A devizát nem látott hitel története

Mostanában okosodom.
Okosodásom abból áll, hogy tagja lettem FB-n néhány "deviza"hiteles csoportnak (én ezt a szót már csak idézőjelek között tudom használni), egyre többet olvasok erről az egészről és egyre inkább rájövök azokra a momentumokra, amelyek alapján valóban igaza volt Viktornak, mikor kijelentette, hogy "a devizahitel hibás termék". (Nem deviza... ez az első számú hiba... de nem az egyetlen.)
Egyébként a hibás terméket a kereskedő köteles kicserélni...
Láttam a "devizahitel" megnevezésről egy nagyon szellemes kis videót, melyben valaki nyelvészeti szempontból elemezte a szót, és megállapította, hogy ez pontosan a valóság eltorzítására épült be a köztudatba, és hogy Magyarországon ez mindig is divat volt - fogalmakat ellentétpárjukkal elnevezni, a lényeg elkendőzése céljából (na ez a valódi hátulról jövés). A jelenlegi szerencsés hitelkonstrukciókban inkább "devizát nem látott" hitelekről kellene beszélni, ez sokkal pontosabb elnevezése ennek az egész minősíthetetlen sz@rnak, ami miatt a magyar bankok agyon keresték magukat az elmúlt években. (Hozzáteszem, hogy a kormány beszedte tőlük a "hallgatás árát", különadó formájában, melyen még ők sértődtek meg valamiféle érdekes logika alapján - de ez "kényszer-paktum" annyit ártott a magyar társadalomnak, mint fennállásom óta még soha, semmi.
Tehát, kedvenc csoportomban konkrét esetek, jogszabályismertetések, és mélyülő kutatómunkám eredményeképp, mikor a PSZÁF elnökének levelét Johny átküldte nekem, mint a "tutit", már első olvasatra pontosan láttam, hol vannak benne azok a pontok, melyek a régi bankármódszer szerint, fogalmak összemosása és elkendőzése révén, kiválóan alkalmasak arra, hogy embereket megtévesszenek. Illetve, nem is. A PSZÁF elnök levele teljesen igaz - lenne, amennyiben Magyarországon valóban devizában történt volna a hitelek folyósítása.
De nem ez történt, mint tudjuk.
No, lássuk a törvényhelyeket, melyeknek ez az egész sz@rhegy nem felel meg.
Azt a Kúria ítélete óta mindannyian tudjuk, hogy az árfolyamrés költség, mint ilyennek, szerepelnie kellene a szerződésben. (Hpt. 212.§) Azt is tudjuk, hogy a Hpt. 213.§ szerint semmis a szerződés, ha nem, vagy tévesen tartalmazza a THM-et. (2006-os törvényt olvasok, mivel akkor vettem fel a hitelt, de ezek a kitételek ma is benne vannak).
A Kúria partizánakciója érdekes helyzetet teremtett, már emiatt is, önmagában is semmis a hitelszerződés - mellyel kapcsolatosan azután utólag beleírva a szerződésbe (ez is nonszensz) visszamenőleg érvénybe helyezte azt. Ezzel beismerte, hogy minden hitelszerződés, melyben ez a kitétel nem szerepel, gyakorlatilag semmis, míg azt bele nem teszik.
Ezek után az ember azt várta volna egy prudens működésű banktól, hogy megvizsgálja egyenként a devizahiteleit és magától jóváírja az ügyfeleknek azt az árfolyamrés-különbözetet, amit a Kúria megítélt. Ezzel bizonyíthatták volna jó szándékukat, bármilyen jelképes is ez az összeg. Ehelyett? Lapítanak, mint sz@r a fűben.
(Bocsánat, ha sokszor használom ezt a szót, de a sz@r, az sz@r, akkor is ha banknak hívják).
De ez csak egy probléma. Van még mááás is.
A másik problémám, hogy ha ez a nyomorult hitel CHF alapú, akkor miért nőtt a hitelfelvétel óta olyan meredeken a kamatláb? Egy CHF alapú hitelt a CHF alapkamatához, vagy valami CHF elszámolású bankközi kamathoz kellett volna igazítani.
Mindenki tudja, hogy a svájci jegybank mindent megtett az árfolyam gyengítéséért, az alapkamat 0% körüli. Kamatfelárral ennek most se lenne szabad többnek lennie a fent reklámozott (és szerződött) 2%-nál...(THM. Jó vicc.)
Nekem jelenleg 10% kamatot számítanak fel CHF alapon, de ez is csak annak a bizonyítéka, hogy vastag a bőrük, mint a rinocéroszé...
Tehát, ez is megérne egy misét, hogy a deviza elszámolású hiteleket miért adják forint kamatszinten, hol van itt az összehasonlíthatóság kritériuma (azonos feltételek - CHF elszámolás, CHF kamatszint), illetve mikor, milyen stiklivel váltottak át forint alapú árazásra? Mert ezt maguktól tették, további extraprofit reményében. (Azt hiszem, hogy ennek köze van a kormány halogató-szemet hunyó-adószedő politikájához, hogy így elszemtelenedtek. Sajnos.)
Tehát ez is bőven megérne egy pert... de azt hiszem, önmagában ez is kevés lenne a boldogsághoz. A Kúria legfeljebb belenyúlna a szerződésekbe, valamelyest korlátozná a kamatszinteket, és érvényben hagyná ezt az egész... nem írom le. Írom inkább, hogy dzsuva. Ez olyan kisebbségi kifejezés. De találó.
További, a lényeghez közelebb álló kérdéseket boncolgat az az állítás, hogy voltaképpen ezek a devizaalapú hitelek összemostak egy hitelszerződést (melynek az adós részére átláthatónak, kiszámíthatónak kell lennie) egy korlátlan kockázatú devizaspekulációval, amely, mint olyan, szigorúan tőzsdei termék. Mindenki tudja, hogy tőzsdei terméket erre engedéllyel rendelkező befektetési szolgáltató nyújthat, szigorúan MIFID teszt kitöltésével, melyben nem az ügyfél pillanatnyi vagyoni helyzete és teherviselő képessége a kérdés - sokkal inkább kockázatvállalási képessége, kockázattűrése.
Nem véletlen, hogy befektetési vállalkozásoknál a leendő ügyfelekkel kötelező ezt a tesztet kitöltetni, ennek alapján sorolják be őket kockázati csoportokba, és adott paraméterű ügyfél csak bizonyos mértékig vállalhat kockázatot.
Ennek elmaradása a hitelkonstrukción belül súlyosan okozója annak a sok tragédiának, amivel találkozhattunk az elmúlt években, és ami miatt ezekben az esetekben, bizony, a hozzátartozóknak kártérítés jár(na). (Tudjuk, ez Magyarország...)
Ha tovább haladunk ezen a csapáson, vagyis a spekulációt és a hitelt elválasztjuk egymástól, tekintettel arra, hogy a spekulációs ügyletnek nem volt meg a megfelelő kerete, nem befektetési szolgáltatási tevékenység keretében végezték, nem volt rendes ügyfélminősítés, nem volt rá PSZÁF engedélyük (nem véletlenül végzi az összes pénzügyi vállalkozás ezt a tevékenységet külön szervezet keretében) - tehát az egész már emiatt is jogtalan és súlyos bírságokkal sújthatóak lennének emiatt az ellentmondás miatt a bankok - valóban nem marad más, mint egy egyszerű forinthitel, melyet a mindenkori BUBOR-hoz kellene igazítani és utólag ennek alapján elszámolni az adósokkal.
Ezzel kapcsolatosan a PSZÁF szakmaiatlan levele azt írja, hogy pánikba esnének a betétesek.
Hát nem.
Magyarországon a betéteknek csak elenyésző hányada devizabetét. A többi forrás forintban áll rendelkezésre.
A BUBOR+2% (monnyuk) azt jelenti: tisztességes haszon.
A betétesek megtakarításaikra eddig se kaptak jóformán annyi kamatot se, mint az infláció - ennek kifizetése nem függött a bankok extraprofitjáról, melynek nagy részét vissza kellene osztani a társadalomnak.
No de hogy is van ez a forrásgyűjtés-ügy, mely miatt annyira féltette a betéteseket a PSZÁF elnök?
Azt próbálták sorozatosan megetetni a bankok a képzetlen ügyfelekkel, hogy "devizahiteleik" mögött valós "devizaforrások" állnak, ezért indokolt a "drága" forrásköltségek ügyfelekkel történő megfizettetése.
Egyes bankok a deviza swap ügyletekre fogták, hogy azzal kell szegényeknek deviza forrást szerezni...
No, ez a szakmai hozzá nem értés csimborasszója. Vagy inkább a megtévesztésé. Még, hogy rövid lejáratú ügyletekkel hosszú távú hitelkihelyezéseket lehet finanszírozni... tiszta humorbonbon. Kár, hogy nem tudok rajta röhögni.
A Hpt. 89.§ szerint a hitelintézet köteles likviditását folyamatosan biztosítani, mégpedig az eszközei és forrásai közötti lejárati összhang biztosításával. NEM helyezhet ki hosszú távú hiteleket rövid lejáratú forrásból. (Ettől kezdve az a pénzügyi tétel, mely szerint a bank likviditási transzformációt végez, valódi humbug...)
Tekintettel arra, hogy a magyar bankoknak NINCSENEK hosszú lejáratú devizaforrásai, ezért devizában NEM helyezhettek ki hosszú lejáratra hiteleket.
Nem is tették.
Akkor mit csináltak?
Rövid távon valóban szükségük volt devizára a "mutatvány" kezdetén, mikor is az ügyféllel a deviza spekulációt véghez vitték. Deviza alapon aláíratták vele a szerződést, aztán "megvették" tőle papíron a devizát, és a forintot folyósították neki, úgy is, mint a deviza vételárát.
Ezekben az esetekben, az elszámolási kockázatok kiegyenlítésére, valóban szükség lehetett deviza swap ügyletekre.
De csak ekkor. Itt az ügyféllel meg is fizettették ennek a költségeit, szépen bele voltak építve a kezdeti költségekbe.
Aztán a forintban nyújtott hiteleket, a valótlan, de ügyféllel aláíratott tartalmuk szerint, elkezdték a devizához kötődően árazni és egyre nőttek a törlesztőrészletek... aztán tudjuk a többit a fent felsoroltak szerint.
A Ptk. kimondja, hogy a szerződéseket valódi tartalmuk szerint kell kezelni.
Ezek forint hitelszerződések, elszámolni is ennek megfelelően kellene minden egyes ügyféllel külön-külön, az ő konkrét eddigi befizetései, eltelt futamideje, tőkeösszege alapján elszámolni azzal, hogy aki emiatt lényeges hátrányt szenvedett, annak kártérítés is jár. Ilyenek különösen: akiknek elárverezték az ingatlanját, akik családjában szerencsétlenség történt, aki súlyosan megbetegedett... hány ilyen van, rettenetes.
Valahogy így képzelném ennek a pénzügyi humbugnak a megnyugtató rendezését. A lehetőségek szerint.
És nem kell a jelenlegi sz@rt teljes egészében a magyar kormányra kenni, mert a CHF árfolyama egész Európa számára komoly gondokat okoz. Láthattunk bírósági ítéleteket Ausztriából, Horvátországból... ez a termék egy nagy nemzetközi spekuláció eleme, mellyel valaki vagy valakik az Európában képződő jövedelmeket meg akarta szerezni.
Ügyesen csinálták.
De az ilyesmi előbb-utóbb, ha túlzott méreteket ölt a harácsolás, biztos, hogy visszaüt.
Ennek az időszakát éljük.
Kemény meccs.
Most, hogy Csányi úr megszabadult OTP részvényeitől, és Vikócának egyre fontosabb a tömegek szimpátiájának elnyerése, minden esély megvan arra, hogy a bankok számára kedvezőtlen döntések szülessenek.
Ez minden kárvallottnak jó hír lenne. A bankok pedig vastagon megérdemelnék.
De nem bírom elfelejteni, hogy ő sem állt ki a devizahitelesek mellett, inkább csak a bankokat "fölözte le" évekig.
Ja de. Megsegítette azokat, akiket nem kellett. Ezt mindig elfelejtem... azt hiszem, ez eléggé szűk szavazóbázis.
Szóval, nem elég, hogy sz@rban vagyunk, még - évek óta - lötyögtetik is.