Lassan el kellene indulni egy irányba, de én még mindig nem tudom, merre menjek.
Azt mondják, hogy az is döntés, ha az ember nem dönt.
Csak épp talán a lehető legrosszabb.
Legrosszabb, mert akkor mások döntenek helyette.
Hiába faggatom a sorsot, hallgat.
Illetve, nem tudom elfogadni, amit mond...
De ez bonyolult.
Valami olyasmi ez az egész, hogy nekem van kudarcélményem azért, mert nem kaptam megfelelő segítséget ahhoz, hogy eredményes legyek.
De persze lehet, hogy ez is az én hibám. Nem voltam eléggé erélyes. Nem óbégattam, színészkedtem, stb.
Kicsit olyan ez, mint amit a Farkas átélt. Kudarcként megélt nem-kudarc.
De a megélés számít, azt hiszem.
Mert azt érzi az ember.
Nagyon fáradt vagyok.
"Ha túl sok fájdalom és öröm ér egyszerre, és ebbe belefáradtunk, akkor erre egyes indián törzseknél ezt mondják: Most megállunk és megvárjuk a lelkünket, míg utol nem ér."
Be kellene várni a lelkemet.
Music for the Soul @ Enigmatic Mix
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.