az engem ért aljasságokon kerregett, nem hagyva teret semmi másnak. "Szerencsémre" nyáron történt ez, így a kötelező feltöltődés ugyan elmaradt (emiatt ezen a télen sokkal tudatosabbnak kell lennem a saját egészségemre, ezzel tisztában vagyok) - viszont relatíve kevés fiaskóval megúsztam a munka frontján (hisz teljesen munkaképtelen állapotba hozott az ügy, szerencsére ügyfeleim pihentek helyettem is, nem értek rá elvárásokat állítani a könyvelőjük irányába).
El tudom képzelni, hogy akinek a kormányközeli bűnbanda elvette állását, megélhetését, akit lejáratott, út szélére lökött, az hogyan éli meg, ha hasonló atrocitások érik... Mélyen a gyökércsakra, a létbiztonság, család, nemzet, vérvonal szintjén támad az egyszerű halandó magyar állampolgárra ez a maffia vezetés és annak csápjai. A "Ne féljetek!" hangos kimondása volt az a fordulópont, ami az üldözötteket, kisemmizetteket, lenézetteket egységbe kovácsolta; ez az a pillanat, ahol átfordult a rettegés ellenállásba.
Szerencsém volt, hogy amikor rám sor került, már élt ez az ellenállás; és belső erőt tudtam gyűjteni MP beszédeiből. Megszállottan hallgattam a nyári országjárásán készült videókat, ez - és a fizikai tevékenység - voltak azok a momentumok, amelyek átlendítettek a lokális lelki mélypontokon. Hisz szellemi kapacitásaimat végsőkig lemerítette az átéltek elleni küzdelem.
"Szerencsémre" pont nyárra már elérte ezen emberek száma a kritikus tömeget - belőlünk lesznek a Tisza szavazói; vagy ahogy fogalmaztam: nem valamire szavazunk, hanem valami ellen.
Az Együttbűnözés ellen fogok szavazni; mert hiszem, hogy legyen valakinek ám konzervatív, vagy liberális az alapbeállítása, a Tízparancsolat szentségét erkölcsös ember nem vitathatja; s aki efölé helyezi magát, az biciklit se vezessen, nemhogy országot. Hogy mindezt templomjáró ájtatos manók teszik - az külön fejezete a rendszer képmutatásának.
De lássuk a kennelem nyári történetét.
Tudnotok kell: a B alomra úgy is tekintek, mint eddigi kuvasz tenyésztői pályafutásom csúcsára.. mindenki dicsérte, dicséri őket, hogy milyen szépek, jól sikerültek, erős idegzetűek, egységesek. A "mindenki" alatt érthettek régi, elismert tenyésztőket más klubokból is. Sőt, leginkább csak onnan... de ne szaladjunk a dolgok elébe.
Szakmai munkám mindenesetre minősíti az a tény, hogy eljutottam Bellus genetikájától a kuvasz tenyésztés jó közép vonalába ezzel az alommal, mindössze két generációnyi tudatos génmentési munkával. Három év alatt bebizonyítottam magamnak, hogy nincs lehetetlen, ha az ember igazán akarja. Nyilván a folyamat munka- és tőkeigényes, senki ne gondolja, hogy egy kuvaszt levelgővel jól lehet lakatni, vagy az állatorvos nem nyújtja be a számláit. Tehát értsétek jól: ha 1 kg csirke farhát már 500 Ft körül van, és naponta fejenként megesznek 2 darabot, (jelenleg kilencen vannak) akkor az napi 7-8 kg farhát, azaz minimum 4 ezer forint. Ezt beszorozva 365-tel, kb. 1,5 millió forint csak az éves élelmezési költségünk. (Esznek mást is, de mondjuk a farhát tényleg alaptakarmány). Erre rakódik az állatorvosi kezelések, oltások, parazitairtás stb. költsége. Elmondhatom hát, hogy a munkaidőmön felül, melyet nem számolok be természetesen, hisz a Kuvasz szeretete és megmentésének vágya a mozgatórugóm, évi nagyságrendi 2 milliót költök rájuk.
Ezért az áldozatért, és a szakmai munkáért, amit folytattam velük, a legkevesebb, amit a társadalomtól megérdemelnék, az az lenne, hogy ha nem is tudják értékelni ezt a tevékenységemet, de legalább hagyjanak békén dolgozni...
Mindenki meg volt elégedve tehát a B alom kölykeivel.. csak a saját egyesületem rúgott belém akkorát, hogy csak úgy nyekkentem. Emiatt a nyáron két hónapig nem volt se éjjelem, se nappalom. A kölyköknek sem tudtam olyan őszintén örülni, ahogyan ez normális lenne - ahogyan minden tenyésztőnek örülnie kellene ezeknek a gyönyörű, pici fehér habcsókoknak.
A koncepciós eljárás akkor kezdődött, amikor az egyik kölyköt egy vélelmezett DK-s politikusnak adtam. Ekkor kezdődött a vegzálásom, mely során a legaljasabb hazugságoktól sem riadtak vissza annak érdekében, hogy ellehetetlenítsék a jövőbeni kutyatenyésztői pályafutásomat.
A koncepciós eljárás egy hatáskör túllépéssel végzett alom- és kennel ellenőrzéssel indult, majd ebből egy hamis vád, erre alapozva jó hírnév megsértésével, rágalmazással folytatódott. Az ezen alapuló határozat jogfosztásokat tartalmazott és bár nem mondta ki a kizárásomat, de az Alapszabály kizárásról szóló passzusait tartalmazta jogforrásnak. Ehhez képest további eljárások következtek részükről, melyek végezetével kihoztak engem hibásnak, hogy én tagadtam meg az együttműködést, így felfüggesztették a kennelnevemet (ehhez nincs joguk, én azt megvásároltam tőlük pénzért), eltiltottak a tenyésztéstől (ezt maximum saját szervezetükre vonatkozóan tehették meg, ők nem hatóság) és köteleztek 1,3 millió forint különböző jogcímeken történő megfizetésére (mely jogcímek nem léteztek korábban a Szerződési Feltételekben és a Díjjegyzékben). Ezen túlmenően kutyáimat önkényes határozattal kivonták a tenyésztésből és köteleztek sz ivartalaníttatásukra (!). Igen. A minősített tenyészegyedeimet, a három éves munkám eredményét.
Sokszor felháborított a kapott iratok nyilvánvaló arroganciája és a magyar törvények semmibe vétele ezekben; illetve mindennek a következmény nélkülisége az ő részükre, ami az egésznek az abszurditását Pelikán és Bástya elvtárs magaslatira emelte. A történet a gerenda és a szálka tanmeséjének mintájára következett be. Ez egyenlő felek között sem szép, de egy szakfeladat ellátásával felhatalmazott szervezet részéről kifejezetten aljasságként értékelhető mindez.
Így, bár ők már korábban kizártak ugye (...) de végül kiharcolták, hogy "önként" kilépjek.
Van azonban ezzel egy kis baj. Annyira arrogáns ez a nő, az ETSZ vezetője, hogy létezik egy "lex Hunnia", mely a normális kutyásokat védi tőlük; viszont ennek értelmében mi, akik onnan származó törzskönyvi okiratokkal bírunk (illetve nem bírunk, mert a B alom ex lex helyzetbe került, miután ugyan van Met.Ku számuk, de az ETSZ megtagadta a törzskönyvi okiratok kiadását nekem, mint tenyésztőnek, a gazdák többsége pedig nem kíván belépni a Hunniába, tekintettel arra, hogy nagy összegű jogosulatlan pénzkövetelése van a Hunniának a kutyáik kapcsán, mely jogtalanságot elnézve bármelyiküktől, bármilyen random összeget bármikor követelhet a drága jó tenyésztőszervezet ezen az alapon.)
Tehát: kutyáink egy részének "nem FCI" törzskönyvi okirata van, míg másoknak, bár a Magyar Ebtörzskönyvben regisztráltak, de semmilyen törzskönyvi okirat nincs a birtokában, és az egész csapat így együtt jelenleg semmilyen tenyésztőszervezeti szolgáltatásra nem jogosult, ami önmagában is vérlázító.
Az egész anyagot tokkal-vonóval beadtam még júliusban a NÉBIH-hez, kihangsúlyozva, hogy az ETSZ hány helyen sértette meg azt a Tenyésztési Programot, melynek betartatásáért felelős, hány helyen sértette meg a működésére vonatkozó törvényeket, előírásokat, és hány helyen lépte túl a hatáskörét.
December van - és semmi nem történt az ügyben. Illetve de: beadványomnak azt a részét, melyben saját magam ellen kértem vizsgálatokat (részben külső ráhatásra, - a szomszédom és a Hunnia közötti "interjú" kapcsán megtörtént kapcsolatfelvétel alapján nagy valószínűséggel közösen kialakított ellenséges koncepció metszéspontjaként egy innen 30 km-re található állatvédő szervezet bevonásával, melyre befolyásoló hatással bír Elnökasszony barátnője és pénzmosótársa is) megtörténtek. Ebben az ügyben az eljáró hatóságok korrekt módon viselkedtek; sor került annak az engedélynek a pótlására is, melyet az ETSZ tájékoztatási hiányossága miatt nem szereztem be.
De már mikor arról volt szó, hogy felelősségre kellene vonni az ESZ-t... nos, megálltak a fogaskerekek, nem mozdulnak tovább.
Én tudom, hogy most sok minden attól függ, hogy mi lesz áprilisban; s meg is fogadtam, hogy magam sem indítok addig új eljárást (még legalább kettőt tervezek; egy törvényességi felügyeletit és egy büntető feljelentést, mindkettőhöz vastagon vannak bizonyítékaim) de a tehetetlenség érzése sem kellemes így a telő hónapok kapcsán. Hiszen ex lex helyzetben vagyok én is, a kennelemből kikerült kutyáink és a gazdáik is; továbbá az engem támogató tenyésztőtársak is. Ugyan hatósági engedélyem van arra hogy tenyésszek; és elvileg két törzskönyves kutya utódai is megérdemlik a törzskönyvi regisztrációt, de ennek megvalósítása nem történhet meg jelenleg mégsem a vázolt tenyésztőszervezeti anomáliák miatt.
Szombaton úgy esett, hogy kissé elhajlottam (három vodka-kóla, semmi nagy ügy, de egy éve nem ittam egy kortyot sem, így kissé fejbe vágott, mi tagadás). A kocsmánkban történt az eset (ha már van ilyenünk, használjuk ki a lehetőséget, ugyebár), ahol egy ügyvéddel beszélgettem, aki felbátorított arra, hogy menjek be iratbetekintési jogommal élni. Ezt meg is tettem - volna - de mindenki szabadságon van (folyton ezt mondják). Tehát az időhúzó taktika folytatódik.
Mindenesetre írásban is megismételtem iratbetekintési jogom érvényesítésének kérését, jelezve, hogy tudom én, hogy gyakorlatilag áll az egész közigazgatás és jövő májusig nem is lesz előrehaladás, de azért lássák be: élőlények vannak a gondozásunkban: a szukák tüzelnek, a kölykök felnőnek; szükségünk van tenyésztőszervezetre, aki koordinálja és ellenőrzi (értelmesen, objektíven, politika mentesen) a tevékenységünket. Ez közös érdek, ez ennek a csodálatos fajtának az érdeke.
Kíváncsi leszek a válaszra...
Mindenesetre megfogadtam, hogy ha nyer a Tisza: maradok ebben az országban és tovább folytatom a csendes építkezést; ha viszont veszít, akkor elköltözök külföldre.
Ez utóbbi eshetőség eléggé fájdalmas nekem, mert szeretem a hazámat, de megfogadtam, hogy jogállamban szeretnék élni... itt meg most az nincs. Még látszat szintjén sem.
Ahol egy tenyésztőt egy kutya miatt vegzálnak, mert ha ellenzéki politikusnak adta, akkor "tiltott pártfinanszírozást" hajtott végre, mert a kutya puszta létezésében szerintük "támogatási elemek" vannak (soha egy zacskó tápot se kapott a B alom egyetlen szülöttje sem).
Ezen az elven az ellenzéki politikusnak ne adjunk egy kiló kenyeret se, mert a pék vett fel támogatott hitelt?
Normálisak ezek? ...részint, mint mondtam, a támogatás megvalósulása is erősen kérdéses az esetünkben. De még ha lenne is, akkor is: az a magyar emberek pénze, nem a Fideszé. Magyar ember a bolsilibsi, libernyák is (hogy az ő szavajárásukkal éljek). Adófizető polgár.
Igazából pontosan tudom, hogy azért nem akartak a soraikba valamit értő, "ellenséges" beállítottságú embereket, nehogy kiderüljön az az ótvaros pénzmosoda, amit a kuvaszozással, mint fedőtevékenységgel működtetnek, és ami mostanában, a választási "békeharc" kapcsán átmenetileg szintet lépett.
Tudjátok, én igazi magyar vagyok; az őseink hátrafelé nyilazva dúlták végig Európát, és a húsz százalékos wc deszkáktól szemem se rebbent. Sőt, vallom, hogy nyomtató lónak nem lehet a száját befogni. De már az, hogy mit sem sejtő embereket egy publikus, nekik tetsző céllal behúzni, majd ezt a fedőtevékenységet az ő lelkesedésükkel ingyen üzmeltetgetni (gondosan vigyázva, hogy nehogy túl nagyok vagy tehetségesek legyenek, mert az ráirányítja a figyelmet a tevékenységre és így nő a leleplezés veszély) az erkölcstelenség csúcsa.
Nagyon sokszor kaptam szidalmazást amiatt, hogy mára az én kennelem oldala a legnépszerűbb kuvasz kennel Magyarországon; a sok posztom, amit a Kuvasz iránti szeretetből tettem ki, csak ellenérzést szült az egyesület vezetőségében.
Szerencsém volt ezen a téren is: pont akkorra értük el a kritikus tömeget, amikor a hadjárat folyt ellenem. Még arra is vetemedtek, hogy azt követeljék tőlem, hogy én minden posztomat küldjem el nekik cenzúráztatni, mielőtt felteszem. Ezt arra hivatkozással, hogy "kuvaszhoz méltó" posztokat illik csak kiengedni. Nagyon sűrűn elhajtottam őket, mondva, hogy 6000+ (akkor annyian voltunk) követő csak nem téved.
Tekintettel arra, hogy követőim száma rekord a műfajban, így sokan felfigyeltek a tevékenységemre; így készült velem podcast riport is.
Mára azok, akik akkor elleneztek, (ugyan engem letiltva, nehogy jókat röhögjek rajtuk) de utánozni kezdtek; valamivel ügyesebben, több platformon is nyomulnak, de én ezt - velük ellentétben - nem irigységgel nézem, hanem örülök, hogy mások is megpróbálják végre érdemben népszerűsíteni ezt a csodálatos fajtát (ha már egyébként milliókat síbolnak el a fajta megmentésére szánt forrásokból, ennyit igazán megtehetnek. Mondjuk: ez a minimum...)
Annak is örülök, hogy a többi kennel is elkezdett bátrabban posztolgatni. A mai világban ez nagyon kell, hisz a magyarok többsége elvesztette élő kapcsolatát a saját legszebb. legokosabb. legsokoldalúbb kutyafajtánkkal.
Még valamit a nyilvánosság erejéről. Nem véletlenül utálták annyira, hogy népszerű lettem. Ugyanis a nyilvánosság erő; s ezt az erőt nem tudták legyőzni. Többször megpróbálták - de ha felmutatja ez ember az igazságot, s a nyilvánosság látja azt, az ármánynak nincs esélye.
Ez az idei év egyik legnagyobb tanulsága; és igen, fel kellett nőnöm idáig. Ez egy kemény tanulási folyamat volt; de megcsináltam. Ezt is.
...
Ha azt gondoltátok, hogy ennek a bejegyzésnek nem lesznek ezoterikus elemei, tévedtetek. Igaz, hogy ezek az elemek csak lassan-lassan mutatják meg magukat, de azért mostanra már elég sok tézis láthatóvá vált; épp a tegnapi napon kaptam hozzá újabb szellemi mankót.
Ami az elején látható volt:
Két kan neve, mint beszélő név, indította a megérzések lavináját. A legnagyobb, legerősebb kan kölyköt, akit a vélelmezett politikusnak adtam, Becse névre keresztelte egy hölgy, aki azóta is kedves követője az oldalamnak.
Mikor megkezdődtek ellenem a támadások, sokszor mondtam Becse kutyámnak: látod, te nagyon becses kutya vagy, még ezt is elviselem azért, hogy a szerető gazdidhoz kerülhess..!
A másik kan még érdekesebb. Őt Bástyának neveztem, és csak később bontakozott ki valódi szerepe a történetben. Bástya maradt a kennelben legtovább. Bástya volt az, akinek a gazdái végül - egyedüliként - beléptek a Hunniába.
És Pelikán, tudjuk, végig Bástya elvtárs kénye-kedvének volt kiszolgáltatott. :) Itt kapcsolódik a név a kis magyar abszurdhoz.
Az analógia akkor csapott le rám, amikro Pelikánságom teljes tudatába kerültem; akkor még Bástya nem volt gazdis - és meg sem lepődtem a gazdák belépési döntésén. Ha Bástya, akkor legyen Bástya. Elvtárs. (Egyébként ő is nagyon szép kutya - mint az alomból mindenki. Szépek, nagyok, jó idegrendszerűek. Büszkeségeim. Nem a jogosítvány vezeti az autót és nem a törzskönyvi okirat teszi a jó kutyát. De azért valahol mégiscsak szánalmas és méltatlan ez az egész, ami velünk történik).
...
Azt hiszem, már ez is elég érdekes; megírtam előre a sorskönyvben a történetet, kiosztottam a szerepeket; a jó boszorkány harca a Gonosszal; s ebben a négylábú statiszták (mérföldkövek, "bástyák" kijelölte útirány). Semmi szándékosság nem volt benne, higgyétek el, mégis, így rendezték a Párkák.
Tulajdonképp végig mellettem voltak és vannak a segítő erők - de még mindig nagy az ellenszél.
...
Ami a hírnevet illeti, azzal kapcsolatosan is adott néhány érdekes felismerést a történet.
Azt régóta tudom, hogy engem az anyagiak nem motiválnak. Kényszeríteni tudnak, de az nem ösztönzés. Nyilván enni, öltözni, rezsit (adókat..) fizetni muszáj. Nyilván a cégeim működtetési költségeit ki kell gazdálkodni. Nyilván kell enni adni az állatseregletnek, ha már vannak. Le is kell ülni mindezek miatt dolgozni.
De ezek csak szükségszerűségek.
Engem a nyolc világi szél közül a hírnév az, ami motiválni tud. És meglepő módon, pontosan a külsőségek ellen voltam világéletemben - neveltetésem okán is - felhorgadva. Pedig a hírnév külsőségekkel jár együtt.
Kedves régi főnököm mondta sokszor: "Nem elég jónak lenni, jónak is kell látszani". Erre nekem az a válaszom volt: aki első ránézésre nem látja a jót bennem, és nem veszi a fáradságot, hogy még egyszer odanézzen, annak nem is akarok megfelelni.
Másik ilyen véleményem - ez már a kennel oldalon került megfogalmazásra - arról szólt, hogy "van, aki az istállót nézi, van, aki a lovat. Nekem azokkal van dolgom, akik a lovat nézik, nem az istállót."
De mindeközben - és itt jön a szellemi világ munkája - az otthonom "hírnév" bágua területét teleakasztgattam a kutyáim által elnyert érmekkel (jócskán vannak ilyenek, szépen termeltek az "ivartalanításra rendelt" tenyészegyedek).
Majd meglepődve tapasztaltam, hogy - bár 30+ éve vagyok könyvelő - de mégis kuvasz tenyésztőként lettem ismert...
Mára eljutottam odáig, hogy igazat kell adnom a kedves volt főnökömnek. Ezt is megfejlődtem mentálisan; nyilván a körülmények hozzá alakítása egy fokkal bonyolultabb, de dolgozom rajta.
Meg merem kockáztatni, hogy ez az a két, egymással ellentétben álló panel, ami gátolt engem az íróvá válás útján; ez az az üvegplafon, amit át kell törnöm...
...
De a harmadik, az eddigi utolsó, és legmélyebb felismerés tegnap érkezett, Telehold, Szuperhold által súlyosbítva.
A kutyáim összeverekedtek. Ilyen előfordul minden kennelben, végül is nem selyempincsiket tartunk. Szomszédasszonyom a ricsajra úgy gondolta, hogy ez a legalkalmasabb időpont hogy ordibáljon velem és videót készítsen; mivel nem látta csak hallotta a történteket, gondolta, hogy tetemre hív és elkezdett arról hazudozni hogy a kutyák szétszedték a kerítést. Ismét megfenyegetett, hogy elviteti az összes állatomat, nyomorultnak nevezett. Meglepően higgadt maradtam, tehát a számítása nem jött be. Megkérdeztem tőle, hogy ezzel a hangsávval együtt küldi-e be a hatóságoknak a videót, nem gondolja-e kínosnak a monológját; megállapítottam, hogy a kerítésnek semmi baja, bejöttem a saját telefonomért, hogy ezt lefilmezzem - de mire visszamentem, bemenekült.
Azért kissé fel voltam aljzva, bevallom. Tudom, hogy Magyarország focireklám kuvasza is bekötött fülekkel jelent meg a múlt szombati rendezvényen, mert két szuka bekerítette és megtépték; azt is tudom, hogy az egyesület vezetősége is rendszeresen varr és sebkötöz - de mindenki másnál ezt háborítatlanul meg lehet tnni, nekem meg itt van a nyakamon ez az istencsapása is.
Ennek kapcsán épp mélyre merültem az önsajálatba és a "de miért kell mindenért dupla annyira megszenvednem, mint másoknak?" típusú kérdéssor ismételgetésébe, amikor elém került egy általam kedvelt asztrológus és varázslóasszony bájital receptje. CsontAsszony receptjét ugyan a megvalósításhoz kissé későn olvastam, ám minden varázsigéje szívhez szólt (s tudjuk, nekem nincs szükségem eszközökre ahoz, hogy működtessem a varázslatot), viszont amit az istennős italairól írt, ott szembe jött velem maga a Felismerés.
Ezt írta Perszephonéról:
Átfordulás, alászállás utáni felemelkedés, a veszteségből születő új erő.
...
Tudjátok: jelen életem Tarot kártyája a Bolond - ha megfejlődöm, jövendő életem maga lesz az Erő.
...
Az idén ezt éltem meg.
Erős vagyok, készen állok az emelkedésre.
Igy legyen, mert így van. 🙏
