Villámlátogatások

- Ezért nem jó megismerni senkit. Amíg nem ismertem, olyan lelkesen tudtam mondani, hogy hajítsd ki az egész bandát. De... az igazság az, hogy a párod tök rendes. És a gyerekei is aranyosak. Elsőre szimpatikus volt az egész társaság - foglalta össze Morgó hétfőn, kissé zavartan, a benyomásait.
Vasárnap volt nálunk, rövid villámlátogatáson, abszolút szükségből - Morgóéknál most nagy, sok, mindenféle egészségügi gond van, amelyeket itt nem szeretnék részletezni; s amelyek egy távoli következménye volt, hogy vasárnapi akciónk keretében rövid időre felszaladt hozzánk.
Ilyen eseményre emlékeim szerint nem került sor úgy nyolc évre; a fickó, akivel talán a legtöbb órát töltöttem összezárva életemben - nos, ő nem egy társaságkedvelő, bratyizós, összejárogató fajta, mint tudjuk.
Ennek ellenére, mintha tetszett volna neki amit lát; kezdve szegény Anyámmal, aki épp akkor akarta leöblíteni a kezét mikor beestünk az ajtón - naná, hogy nem bírta kinyitni a csapot, így a kézmosás hadművelet levezénylése rám várt - Morgó végignézte, s alighanem arra gondolt, hogy milyen jó volt, mikor az ő anyukája volt még ilyen "fitt", mint most Anyám. (Még mindig hihetetlen számomra, hogy emberek képesek éveket leélni agy nélkül - pedig igen, ez van.)
Épp apás hétvége tombolt minálunk, ami azt jelenti, hogy a lakásban összesen 9 fő tartózkodott.
Ilyenkor reménytelenül kicsinek tűnik az egész; néha az az érzésem hogy mozdulni alig lehet.
De Morgót mintha ez nem zavarta volna, pedig kissé aggódtam emiatt.
Dzseni királynő szépsége felett sem mehetett el szó nélkül (szegény gyerek, csak észt is adna a Teremtő emellé a kinézet mellé, mert ez így egyenesen aggasztó); Gáborka szobájába érve egyenesen felvillanozódott (nagyon király helye van a kiscsókának - mondta, látva hogy a hatalmas monitoron valami lövöldözős játék zajlik épp ezerrel).
És a konklúzió: rendes fiú a párod, mégse hajtsd el őket.
- Igen, annál mindenképp jobbat érdemelnek. Nem egy észkombájn társaság, de rendesek, helyesek, jó szándékúak. próbálok nekik segíteni, amit tudok - feleltem ezekre kissé beletörődően.
...
Kedves ügyfelem is meglátogatta kies hazánkat ezekben a napokban. Sokat sajna nem tudtam vele foglalkozni kapacitások híján, de a tegnap délelőtt remekül sikerült.
Pedig nem úgy indult, idegeskedtem, hülyén szerveztem össze a két programot, tudhattam volna, hogy a Kormányablaknál dőreség azt képzelni, hogy fél óra alatt végzünk - így felhívtam Kékhemüt és átütemeztettem vele a következő találkozónkat.
- Remélem értékeled azért, hogy a milliomos haverommal való randit, ami még pénzt is hozhat a konyhára; lemondtam miattad - mondtam neki, és valóban értékelte, jókedve kerekedett, végignevetgéltük az okmányirodai procedúrát, mely alatt azzal heccelt, hogy túl olcsón adom a munkaerőmet, bizonyosan azért nem megyek sokra; (s ebben volt is némi igazsága, bár ez csak az egyik oldala az éremnek, a másik az eltartotti terhekben keresendő); majd a legnagyobb egyetértésben elmentünk a közeli piacon lévő húsboltba kajálni - összevásárolt mindenfélét, főtt csülköt, kolbászt, hurkát, rántott sajtot, csalamádét, csemege ubit, tormát, kenyeret - két nagy tálca volt tele, és nevetve mondta: ne is törődj vele, úgysem tudjuk megenni! - aztán jóízűen falatoztunk, közben felszabadultan sztorizott, és nekem sem volt annyira fontos az Ügynökség - tulajdonképp nem bántam volna, ha tovább tart a vidám hangulat.
De sajnos ennek is vége lett, visszakísértem a szállásához. Búcsúzóul szeretetteljesen megölelgetett, nem volt már olyan csipkelődős, mint az előző este, mikor a dedikáláson állt sorba, ahová én csak a vége felé estem be. Jól esett, be kell valljam, valamiféle szeretet kifejeződésének éreztem, azt hiszem.
Invtált vacsorázni is, és el is fogadtam a meghívást - de sajna estére rám jött a szokásos, fáradtsággal kevert könnyű rosszullét, ami az utóbbi idők sajátja; és rossz lelkiismerettel bár, de lemondtam a vacsorát.
Remélem nem sértődött meg - januárban úgyis újra jön, és én nagyon várom - addig is mindenféle dolgokat kell véghez vinnem az üzleti kapcsolatunk szélesítése érdekében.
Mert tervek azok mindig vannak, mindenféle és rengeteg terv - de jó lenne ezek egy részét, legalább egy kis részét, megvalósítani.
No ezekhez kellene erő, energia, idő. Uff.