Valamelyik reggel arra ébredtem, hogy egy mocsárba süllyedek, sötét van, és én megpróbálom magam kihúzni egy tábla oszlopába kapaszkodva. A Galamb és a kollégák kicsit távolabbról, egy teraszról figyelnek; nagyon zaklatott vagyok és nem értem, hogyan kerültem ide... majd másnap, mikor már világos van és szilárd talaj is van a lábam alatt, a Galamb magához hív és elbocsátó szép üzenetet kapok tőle.
Zaklatottan keltem, és rájöttem, hogy nekem igenis, fontos az Ügynökség; még akkor is, ha nem minden sikerült úgy az elmúlt években-évtizedekben, ahogyan a nekem fontos lett volna.
Magamba néztem és úgy döntöttem, hogy változtatok a kérdéshez való hozzáállásomon - amíg van min.
...
A link ügyfeleim cégeit már elkezdte a NAV itt-ott bírságolgatni, és ezzel kapcsolatosan némi lelkiismeret-furdalásom is támadt; hisz én nem adtam be azokat a sz@rokat - de aztán kezeltem magamban a kérdést: hiszen ő nem fizetett; a tavaly III. negyedévi (!) könyvelési díjat is ötvenhét könyörgés árán, részletekben kaptam meg nyár elején.
Hát akkor nem is kell hogy nekem fizessen, fizethet a NAV-nak is, azzal úgyse teheti ezt meg...
...
Ma reggel arra ébredtem, hogy életem vonata, mely lassan és döcögősen halad a sötétben, a forráshiány miatt minden karbantartást nélkülöző, itt-ott lerohadni készülő pályaszakaszon, valamiféle rendező pályaudvarra ért. Szinte hallottam a sötétben a váltók kattogását, a sínek halk nyögdécselését, ahogy a vonat teste lassan átadta nekik súlyának terhét és ebben a pillanatban éreztem: a nyári köldöknézős önsajnálat időszakának vége; valamilyen irány immár visszafordíthatatlanul kijelölésre került; a vonat arra fog továbbhaladni. Nincs már mód visszatolatni; az irány elrendeltetett.
Hogy jó lesz-e, vagy sem - nos, erre vonatkozóan nem jött felelet a nagy, sötét éjszakában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.