A férfi az ágy mellett, a bal oldalamnál állt. Kevés volt a fény, mégis ismerős érzés járt át. Ismerős, és örömteli.
- Örökké szeretni foglak - mondta, és csordultig teltem boldogsággal a lágy hangtól.
Pár perc múlva, mikor a vállamat finoman megérintő kéz magamhoz térített a transz állapotból, még mindig ezen a látogatáson tűnődtem, telve szeretettel és boldogsággal.
- Láttam valakit... az előbb mondtam, hogy Téged erős és bölcs, hatalmas férfinak látlak valamelyik előző életedben. Öreg lélek vagy, ezt érzem első perctől. Most láttam... láttam egy férfit... ott - mutatott Kezelőm az előbbi jelenés helyére az ágy mellett.
- Hasonlított Rákóczira, nem is értem, hogy miért ő jutott az eszembe. De azt láttam, hogy a nők nagyon szerették, népszerű ember volt. Talán... te lehettél?
Elmosolyodtam.
-Nem. Akit láttál, ő valóban az én másik felem, ........... - mondtam ki Forradalmár keresztnevét. Aztán elmeséltem az egész történetet, mely rövid volt, de kiválóan alkalmas arra, hogy női minőségeim iránt súlyos kétkedéseket ébresszen bennem. Elmondtam, hogy mennyire szerettem anélkül, hogy bármit is tudtam volna róla, hogy ő is mennyire érezte a köztünk áramló energiákat - s hogy ennek ellenére képes volt ellenem szavazni; s ami még ennél is rosszabb volt, elmondtam Machinátor aljas szereplését ebben az egész történetben; hogy hogyan alázott meg, döngölt földbe, taposott meg a némber, akit barátomnak hittem - csupán azért, mert nem volt képes a kedves férjét boldoggá tenni annyira, hogy az ne kacsingasson kifelé abból a kapcsolatból - s ezért a világ minden nőjének zsandárjává léptette elő magát, egy elfuserált erkölccsősznek, úgy, mintha ő maga bűntelen volna. Mintha én a kettőjük drámájáról a legkisebb mértékben is tehetnék.
Kezelőm igazán emelkedett lélek, s valóban nagyon hasonló energiaköreink vannak - talán Gábriel hatása ez az életünkben, nem tudom - mert rögtön mondta:
- Ó, Istenem... ehhez nem volt joga... - majd kis szünet után:
- Biztosan a saját csalódásai miatt bánt így veled. Neki lehetett ilyen tapasztalata...
...s akkor már ki kellett térnem a Halra, Aki Nem Tud Repülni; meg a kettőjük közötti kapcsolatrendszerre, melybe ilyentén akaratom ellenére belekeveredtem. Azt a momentumot, hogy Forradalmár nem mellesleg testi-lelki jó barátjuk is, már meg sem említettem, bár tudom, hogy a Halnak adott ez a tény is egy huszárvágást az irántam kumulált ellenérzések terén.
Körbejártuk még gyorsan azokat az aspektusokat, hogy miért jöhetett el hozzám most Forradalmár; megerősítve, hogy a Rákóczi-analógia bizony nem csupán Kezelőm agyszüleménye; hanem bizony erősen létező valóság, mely korábban nekem is eszembe jutott; például, mikor feltette azt a cikket és képet a kétszáz évvel ezelőtti felmenőjéről - aki a korabeli viseletben bizony nagyon hajazott Rákóczira, és mindennek ellenére, számomra nagyon egyértelműen és szemmel láthatóan, Forradalmár őse volt.
Finoman rákérdezett, hogy nem kellene-e ezt a szálat felelevenítenem az életemben - de erre, a belém égetett tilalomfák hatása alatt, határozott nemmel válaszoltam; - nem véletlenül üres nekem minden vizualizációban a Párkapcsolatok Terme - de hozzátettem: ugyanez a mondat, melyet most elmondott nekem, ugyanez volt a búcsú mondata is, melyet hozzám intézett.
Közben átgondoltam az elmúlt egy-másfél év kevés információ halmazát, melyet nevével ellentétben rendkívül gyáva és megalkuvó másik felem nyilvánosságra mert hozni - az arcán sokasodó boldogtalanság-ráncokat; a megkeményedő szájszegletet, a kivagyiság mögé rejtett reménytelenséget - és bánatosan gondoltam vissza arra az állapotára, mikor mindez még nem, vagy csak alig láthatóan alakította vonásait.
- Nem... - ráztam meg a fejem. Ő így döntött... és én tiszteletben tartom.
- Akkor is van valami oka, hogy most eljött. Méghozzá a betegségeddel összefüggő oka, hiszen azt kezeltük - felelte Segítőm.
Ez a mondat hosszasan belém akadt. Egész úton hazafelé, a tudatalattimban éjjel is, sőt, másnap reggel is ezen meditáltam; mert éreztem, hogy igaza van. Sok mindenről beszélgettünk a kezelést megelőzően - de Forradalmár szóba sem került, és Béta állapotban, azaz a racionalitás szintjén, nem is tűnik ez a kis momentum relevánsnak életem egyéb aspektusaihoz képest.
(Mondjuk tudjuk, hogy a racionalitás és az élet valódi minőségei között nincs szoros kapcsolat... illetve tudja, aki nem fél ezt az információt befogadni, jah.)
Reggel azután, a második kávé elfogyasztásának idejére, összeálltak bennem az információ morzsák, melyek Béta szinten is értelemezhetőek már.
Forradalmár szereplése azért volt lényeges személyes történetemben, mert ő volt az első férfi, akinél kudarcot vallottam. Kudarcot vallottam, mint nő, annak ellenére, hogy őt rettenetesen akartam. Annyira, ahogyan talán még soha, senki emberfiát - nem csupán testileg, de lelkileg és minden elképzelhető vertikumban; úgy, ahogy az ember a lélektársát akarhatja.
Sosem ismertem azelőtt az érzéseknek ezt a spektrumát; s azóta sem éltem át ilyet; szerintem nem is fogok - talán jobb is.
Jobb is, mert mikor az ember ilyen szintig megnyitja magát, akkor teljesen védtelen - s az ártó hatások mélyre tudnak menni. Sokkal, sokkal mélyebbre, mint gondolnánk. Valami ilyesmi történt ott velem, abban a rövid időszakban, mely megváltoztatta létezésem minőségeit; belém ültetve a meggyőződést, hogy értéktelen vagyok, mint nő.
Ezt követően már csak annyi történt, hogy működésbe lépett a Vonzás Törvénye; s akikkel azóta próbáltam kapcsolatot létesíteni, mind ráerősítettek erre az érzésre. Tükröt tartottak elém, melyben kedvemre nézegethettem saját hervadásom és nőiségem elvesztését.
(Beszélgetőtársam felhívta a figyelmemet arra, amit immár amúgy is tudtam: az alsó csakrák gyenge működése az, ami miatt a nőiségem elvesztése feletti pánik paradox módon egyfajta hormonális "túltermelési válságba" taszította a szervezetemet, így próbálván védekezni ezen, veszélyeztető hatások ellen. Javallata minderre a földelés volt, az alsó csakrák megerősítése, a pozitív megerősítések ismétlése a biztonság, különösen a női lét biztonsága tárgykörében - melyeket, mikor vele vagyok, nem esik nehezemre mantrázni - bezzeg egyedül... no igen.)
De térjünk vissza a kezelés utáni reggel energetikai állapotára.
Kávéval kezemben álltam szótlanul, mikor megszólalt a Hang.
- Azért jött el hozzád, hogy tudd: nem te voltál a hibás. Nem miattad nem sikerült, amit annyira szerettél volna. Nem a te nőiességeddel volt a gond. Az akadály az ő életében, jellemében van, nem benned. Egyszerűen csak gyáva - s ez a gyávaság visszaszáll fejére, lassan, alig észrevehetően. Hiába magyarázza meg mindennek az ellenkezőjét saját magának, így építve védőbástyákat, kivetítve rád a döntésének okait. Nincs ilyen valódi ok veled kapcsolatban. Nincs semmi más, csak a saját gyávasága. Gyáva népnek nincs hazája... tudhatod. De teljesen mindegy, hogy hogyan él, mit mer, és mit nem. Tudnod kell.. Ő téged még most is, ugyanúgy szeret, és ez így is marad az idők végezetéig. Örökké szeretni fog, mert nem tud téged nem szeretni. Akkor is, ha ezt elfojtja magában. Örökké szereti fog. Magadra vetted az elutasítást, megbetegedtél - azért jött el, hogy elmondja ezt. Hogy gyógyulj.
Hirtelen elöntött a hála érzése. Hálás voltam a Teremtésnek, hogy megérthettem ezt az összefüggést. Hirtelen mindent ragyogni láttam a reggeli napsütésben;kiteljesedett körülöttem az Élet, - s én egész nap boldogan, energikusan tevékenykedtem, pont, mintha minden rendben lenne.
Mintha minden rendben lenne, pedig...
De majdcsak lesz valahogy.
Remélem azért, hogy ha a szabadságot és szerelmet el nem érhetem, talán még megérhetem - a békét.
Utóirat:
A rákövetkező napok többször megkísértettek - nem a szerelem, hanem az emberi gyarló kíváncsiság összefüggésében - hogy megkérdezzem látogatómat, hogy észre vett-e bármit is a történtekből (melyek nem lehettek pusztán az én agyszüleményeim, hisz Kezelőm ugyanúgy látta őket, mint én magam).
Aztán lebeszéltem magamat róla. Egyáltalán nem bizonyos, hogy valós információt kapnék válaszul, hisz Bétában az emberek többsége tagadja a nyilvánvalót - s még félreértéseket is szülhetne kérdésem, melyekre végképp semmi szükségem jelen állapotomban.
Így a Titok Titok marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.