Hogy miért vihar és napsütés? ...mert az élet már csak ilyen. Viharok jönnek-mennek. Aztán elcsitul az orkán, és kisüt a várva-várt nap. Olyankor az ember felsóhajtva hátradől, behunyja a szemét. Végre - ha rövid időre is - de érzi a napfény ízét...
2018. április 22., vasárnap
Néhány kép tegnapról
Tegnapi képek. Végre kicsit kényeztetve vagyok, meg Juci néni is. (Nem viszi túlzásba, de ellenvetés nélkül csinálja, ha kitalálok valamit. Nem, nem élek ezzel vissza, nem olyan családból származom én. Viszont lesifotókat gyártok). Autómosás előtt elvittük Gabikát tanárhoz, aztán mikor végzett, kimentünk egyet Dunapartyzni.
Mindezt a Pólós buli után, ami jó volt, jó volt - csak egy ember hiányzott róla nekem: Robi. Sajna éjszakás volt.
Élménybeszámoló később, ha utolérem magam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.