- Jó ez neked, te szerencsétlen? - kérdeztem magamtól, aztán arra gondoltam, hogy olyan szívesen elcserélném a hármat egyetlen egyre. De az olyan legyen.
(Miért érzem úgy mégis, hogy nem az az én utam?.. Azt hiszem, hogy ez is olyan, mint az Igazi keresése. Esélytelen.)
A harmadik egyébként nagyon átmeneti, az tisztán látszik, hogy már csak az utolsó métereket futja a versenyző, a törölköző bedobva, ezt a mutatványt már csak a testek tehetetlensége mozgatja. Széllel szembe, tomboló viharban nem érdemes - volt a döntés, és nekem már nem maradt más feladatom, mint elkísérni a sírig az utolsó néhány méteren azt, ami valaha egy virágzó cég volt.
Szép dolgok ezek...
A levendulás villában a szokásos ereszdelahajamat fogadott. Ez csak azért esik minősítetten rosszul, mert Emzéperix ominózus mondata cseng a fülemben minden egyes áldott szent napon, mikor már megint nem tudok a saját munkámmal foglalkozni.
Márpedig nem tudok.
Hogyan tudom én így boldoggá tenni az ügyfelemet? Hisz tudjuk, hogy az ügyfél boldogsága a legfontosabb. Akkor leszünk mi is boldogok, ha az ügyfél boldog.
(Mert Emzéperix éppen úgy az ügyfelemmé lett - bár ezt alighanem egyikünk sem akarta különösebben -, mint az ő kollégái. Tehát boldoggá kell őt is tennem. Már csak azért is.
...van az úgy, hogy valahol egy beosztottra két főnök jut, de nem állítanám, hogy ez a legkisebb mértékig is normális vagy hatékony felállás lenne).
Hogy is tudnék áfára könyvelni, ha egyszer megint megállás nélkül ellenőrzök, instrukciókat adok, tanítok és magyarázok, meg a vezetőség kéréseit teljesítem?
Kolléganőm megjegyezte, hogy gyakorlatilag a gazdasági igazgatói teendőket csinálom non-stop. Belegondolva, igaza van. Gazdaságiigazgatok, de facto, - de nem de jure. Tú in van.
Nem is lenne ezzel semmi baj, alapvetően élvezem, ...egyetlen apró hiba van az egészben: nem azért fizetnek.
Az én szerződésemben az van, hogy elkészítem a bevallásokat, beszámolókat, MNB jelentéseket. Lekönyvelek vevőt, szállítót, bankot, elhatárolásokat.
Épp csak ezekre nincs idő - és a végén jön Emzéperix, és beszól. Beszól, mert nem boldog. Mert nem tudtam boldoggá tenni.
Én meg napokig ütöm a kormánykereket, meg a falat, meg mindent, ami a kezem ügyébe kerül.
Mert én sem vagyok boldog.
A tú (tri, for, fájv) munkakör in van nem új találmány, Szúróslevelű is alkalmazta ezt az ógörög technikát velem kapcsolatban, akkor főkönyvelő és back office munkatárs voltam egy személyben.
Akkoriban azért morcogtam néha, mert pontosan tudtam, hogy a jövedelmem a kettő kombinációjából van kialakítva. Magyarán, ha főkönyvelnék meg valahol máshol is főkönyvelnék, sokkal több lenne a jövedelmem. De hát nem lehetett ezt elfogadtatni, nem lehetett elszabadulni - és én ott ücsörögtem az irodában tőzsdezárásig, várva a megbízásokat, közben horgolgatva a legújabb csodálatos ruhakölteményt. (De szép is volt, jó kis nyugika...)
Az üzemeltetés biztonsága viszont rendkívüli mértékben biztosítva volt - és egy főnöknek nem az a feladata, hogy a beosztottai meggazdagodjanak, hanem az, hogy a feladat el legyen végezve.
(Figyelitek, hogy tanulok? Ezt is valami csodálatos vezetéstechnikáról szóló oldalon olvastam. B@sszus..)
Morgónak pedig előadást tartottam arról, hogy azért több az én jövedelmem az övénél, mert én meg tudom csinálni az ő munkáját, de ő nem tudja elvégezni az enyémet. (Ez egyébként nem teljesen van így, nemzetközi transzferekben ő a jobb. De ezt ne mondjátok el neki, még vérszemet kap. :D ).
Morgó ezt idővel el is fogadta - pedig eleinte a dossziékat csapkodta a földhöz, tudjátok..
Sosem volt, és nem is lesz nála jobb kollégám, azt hiszem.
Tegnap az egyik hajdani kollégával tartottunk munkaebédet a nosztalgia jegyében. Van köztünk húsz év korkülönbség, de az ebéd jó részében felváltva szidtuk a nagy csodálatosságú C-vel kezdődő programot.
Emberek, ha pénzügyi céget alapítotok, vagy szeretnétek, messziről kerüljétek el ezt a C..art. Ha belegondolok, hogy a levendulás villa lakóinak egy közepes méretű belvárosi lakás árába került ez az istenverte retek, az életkedvem is elmegy tőle.
Ugyanez volt a tapasztalat a másik oldalon is.
...
Ma estére eljutottam oda, bár ebben nyilván közrejátszott a tegnapi túl sok munka, hogy csak enerváltan néztem ki a fejemből. Végigfutott rajtam, hogy mi mindennel kellett volna foglalkoznom az elmúlt napokban, hogy eltelt három nap, közelít az áfa bevallás, és én hozzá sem tudtam kezdeni, és hirtelen rám jött a "beleszarokénazegészbe" életérzés. Felpattantam az íróasztal elől és elmenekültem.
És lehetne ráfogni, hogy a többi vállalásom miatt van ez, de ha valamivel csak akkor boldogulok, ha alapból 12-14 órákat küzdök vele, akkor az nem, nem normális dolog, akármit is csinálok a többi időmben.
Ebben a három napban csak a szerződésem szerinti órákat teljesítettem - ennyi időre van szükség a gazdaságiigazgatáshoz, a túlóráimban szoktam tudni könyvelni. By night.
Hát erre ezen a héten tényleg nincs időm.
F@somat..
(Most egyébként piszok jól keresek, de meg kell hogy állapítsam, hogy munkaráfordítás arányosan még mindig sokkal magasabb a fajlagos jövedelmem azokon a helyeken, ahol csak könyvelni kell. Az idegrendszerem amortizációjáról nem is beszélve. Na ez a gáz..)
Amúgy szeretem feszegetni a határaimat. A munkában, az úszásban - mindenben.
Valahol pótcselekvés ez nekem.
Ha már boldog ember nem lehetek, legalább hadd örüljek a saját erőmnek.
De valami megoldás kell erre az egészre, mert nem bírom már sokáig cérnácskával.
(Nem az az igazi vezető, akinek papírja van róla, hanem az, akit követnek.
...engem alapvetően még szeretnek is. Többé-kevésbé hallgatnak is rám. Jó a jövedelmem is. Elégedett is lehetnék - ha el tudnám normálisan végezni a munkámat.
Mert igen, én szeretném, ha elégedettek lennének velem.
Még drága jó Emzéperix is.)
..Dühös voltam magamra. Nagyon. Ezért ütöttem mindent. Dühös voltam, mert mikor megkérdezte, hogy láttam-e már MNB jelentést, nem magyarázkodni kellett volna. Hiszen tíz éve csinálok ilyesmit.
Egyszerűen csak azt kellett volna mondani neki, hogy nem, legyen olyan jó, és mutassa meg, hogyan kell..
...a durvább verziót, hogy mit láttam helyette és hol, azt inkább most nem írom ide.
Mert szeretjük kedves ügyfelünket, és az ő boldogsága a legfontosabb.
Hiszen tudjuk, Ká vagyok. Kámint Könyvelő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.