Volt dolgom, mire helyre tettem magamban azt az ominózus mondatot.
Első gondolatom az volt, hogy ilyen, és legyen az ő baja, ha ilyen.
Aztán önérzet-fullánkok jöttek. Nem kéne hagyni.
Aztán önsajnálat következett, pityergéssel megtűzdelve.
Erre remekül rálapátolt roskatag fizikai állapotom, különös tekintettel a 2*1000 mg Amoxicillin+2*500 mg Fromilin által előidézett, örökös hányingerszerű állapotra - melyben lassan egy hete leledzek. (Lassan úgy vagyok a dologgal, hogy ha a Helicobacter nem is, én garantáltan kihalok, mint a mammutok, mire ennek vége lesz.)
Aztán szundikáltam picit (mi mást lehet tenni ilyen melegben és ebben az állapotban), és ébredés után keményen rászóltam magamra:
Nem kéne így szétcsúszni egy nyomorult kritikától. Túl érzékeny vagy. (Állítólag pont ezt szeretik bennem, más összefüggésekben. Khm. ...De akkor miért nem sikerül tiszteletben tartani?). Nem értheti meg az álláspontodat, nem ő járja a te utadat. Tedd, amit helyesnek vélsz, és ne törődj mások véleményével.
Nem is haragszik valójában. Akkor meg főleg minek őrlöd magad? Alapvetően a lelke mélyén ő is tudja, hogy nem kellett volna. Annak meg, hogy itt belesüllyedsz az önsajnálatba, és ettől az arcvonásaid szabályosan szétcsúsznak, mint egy igazi depressziós vén k.-nak - hát annak semmi értelme.
...
Miután ezt ilyen szépen megbeszéltem magammal, hazaérkezett Banduci, és kiderült rövidesen az is, hogy a szivattyú, hosszas betegeskedés után, tényleg elhunyt. (Béke poraira).
Tudnotok kell, hogy Borzasztópusztán nincs vezetékes víz.
Tekintettel arra, hogy víz nélkül nincs élet, anno dacuma 10 e Ft/m áron fúrattunk egy kutat.
A nyomorult 40 méter mély.
Előnye, hogy sosem fogy ki belőle a víz... de csak ennyi.
A benne található vegyösszetételű folyadék, amit mi víznek becézünk, nem csak, hogy nem iható, de lényegében tönkre teszi az összes háztartási gépet, mellyel találkozik.
3 évente lehet errefelé mosógépet, boylert, cirkót, szivattyút cserélni.
A szivattyú sem lehet akármilyen: nekünk csak mélykút-szivattyú a megfelelő, darabja 75 e Ft. Mert krőzus vagyok...
Tehát, a második mélykút-szivattyú adta meg magát ebbe a strapába. Nem mondhatok rá semmit: négy éve szolgált. Nem csoda, hogy kilehelte lelkét. Banducival csak néztünk egymásra - de aztán történt egy kisebb fajta csoda.
Az 1. mélykút-szivattyú, mely anno már beindulni sem akart, most egyszerre meggondolta magát, és egyszer csak, minden előjel nélkül, dolgozni kezdett. Sőt, megfelelő nyomást is produkál.
Innentől már Andrisnak "gyerekjáték" volt kicserélni a kettőt. (Szegény, az utóbbi napokban napjában többször is kihúzgálta meg visszadugdosta a szivattyúkat.)
Tehát most úgy tűnik, hogy egy nyomáskapcsoló-cserével meg fogjuk úszni a szivattyúügyet.
Kalandos az élet Borzasztópusztán.
Mi ehhez képest egy meggondolatlan véleménnyilvánítás?
Semmiség.
...
Kár a negatív gondolatokra energiát pazarolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.