Omega: Ezüst eső

Fák, trafikok, komondorok

Tündérországban zajlik az élet. Azt hittem, hogy a Nagy Kézfogó, melynek létrejöttéért a lelkem mélyén igenis, már rég óta szorítottam, a hét vezető híre lesz.
Bizonyos értelemben az is, de a Galaktikus Birodalom irányítói emellett, jó szokásukhoz híven, gondoskodtak a sírvaröhögnivalóról. Úgy is mondhatnám: hozták a formát. Sajnos.
(Azt hiszem, háromszor lépték át az ingerküszöbömet a héten. Igen, sikerült. Ügyesek voltak. Pedig próbálok nem foglalkozni velük, hogy ne menjen el a maradék, jövőbe vetett hitem. De nem mindig megy.)

FÁK
A fákkal kell kezdenem - talán nem szép tőlem, hogy erre helyezem a hangsúlyt egy olyan országban, ahol emberek ugyanúgy senyvednek és pusztulnak, mint most Budapest fái, de be kell valljam, ez a téma engem - zöldközeli beállítottságom folytán - kényesen érint. Részben a Parlament melletti gyönyörű fasor barbár kivágása, részben a Rómain tervezett új gát apropóján. Ezek - számomra legalábbis - különösen jelentős természeti értéket képviseltek, úgy is, mint a városi élet elviselését segítő, apró csodák (sajnos már csak múlt időben írhatom...)

A Kossuth téren a fák, immár hatvan éve, békében nőhettek, bárkik is vertek tanyát az épületen belül, bármilyen eszmék, ideológiák uralták is a terepet - nem ártottak senkinek, békésen nőttek, a város közepén, pici felüdülést nyújtva az alattuk járó-kelő, mindenoldali beállítottsággal bíró embereknek.
Nem hiszem el, hogy attól, hogy kiirtották őket, bármi jobb lehet. Sőt... 60 éves fákat kivágni, olyan helyről, ahol - magas beépítettségénél fogva - nagyon kevés a zöld, az egyenesen bűn. Mikorra lesz legközelebb enyhet adó fasor a Parlamentnél? ...én már lehet, hogy meg sem érem. Újabb 60 év...

A másik, amin hasonló mértékben fel vagyok háborodva, az a Rómain emelendő gátrendszer.
Egészen véletlenül, pontosan tudom, kik építették be a Rómait, és kik adtak erre anno engedélyt... az ő kezükben van Budapest ingatlanpiacának nagyobb része. Ugye nem csodálkoztok, ha azt mondom, hogy a Fidesz első kormányzása alatt történt mindez: építkezés, piacszerzés... sőt, egy ambiciózus üzletember még a Margitszigetet is meg akarta vásárolni, mint tudjuk. Viktoréktól.
És higgyétek el, mélymagyar ismerőseim, hogy ezek a befektetők... lehet, hogy immár törik a magyart, mert képesek otthon magyarul tanulni, hiszen nagy lelkesedéssel és csapatostól érkeznek kis hazánkba a további gazdagodás reményében - de nem a magyar az anyanyelvük. Sokkal inkább a héber, ha van egyáltalán nekik olyan.
(gazdagodni = az a folyamat, amikor mások pénze a mi zsebünkben landol, a "mások" ebben a képletben magyarok... a "mi" nem kifejezetten... sőt.)
Nem, nem vagyok fajgyűlölő, csak nem szeretem, mikor hülyének néznek minket, és még igazuk is van. Mikor jönnek ezzel a nemzetieskedéssel, közben bal oldal, jobb oldal, mindkét oldal lefekszik Melkisédek népének, közben látványosan egymás torkát szorongatják... ők meg röhögnek, ismeritek az "oszd meg és uralkodj" elvét... (Nem baj, Sasmadár megmondta... bár, tartok tőle, ez is úgy fog teljesülni, mint a Világvége-jóslat...)
Speciel, nálunk ez is olyan magyarosan, sőt, népnemzetiesen megy. Tudniillik, Fletót a vádlottak padjára citálták a meghiúsult (egyébként tényleg, ránézésre is ronda) kaszinóbiznisz kapcsán, ahol is egy ilyen nyikhaj (ennek is megvan a maga oka, hogy miért ő és nem a keresztapu) bizonyos kétes hírnevet szerzett magának, úgyis, mint sukorói őslakos. Tehát, ezt megtették, mert ez a baloldal sara - de már a Római, az oké.
Az oké, hogy Budapest egyetlen természetes partszakaszának hangulatát is mesterséges gáttal vegyék el, a Külföldi Tőke nevében (az a tőke már többszörösen megtérült, ki is vitték innen a többszörösét, majd bolondok lettek volna itt hagyni - nem is ez volt a cél), - nos, ez már teljesen rendben lévő dolog. Nem vonták felelősségre őket anno sem, hogy hogy adhatták ki az engedélyeket, és most is nagyon oké, hogy pusztítják a Római flóráját, hangulatát, mindazt, amitől az a hely az volt, ami.
Nem, bizonyíték ilyen ügyekben soha nincs - és a befektetőknek még igaza is van: ha a magyarok korrumpálhatók, ha semmi más nem fontos nekik, csak a saját zsebük megtömése - akkor miért ne használják ezt ki? Ha nem ők teszik, esetleg majd jön más, aki szívesen "üzletel" a hülye magyarokkal...
Utálom, hogy ilyenek vagyunk. Utálom, hogy nem bírunk pártoskodás, korrupció, fehér galléros bűnözés nélkül élni. Utálom, hogy kivágjuk a legszebb fáinkat, csak, hogy fitogtassuk nem létező erőnket, és benyaljunk vastagon egy-két külföldi hátsóba.

...
TRAFIKOK
A trafikügyeket simán ugyanoda sorolom én is, mint a földügyeket: a pofátlan osztogatás-fosztogatás egy újabb esetét láthatjuk, ismét emberek vesztik el kis megélhetésüket, azért, hogy mások, akik Fidess közeliek, vígan (?) gazdagodhassanak.
Tulajdonképp nem is a haverok preferálása az igazán ronda ebben az egészben, hanem a szakmaiatlanság. Azt még meg is érteném, vagyok annyira magyar (sajnos), ha két trafikos közül a Fidessközeli kapná a koncessziós jogot. De itt még csak nem is erről van szó: olyan emberek, akik sosem foglalkoztak ezzel a tevékenységgel (mint ahogy földművesek se voltak soha az új birtokosok), olyan emberek túrják ki a régen ebből élőket. Jóval kevesebben, jóval kevésbé rászorultan, és jóval több haszon reményében - hiszen kevesebb helyen koncentrálódik majd a - közel ugyanakkora - forgalom.
Persze a nyerteseknek sem egyszerű (bár siratni nem fogom őket). Ha például valaki Bivalybasznádon nyert koncessziót (nem oda pályázott), de neki eddig Csajágóröcsögén volt vegyesboltja, (ahol nem nyert, mert ott volt közelebbi haver), akkor most rohangálhat Bivalybasznádra, üzlethelységet szerezni. Ahelyett, hogy (ha már csókos, és nyerhetett), a saját boltjában árulhatná a koporsószögeket.
De ez itt még egy kellemes történet. Az igazi érdekesség, és számomra túlmegy az elfogadhatóság határain, hogy más szakmák jeles képviselőinek, mi a búsráknak kell trafikba kényszerülni? Az orvoshaver miért nem inkább kórházat kap, ha már ennyire jól fekszik? Abból nem lehet tán megélni? Mi értelme kedvenc esztergályos haverunkból iskolaigazgatót, stb..., stb. csinálni? Saját cimbijeinket megtisztelhetnénk azzal, hogy ha mán adunk nekik, akkor olyat adjunk, amihez konyítanak. Esetleg, ezzel a verzióval tán még a társadalom is jobban járna. Tán jobban esztergálna a haver, mint igazgatna, tán orvoscimbi is több hasznosat tudna tenni, ha nem üzlethelység után kajtatna hanem véletlenül gyógyítana... stb. A trafikokat meg hagynák a trafikosokra, a földeket a földművesekre... kaptafát cipészekre... ész megáll. Azaz, már rég megállt. Ezen már a mosolybogyó se segít..
(Megnézném Viktort, amint töri a követ, sok-sok éven át, napi 8 órát. Pedig az tulajdonképp... családi vállalkozás.)

...
KOMONDOROK
A komondor, szeretném leszögezni, egy értelmes állat. Ellentétben a gazdájával.
Rá, meg a vetőgépre fogni olyan dolgokat, amelyek alapvetően nem csupán a BTK-ba, hanem bizonyos alapnormákba ütköznek, nemcsak gyermekded dolog, de sértő is a komondorok társadalmára nézve.
Ez a drága jóember, ez az asszonyverő hős, ez nem érdemli meg nemcsak a "képviselő úr" nevet, de még a "férfi" vagy "ember" jelzőket sem. A kutyák közössége is kivetné magából, ebben bizonyos vagyok. Szerintem az egyetlen, értelmes dolog, amit ezzel az emberrel tehetünk, hogy becsukjuk őt tíz évre vagy három, erotikusan túlfűtött, nagy darab bűnelkövetővel egy cellába (szerencsére ilyenből van elég sok), hadd tanulja meg közelről és a gyakorlatban, milyen is az asszonysors.

KONKLÚZIÓ
Nőket, gyerekeket, fákat, szegényeket - csupa olyat bántani, aki (ami) nem tud védekezni - férfiatlan dolog. Ez éppen nem az erő jele. Sőt.
Töketlen ez az egész bagázs, úgy, ahogy van.

Fonográf: Ne vágj ki minden fát
(Sajnos nem érti...)

A Nyugalom Útja

Érdekes lelki változások mennek végbe bennem mostanában.
Bár a bánat, utam állandó, kedves kísérőtársa, továbbra is mellettem lépdel szelíden, de az eddig érzett szorongások jó része köddé vált.

Immár nem izgat, hogy mi lesz a kapcsolatunkkal, le tudod-e győzni a saját árnyékaidat. Ez a Te harcod, nem az enyém. Nem kell miatta szenvednem - és már nem is szenvedek.
Végül is, mint az Átutazó jósjele is írta, meg kellett tanulnom, hogy saját magamban bízzak, megálljak a saját lábamon.
Ez sikerült, és a kemény leckéket, amiket ebben a műfajban Tőled kaptam, őszintén köszönöm.

Amit én az elmúlt néhány évben véghez vittem, arra nagyon kevés ember lenne képes. Ebben biztos vagyok.
Mondtam, és fenntartom, hogy ennek van egy olyan mellékhatása, hogy már nem fáj a hiányod. Ha nem fontos Neked, hogy lépéseket tegyél azért, hogy többet lehessünk együtt - ez a Te döntésed, és a Te utad.
Még csak szomorkodni sem tudok már miatta. ...azt hiszem, hogy elszomorkodtam az erre rendeltetett szomormennyiséget, megedződtem ebben a kérdésben, ...és nem vagyok elkötelezett az iránt, hogy a továbbiakban is folyton csak én engedjek.

Hasonlóképpen túltettem magam András fiam viselt dolgain: valahogy úgy kezelem az ő gyengeségeit is, mint a Tiédet. Egyre kevésbé érdekelnek.
Végül is, maholnap felnőtt ember lesz, innentől a sorsa alakítása csak Rajta múlik... nem húzom fel magamat fölöslegesen, és nem tekintem személyes kudarcnak, ha nem érti meg, mit is kellene csinálnia. Hiszen az Élet jó tanítómester, és addig ismétli mindenkinek a fejlődéséhez szükséges szituációkat, amíg az illető meg nem érti a leckét (vagy bele nem hal, hogy újra kezdhesse egy másik életben a tanulást.)

Érdekes módon, a harmadik stresszforrás, ami kiszakadt belőlem, mint egy nagy sóhaj, az az anyagiak felett érzett aggodalom.
Valahogy úgy vagyok ezzel, hogy ha idáig eljutottunk, és mindazon nyomorgások ellenére, amiket átéltünk, még mindig nem sikerült éhen halnunk, akkor valamit piszok jól csinálok. Sokkal jobban, mint a nagy átlag, ebben biztos vagyok. Amúgy is: eddig még mindig bejött, ilyen vagy olyan formában, a "segíts magadon, Isten is megsegít" elv.
Vagy másképp: ha helyes az irány, "hátszelet" kapsz a Sorstól.. ezt mondják sodrásnak is. (Továbbra is helyt álló az a megállapításom, hogy anyagiakban általában megjön az a bizonyos "hátszél", ha előtte meg is szenvedek a vitorlák irányba állításával - ezt a kárpótlást kaptam az emberi kapcsolataim félresikerült volta miatt a Teremtőtől.)
Tehát semmi okom aggódni a május miatt, ha az áprilist kibírtuk, azt is ki fogjuk.

Ami a betegségtudatot illeti, az valóban szépen kifejlett, és ezzel kapcsolatosan néha mosolygok magamon: teljesen olyan leszek a végén, mint édesanyám, akinek kedvenc hobbija a betegségei.

Azt hiszem, hogy nem is bánom, hogy beteg vagyok.
Legalább sajnálhatom és szerethetem magam.
Ha az ember szeretetet kap, az mindig jó érzés.
Ha másoktól nem kapja meg, akkor önmagát bőséggel tudja kárpótolni: hisz nem csak szeretni tudja magát, hanem, ami még ennél is jobb, úgy szeretni, ahogy neki a legjobb.

Egy kívülálló sosem fog úgy szeretni, ahogy én tudom szeretni magamat, ez teljesen egyértelmű.
Kár is bárkitől ebben reménykedni. Nem tudja, milyen érzéseket vált ki belőlem a viselkedése - mert azok az én érzéseim. Ő legfeljebb csak azt érezheti, hogy az én lényem hogyan visszhangzik az ő lelkében, milyen érzeteket kelt.

De ha ez így van, akkor, őszintén, miért érdekeljenek mások? Miért mindig én legyek, aki adakozik?

Szerencsére mostanra már tényleg nincs miből.
Már nemcsak pénzem nincs, de energiám se, amit bárkinek átadhatnék.


...és, hülye dolog, de ez a tudat jó érzéssel tölt el.

(Majd' lefordulok a székről. ...és igenis, jó érzés ennyire bágyadtnak lenni. Csak kár, hogy nem lehet itt alukálni. No, nem baj! Majd a villamoson, mint az öreglányok. )

Így még sohasem láthattad Magyarország legszebb helyeit...

...a mi utcánkat most sem fogod!... :D


http://www.femina.hu/terasz/google_street_view_magyarorszag

A Jóisten tenyerén

Meseszép a kert ebben a csodálatos, tavaszi tobzódásban. Ilyenkor élem igazán, amit anno az RV-n így fogalmaztam meg: a Jóisten tenyerén élek, egy örökké változó, minden nap új színekkel gazdagodó, gyönyörűséges gobelin kellős közepén, melynek alkotója maga a Természet...

Boldog vagyok, hogy mindezt a csodát a magaménak mondhatom. Hálás vagyok érte. Köszönöm, Teremtőm...

Gizgazok a Nyulak szigetéről. :)