Egy kör lezárult

Elkészültem a riportokkkal. Ma az utolsót is sikerrel abszolváltam, ez nem volt kis teljesítmény a hét eseményei mellett. 

Valamelyik este a szimpatikus (humán végzettségű és nagyon intelligens) új ügyfelem irodájában sikerült egy bő három órás performanszon részt vennem. A performansz sok mindenről szólt; egy csődhelyzetben lévő férfi és idős édesanyja vitái; szeretet és felelősségi kérdések; családi gondok; a performansz Budapest egyik legelőkelőbb környékén, antik bútorok között zajlott, s a falon nagyra nőtt a Rém, a NAV árnya.

Szerettem őket, szeretem első pillanattól fogva; nem szerelem ez, bár magas hőfokú - bennem ilyenkor gyúl ki az adakozó szeretet lángja, és úgy szeretnék segíteni; nem csupán szakmailag, de és elsősorban emberileg.

A múltkor már felrémlett bennem az, hogy a fiú olyan állapotban van, amikor bármelyik pillanatban eljöhet az öngyilkosság; tervszerűen, módszeresen, három éve lépeget a világvége irányába; készül rá, hogy feladja a harcot, önmagát és mindent.

Ezt rettenetes lehet anyai szemmel elnézni, és az édesanyja már igencsak idős.

Nem tudom, mit lehetne tenni még értük; torokszorító riadalom volt a "túl késő"; s mikor az újrakezdésről, a tervszerű, átgondolt, lehetséges új jövők közül kiválasztott opcióról kellett volna lehetőség szerint hideg fejjel beszélgetnünk, megint befigyelt a semmi; keserű mosollyal felemlegetett múlt, teljes jövőtlenség; és megint azt éreztem: ezt a helyes, okos, jó lelkű fickót, ha így folytatja tovább, rövidesen elnyeli a sötétség.

Felrémlettek hosszú óráink a Farkassal a kocka villa teraszán; a rengeteg beszélgetés, amikor csak mondta, mondta, én pedig ötvenhetedszer is meghallgattam, ha kellett.

De Farkasnak szerencséje volt. Velem is, hogy volt lehetősége ennyit kibeszélni magából ami nyomja a szívét, és aztán az új párkapcsolatával is, aki kórházi dolgozó lévén megfelelő kezelést tudott részére biztosítani - ez mindenképp nagy érdeme, bármi is, bárhogyan is volt azután.

De Farkas esetében valahogy én bizakodó voltam. Egyszerűen nem lehetett azt gondolni, hogy egy olyan kaliberű ember, mint ő, a padlón maradjon.

Nem is maradt. 

Jelen esetben más energiákat érzek; ez a fiú sokkal érzékenyebb lélek; ő nem az az önpusztító fajta, aki ezt hobbi szinten csinálja, húzgálva a Halál bajszát, mint ahogy Farkas csinálta a tudatmódosító szerekkel - viszont őt is utolérte az életközép válság; gyerekei felnőttek, csak a pénz érdekli őket (így nevelték őket, Istenem, ez sokakkal megesik mostanában); párkapcsolatában támaszt nem lel, úgy tűnik; s a vállalkozás, ami az élete volt, veszni látszik.

Ő az a fajta, aki megteszi, ha nagyon kilátástalannak látja a helyzetet.

És annak látja.

...

Próbáltam coachingolni, pszichológus voltam, békebíró, utolsó szakmai tippjeimet is elővettem; meg is írtam ebben a tárgyban a levelet, sőt leveleket, fizetési kedvezmények, végrehajtás, Isten haragja is kapott belőle; nagyon rossz volt a közérzetem tőle végig; folyton azok a barna szemek voltak előttem, és az a másvilági mosoly "Mit csinálnék? Kíváncsian várom, mi a következő lépés ezek után"; Dante választhatta volna a pokol színteréül az antik kis tárgyalót; még Belzebub is ott vigyorgott a sarokban, esküszöm.

Sose kerüljön egyetlen humán szakos se gazdasági nehézségek közé, ez nem nekik való.

Ez az én műfajom :D :D :D 

...

Emellett a kis kitérő mellett persze elkészültek az MNB riportok, a Széchenyi hitelesek beszámolói; Kékhemü is előkerült - mostanában megint vörös a feje és sokszor pikírt, de eljön még annak az ideje, hogy kissé helyre tegyem; persze csak szelíden és a magam módján; talán most lesz kis időm foglalkozni a dolgaival - mert tudom, hogy emiatt morcog; de ismerjük, hogy a világ sóhere; tehát magára vessen, ha nem akarok a Parlamentre néző negyedik emeleti panorámában, körmöt reszelve és a felbukkanására várva éhen pusztulni, bármilyen kellemes is ott.

(Mentségemte szóljon, hogy a legénypálmáinak elég az általam nyújtott gondoskodás, mindig elcsodálkozom, milyen harsogó zöldek, mennyire jól érzik ott magukat, pedig csak néha locsolom meg őket. ...valahogy így vagyok a gazdájukkal is, az is beérhetné ennyi pénzért ennyivel...)

Na mind1, amilyet választottál, olyat szagolsz, ez a mondás nem csupán a pár- de a munkakapcsolatokra is igaz. 

És én választottam őt, voltam oly botor.

...

A munkaterhelés enyhülésével elkezdtem ismét a belső munkát. A tegnapi gerinc gyógyító meditáció pozitív élményt hozott. Gerincem alsó szakaszán, ahol a faktornál végzett maratoni muka nyomán összeszedett sérvesedések okoztak kínokat, egy ideje már éreztem, hogy újra indult az energia áramlás. Ehhez a gyökércsakra energetikai töltésére volt szükség, mindenféle módokon. A mindenfélét itt értsétek szó szerint. A meditáción és az energia felhúzási technikán (mely a tobozmirigyre is jótékony hatású gyakorlat) túl például nagyon komoly energetikai haszna volt a víz alatti sugármasszázs bevetésének a nyáron az utolsó csigolya körüli tájon. Magam se hittem volna, de így van. 

Ezen túlmenően mindenféle nem szokványos tornagyakorlat többé- kevésbé rendszeres végzése is segített; no meg a Dispenza féle meditációk; a nyári nagy úszások és általában véve több dolog.

Így, ha a csípőm még nem is annyira, de a gerincem komoly haladást tett a gyógyulás irányába.

Valami azonban még nem volt teljesen a helyén.

Mikor fekve végigvittem gondolataimat a gerinc övben áramló energia mentén, még mindig éreztem egy kisebb elakadást. Nem volt jelentős, sem fájdalmas (a korábbi idők érzeteihez képest pláne nem) de ot volt.

...nos, tegnap a meditáció után arra lettem figyelmes, hogy eltűnt.

Hatalmas dolog ez.

...

Tehát képessé válni, ez a feladat; s ez nagyon komoly kihívás; illő végre ennek megfelelően hozzáállnom; mert a dolgok jelen állása szerint nem lehetetlen, hogy belátható időn belül meg tudok valamit már valósítani a terveimből - de ahhoz ember kell, aki azt az életet tudja is élni.

Nem csak "van".