Hogy miért vihar és napsütés? ...mert az élet már csak ilyen. Viharok jönnek-mennek. Aztán elcsitul az orkán, és kisüt a várva-várt nap. Olyankor az ember felsóhajtva hátradől, behunyja a szemét. Végre - ha rövid időre is - de érzi a napfény ízét...
2013. január 30., szerda
Ön-érték
Már napok óta készülök rá, hogy összeszedjem mindazokat a gondolatokat, amiket ez a hirtelen jött rossz hír és annak váratlan értelmezése elindított bennem. Nem lesz egyszerű összeszedni a kapcsolódó gondolatokat...
Kezdjük talán egy régebbi önelemzéssel.
Íme:
Az INFP-k, a többi Intuitív Érző (NF) típusnál is jobban, arra törekszenek, hogy a világot egy jobb hellyé tegyék az emberek számára. Legfőbb céljuk, hogy rájöjjenek létezésük értelmére. Mi a céljuk? Hogyan szolgálhatnák leginkább az emberiséget? Idealisták és maximalisták, akik keményen hajtják magukat előre küldetésükben, hogy elérjék azokat a célokat, melyeket kitűztek maguk elé. (És ha ebben elbuknak, akkor eljő az egyszemélyes világvége. Szidhatják mások a válságot, a kormányt, az eurót vagy bármit - a saját bukásomnak csak én vagyok az oka. Ha viszont ez így van, akkor jobb, ha meg sem kísérel az ember felkelni. Aki egyszer elbukott, elbukik másodszor is.) - 2011
Tehát, nekem valóban, nagyon komoly önértékelési problémát okozott - okoz - az a helyzet, amibe belekerültem. A rengeteg adósság, és főleg a tény, hogy képtelen lettem arra a feladatra, amit teljes szívemmel felvállaltam: a gyerekeim testi-lelki jólétének biztosítására.
Rossz helyen jár, aki azt gondolja, hogy a nőiességgel volt bajom... nem, igazából én valóban nem vagyok egy nőies lélek (a sütés-főzés-kézimunkázás ellenére sem). Sosem kötött le a smink/divat/fogyókúra, a szőkenői viselkedés nálam hivatalból üldözendő még a lányomnál is (látom, hogy három évig más közegben élt... és ez nehéz néha nekem. - Legalább a sminkeléssel leállt, mióta elfogysztott zsinórban három szemceruzát - én öt év alatt szoktam egyet.) Utáltam volna, ha engem egy palinak kellett volna eltartania, és mindig is averzióim voltak a nálam jómódúbbakkal szemben.
Azt hiszem, én tulajdonképp férfinak készültem (Nempál sokáig el se hitte, hogy nőből vagyok). Azt hiszem, fizikai adottságaimat messze meghaladó, hatalmas küzdőszellemmel érkeztem erre a világra, és a helyemet férfi módra akartam mindig is megállni. (Idővel rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan nehéz őket túlszárnyalni saját pályán, mert a többség... á, hagyjuk.)
Tehát apanya voltam abban az értelemben, hogy egész nap güri, mint családfenntartó apapénzkereső, aztán este güri, mint családellátó anyaszakácsnő. És ment. Sokáig. Nagyon sokáig.
És akkoriban, igen, az egóm is nagyon jól volt. Mert megfeleltem a saját, önmagammal szemben támasztott elvárásoknak. (Kit érdekelt, hogy az a másik közben hogyan élősködik... volt miből adni.)
Aztán jött a krach.
Jött a krach, és én végig kellett nézzem, hogy mindaz, amit felépítettem, hogyan bomlik szét.
Meg kellett tapasztalnom, hogy a gyerekeim csalatkoznak bennem, mert nem vagyok képes kielégíteni a szükségleteiket.
(És akkor döbbentem rá, hogy mégsem mindegy, hogy számíthat-e az ember arra a másikra, vagy sem.)
Zsolti fiamat akkor vesztettem el..
De a másik kettő is szívesebben töltötte az időt Tücsökéknél, ahol hejehuja vigalom volt.
Nálam meg akkor is csak a nyomor.
Le is néztek akkoriban rendesen...
...
A tavalyi év sok változást hozott.
Elmondható, hogy mozdult egyet a nagy kerék, és elkezdett lassacskán, oldalazva felfelé indulni.
Ennek év végére látható jeleként sikerült túljutnom az összes hitelem harmadán.
Hogy miért örültem annyira?
Végre, kezdett helyreállni az önértékelésem. Kezdtem elhinni, hogy igen, mégiscsak képes vagyok rá, hogy még ebből is kimásszak. Hogy én az az ember vagyok, aki véghezviszi a lehetetlent. Hogy már csak egy év - és minden könnyebb lesz. Érezhetően, sokkal könnyebb.
...
És akkor jön egy rutinvizsgálat - és a rossz hír: vészes vérszegény lettem.
Háziorvosomnak igen élénk a fantáziája, és ily módon a szombati napomat a sürgősségi osztályon töltöttem, ahol is megturkáltak minden megturkálhatót, megszurkáltak nem létező vérzés után kutatva - majd a végén ennek hiányában kiengedtek. Úgy éreztem magam utána, mint akin átment az úthenger.
...
Egy okot mondjatok, miért NE lennék vérszegény, ha három éve nyomorgok?... Szó se róla, fázékony, fáradékony, az vagyok, szédülni is szoktam - de ezek a mindennapi életem részei, oda se figyelek rájuk. A hajhullás... na igen, az tényleg gáz. (Nekem! Akinek olyan sok, gyönyörű haja volt...)
...
Nem térek ki a totálisan elrontott péntek-szombatomra, inkább csak azt az érzést ecsetelném, ami elkapott.
Konkrétan megint úgy éreztem, hogy alkalmatlan vagyok, gyenge, hitvány, aki nem bírja végigcsinálni, amit bevállalt. Aki a célegyenesben fogja tán feladni.
Rohadt érzés volt.
...
A legjobbkor jött az előző bejegyzésemben közzétett videó. A legjobbkor, hogy helyreállítsa a megtépázott önbizalmamat, és helyre tegye bennem a dolgokat.
Ezek szerint a szervezetem a "helyreállítás" szakaszban van. (Van mit - itt komoly károk keletkeztek, ezt jelzik a vérértékek is.)
...
Viszont ehhez szüksége lesz építőanyagra.
...
Na ez se lesz semmi feladat, hiszen a táplálkozáson tudtam spórolni ezidáig, ha valamin. De már nem megy tovább, be kell látnom.
...
Mindenesetre viszem a gyerekeket is vérvételre.
András három éve együtt csinálja ezt velem.
...
Szerencsétlen.
...
De az embernek lelke van, amely hinni és repülni tud, s ez a lélek halhatatlan és farkasszemet néz a világgal.
2013. január 27., vasárnap
Tavaszváró
Tavaly tavaszi képeim. A vacak telómmal készítettem őket, nézzétek el a képminőséget.
...
Most már nagyon várom a tavaszt. Mintha ma megint közelebb jött volna egy lépéssel.
Könnyű vagyok és szabad.
...
Ennyit ér a Felismerés.
...
Virágok Nektek.
...
Most már nagyon várom a tavaszt. Mintha ma megint közelebb jött volna egy lépéssel.
Könnyű vagyok és szabad.
...
Ennyit ér a Felismerés.
...
Virágok Nektek.
Hóvirág
Gólyahír
Ibolyás :)
Csipkerózsika vére
...Csipkerózsika ujját megszúrta az orsó. Szegény kis királylány, csak ült a toronyszoba ablakában, félálomban. Piros vére csipkeruhája szegélyére csepegett... de nem bánta, hiszen már aludt, szépet álmodott. Álmában fehér galambok vették csőrükbe a ruhája szegélyét, felrepültek vele, úgy vitték nyoszolyájára...
...
Azt is szokták mondani: Nincs vér a pucájában.
...
Biologika Szabadegyetem: Vérszegénység, vérrák
Azt hiszem, ma megint megtudtam valami nagyon fontosat - önmagamról.
2013. január 26., szombat
2013. január 24., csütörtök
SMS: 17633 VIKTOR
Ne feledjétek: ma este döntő! Szavazzatok Viktorra!!!!
Weisz Viktor: Érints meg
És hogy ne csak a Voice produkcióit lássátok:
Viktor: "Surda on the Balaton"
Szóval, ne feledjétek:
SMS: 17633 VIKTOR
Köszönjük!!!
2013. január 23., szerda
Voice Viktor
Szavazzatok Majdnemvejemre! :D :D :D
Weisz Viktor: Little Richard
Ez tetszett talán eddig a legjobban.
Meg mikor élőben hallottam.
...ne azért szavazzatok rá, mert "családtag".
Hanem, mert megérdemli. :)))
2013. január 22., kedd
Átnevelőtábor
Átnevelőtábor
(Asszem mégiscsak maradhat. A büdös kölke... Nehéz menetek következnek.)
...
Mentségéül annyit azért el kell mondanom, hogy félév zárás előtt egy héttel lefényképezte a naplót, ezt a képet én láttam is.
Ott két tárgyból állt bukásra, egyből rezgett a léc.
Most megnéztem az ellenőrzőjét: tele van olyan karókkal, amik két héttel ezelőtt még nem voltak a naplóba se bejegyezve.
Kérdezem, így hogy lehet gyereket nevelni, ha az ember akkor tudja meg, hogy ekkora a baj, amikor már késő?
A pedagógusnak nem lenne kötelessége rendesen vezetni az ellenőrzőt és a naplót? Ha én így könyvelnék, már kirúgtak volna, az fix.
Mikor fogják végre megkövetelni a pedagógusoktól, hogy tegyenek eleget a tárgyszerű tájékoztatás követelményének?
...
A tárgyhoz kapcsolódóan el kell még ezt is mondanom, hogy a régi ellenőrzőkönyv - tudjátok, minden tantárgynak külön oldala volt, idősorban, dátumozva kerültek bele a jegyek, és alá kellett írni őket egyesével a szülőnek és a pedagógusnak is - sokkal, sokkal jobb volt. Nem lehetett utólag jegyeket szülni bele, hiszen minden osztályzat mellett ott volt a dátum, amely zárta, mint ellenőrzés dátuma az addigiakat, és ott volt a két aláírás - a tanáré és a szülőé - amik garantálták az odafigyelést.
Persze, szándékosan ott is lehetett hamisítani - de utólag tanári oldalról "belegondolni" nyolc karót egy hétbe - azt nem.
Lehet, hogy a tanároknak is munkamódszert kellene változtatni, és folyamatosan kijavítani a megírt dolgozatokat és folyamatosan tájékoztatni a szülőket.
Ja, meló.
Fujj, de büdös... igaz-e?
...
Megkértem a fiamat, hogy eztán minden hónap végén, minden pedagógussal írassa alá azt a pöttöm rubrikát, ami az adott tárgy adott havi érdemjegyeinek befogadására hivatott. Akkor is, ha nem kapott abban a hónapban semmiféle osztályzatot. Ez esetben az aláírás mellé egy vízszintes vonal bőven megteszi.
...
Holnap mindezeket meg fogom írni az iskolának is.
...
Nem kell, hogy szeressenek, csak végezzék a munkájukat tisztességesen.
Ha már egyszer nekik kellene jó példával elöl járni.
2013. január 21., hétfő
Vadszamár
Erkölcsileg ingoványos kisfiam, Banducka, aki önmagával mindig olyan piszkosul meg van elégedve, félévkor hat tárgyból bukott.
Péntek óta tudja, de azt mondta, hogy Judit nénit baleset érte és ezért késik a bizonyítvány...
Ma rám telefonáltak az iskolából a múlt keddi hiányzása miatt (amiről tudtam, írtam is az iskolának mailt, de későn).
És elmondta a tanár úr, hogy nem az a fő baj, hogy sokat mulasztott volna, hanem az, hogy így áll a tanulás terén.
Júliusban lesz 18 éves.
Mit csináljak vele?
Megnyúzzam? Süssem ki forró olajban?
Vagy hajtsam el a háztól?
"Szeretetteljes szigor".
Ja, este 9 és reggel fél 6 között, vacsorafőzés helyett, vagy mégis, mikor???
Megmutathatná már valaki, hogy kéne ezt csinálni, mert úgy látszik, én ehhez hülye vagyok. Mint a fiam a tanuláshoz.
Belefáradtam.
Szóljatok, ha tudtok valami bentlakásos katonás iskolát rusnya, nagypofájú, léha és lusta kamasz kölköknek, ahol megnevelik őket, én ehhez kevés vagyok. Fizetek érte, ha kell.
Addig pedig minden este megverem.
Vagy ő engem.
Majd kiderül.
De lesz itt családon belüli erőszak.
Esti torna helyett is megteszi.
Előkészítettem a sodrófát estére. Hadd táncoljon.
2013. január 20., vasárnap
Valaki mondja meg :)
Régen nem írtam... furcsa. Szándékosan kerültem ezt a helyet (is, mint minden olyat, ahol összetalálkozhatunk...) Eleinte kis bosszúságot éreztem, kényszeres írhatnékom volt, - de mivel tudtam, hogy ki lenne az első olvasóm, inkább letettem róla. Most meg alig találom a szavakat.
A piszkozatbéli csatározásokat is gyorsan feladtam - hisz ki-ki azt ért meg, amit érteni szeretne az ilyesmiből (is).
Tulajdonképp nem akartam elmenni.
A Zistennek se.
De valamiért mégis el kellett mennem.
Útközben, mintha lökdöstek volna: hol előre (Tisztáznotok kell. Nem kell azért haraggal elválni. Meg lehet beszélni békésen. Barátilag ellesztek, drukkoltok Viktornak, és kész. Amúgy is, micsoda idétlen dolog hogy napok óta csak hallgatsz, mint a csuka...), hol hátra (Minek mész oda. Tudod, milyen. Sose szeretett igazán. Most épp egyedül van és unatkozik. Miért vállalkozol ismét a szórakoztatására? Mi vagy te? Kutyámmajom?)
...amikor kinyitottad az ajtót, és rám néztél, tudtam, hogy vége a vitáknak... :))
Most jó. Béke van bennem és boldogság.
Örülni kell ennek az érzésnek.
Weisz Viktor: Valaki mondja meg
2013. január 9., szerda
Válságkezelés
Érdekes gondolatokat olvastam a válságkezelésről, cégvezetőknek szánva. Azt gondolom, hogy a magánemberekre is igazak (sajnos) a leírtak, ezért beollózom ide. Személyes tapasztalataim is azt támasztják alá, hogy borzasztó nagy alkalmazkodási képesség kell a mai világban a túléléshez, sokkal nagyobb, mint fennállásom eddigi 42 évében bármikor. Sőt, nem könnyű egy embernek ezt a szemléletet kialakítani magában... bizonyos tekintetben súlyos kompromisszumok megkötését, olyasfajta habitust jelent, amely a korábbi évtizedekben nem képviselt értéket :( ... most ezek a tulajdonságok kerültek előtérbe (ami nem biztos, hogy a Világ javulásának a jele... sőt...).
Esetleg próbáljunk meg raffolni a vitorlán. Hátha valahol egyszer partot érünk...
Íme az idézet a cikkből:
"Azok, akik eddig talpon tudtak maradni, három csoportra oszthatók.
Úgy tűnik, hogy a "jelentős tartalékfelélők", a "válság kedvezményezettei" és a különösen jó "alkalmazkodási képességgel" rendelkezők állják a sarat. Az előbbi kettő adottság, az utóbbi ugyanakkor egy igencsak elgondolkoztató és létfontosságú kvalitás felértékelődését mutatja.
Az alkalmazkodás, vagy változás képessége életmentő vezetői tulajdonságnak tűnik manapság. Míg korábban a stabilitás, konszenzuskeresés, szilárd értékőrzés egyenlő volt a sikerrel, napjaink gazdasági körülményei felülírták a múltat.
A talpon maradottak rugalmasságról, megújulási képességről, nyitottságról, változási és változtatási hajlandóságról tettek tanúbizonyságot. Két évtizeddel ezelőtt a „stabilitás”, tíz éve a „kreativitás”, manapság a „változási képesség” a legfontosabb sikertényező. Aki el tud elengedni szinte bármit, képes egyik pillanatról a másikra teljes paradigmaváltásokra, az kevésbé őrlődik fel. Sőt, még akár sikeres is lehet. (Régen az ilyet jellemtelennek hívták, jól érzem???) Azt, hogy mikor lesz vége a globális recessziónak, senki nem tudja. A legnagyobb közgazdasági szakírók egyöntetűen azt állítják, hogy hozzá kell szoknunk a jövőben a "válság-életmódhoz". Ennek pedig van általunk is befolyásolható tényezője, a megújulási képességünk „felturbózása”. A változási képesség lényege és jelentése, hogy milyen gyorsan, milyen mélységben tudunk alkalmazkodni az új helyzetekhez.
Van, aki képes erre van, aki kevésbé. Egy biztos, hogy ez a tulajdonságunk kulcstényezővé vált és a siker megalapozója 2013-ban is." (Richpoi Hírek)
(Változz velem
A játék egyszerű
Változz át és azt se kérdezd
Mért kell mindig másban hinned
Átváltozás
Az egyetlen szabály
Állomásról állomásra
Változó az út iránya
Változz velem
Hátha így a jó
Én nem tudom, hogy hol tévedtem
Mért kell mindig másban hinnem
...
Bár, ami elmúlt, úgysem fáj
Aki téved, csak jól jár
Mert a szó úgyis elszáll
Ami elmúlt, úgysem fáj
Aki téved, csak jól jár
Mert a szó úgyis elszáll
...
Változz velem
Már miénk a jövő
Még nem tudom, hogy jó-e így ez
Miért nem jó, amit eddig eddig hittem
Változz velem
Hátha így a jó
Én nem tudom, hogy hol tévedtem
Mért kell mindig másban hinnem)
2013. január 8., kedd
My sweet home
"Green, Green Grass Of Home"
The old home town looks the same,
As I step down from the train,
And there to meet me is my mama and my papa.
Down the road I look, and there comes Mary,
Hair of gold and lips like cherries.
It's good to touch the green, green grass of home.
The old house is still standing,
Though the paint is cracked and dry,
And there's the old oak tree that I used to play on.
Down the lane I walk with my sweet Mary,
Hair of gold and lips like cherries.
It's good to touch the green, green grass of home.
Yes, they'll all come to see me,
Arms reaching, smiling sweetly.
It's good to touch the green, green grass of home.
Then I awake and look around me,
At the four gray walls that surround me,
And I realize that I was only dreaming.
For there's a guard, and there's a sad old padre,
Arm in arm, we'll walk at daybreak.
Again, I'll touch the green, green grass of home.
Yes, they'll all come to see me
In the shade of the old oak tree,
As they lay me 'neath the green, green grass of home.
As I step down from the train,
And there to meet me is my mama and my papa.
Down the road I look, and there comes Mary,
Hair of gold and lips like cherries.
It's good to touch the green, green grass of home.
The old house is still standing,
Though the paint is cracked and dry,
And there's the old oak tree that I used to play on.
Down the lane I walk with my sweet Mary,
Hair of gold and lips like cherries.
It's good to touch the green, green grass of home.
Yes, they'll all come to see me,
Arms reaching, smiling sweetly.
It's good to touch the green, green grass of home.
Then I awake and look around me,
At the four gray walls that surround me,
And I realize that I was only dreaming.
For there's a guard, and there's a sad old padre,
Arm in arm, we'll walk at daybreak.
Again, I'll touch the green, green grass of home.
Yes, they'll all come to see me
In the shade of the old oak tree,
As they lay me 'neath the green, green grass of home.
(Megleltem némi kutatás árán a szövegét is. A felét még értem is. :) Megvan a ma esti örömöm. :) )
No akkor guggoljunk :)
Látom, bejön a téma. Hát legyen. Ti akartátok. Idősebbek is elkezdhetik. (Nemcsak a szájukkal. :D)
2013. január 7., hétfő
Diéta
A Facén (és a többi elektronikus portálon) terjed a fogyókúramizéria. Mindenki teljesen lázban van, és - hozzám hasonlóan - öt pert alatt akarják leadni 10 év zsírpárnáit.
Azért ebből töményen olvasgatva, kicsit viccesek tudunk lenni, mi nők.
Az egyik helyen például megtudhattam, hogy a válság miatt hízunk (nekem nem ez volt a tapasztalatom, amikor kilátástalannak éreztem a helyzetet, erőlködés nélkül málltak le a kilók, a halvány reménnyel együtt indult be újra a tartalékolási folyamat fizikai szinten).
A másik helyen azt állították, hogy a napi húsbevitel gátolja a fogyókúrát - ez megint csak marhaság, zsírosat, azt nem szabad enni, és az arányokra vigyázni kell, a fehérje bevitelre pedig fogyókúra esetén hatványozottan szükség van, hogy elkerüljük az izmok leépülését (tapasztalatom szerint csirkemellből elég napi 10 deka. Többre megy vele az ember, mint fél kiló császárszalonnával.)
A harmadik helyen mozgásmegszállottak cikkeznek az önsanyargató szintű edzésről - ez megint a ló túlsó oldala, nekem remekül sikerült anno leadnom 30 kilót gyakorlatilag mindenféle testedzés nélkül, pusztán a táplálkozás átállításával.
Nem mondom, hogy ésszel végzett sportolás nem jelent segítséget - elsősorban nem a fogyásban, inkább a kondíció fenntartásában. Ezért kezdtem újra úszni, és most még ez a guggolgatás is... atyagatya... :D (Gondolkodjatok már! Az izomszövet nehezebb, mint a zsírszövet...)
Nekem az a tapasztalatom, hogy a táplálkozás átállítása a legnehezebb feladat, de ha azon túl van az ember, akkor a "fogyókúra" nem is okoz semmi megerőltetést.
...igen, át kell állni: sok nyers zöldség, elégséges fehérje, és épp csak annyi szénhidrát, hogy az ember ne essen rá a tűzhelyre... (tudjuk).
A legjobb, ha az ember naponta 1* szán időt rá: elő egy nagy tálat, beleaprítani jégsalátát, káposztát, sárgarépát, ha van rá keret, paradicsomot... kerülendő nem csak a bors és erős paprika, de még a hagyma is, mert fölösleges savat csinál.
Következnek a fehérjeforrások: sajt, pirított csirkemell darabok, öntet (ez utóbbi el is maradhat). Ezek aránya az össz tömegben kb. 30% legyen, akkor jó.
Ebből reggelire és ebédre annyit kell enni, amennyi csak beléd fér. Lehetőleg kenyér nélkül, vagy maximum barna kenyérrel (a rozs nekem nem jött be, ugyanúgy savasít, mint a hagyma, és az erős ételek).
...és bármit vacsorázhatsz, (csak a savkeltő étkeket kerüld).
Ja, még valami: nem megy egyik pillanatról a másikra.
Ha előtte zsírosan, fűszeresen étkeztél, szeszeltél :D és sok kávét ittál, akkor kell néhány "átállító" nap (ezeken kezdek lassan túl lenni).
Le kell korlátozni a kávét, elhagyni a hagyományos ételeket, és lassan növelni a növényi táplálékok arányát. Ezekben a napokban a szénhidrát bevitel csak lassan csökkenthető (tapasztaltuk...), kell adni időt az átálláshoz a szervezetnek.
De ha ezen túl vagy... ég a zsír! :D
Ja: és ettől a diétától nem fogsz szenvedni az éhségtől. Nem fogsz egyik pillanatról a másikra lefogyni tőle, de havi 2-3 kilót biztos. Sokáig kell csinálni... asszem, leginkább egy életen át.
(Ha elérted a kívánt súlyt, kicsit lehet az arányokon "lazítani".)
Nyelvlecke
Mostanság céges angoltanítgatásban részesülök, melyet, Morgó haverommal ellentétben, én igencsak örömmel veszek.
A kedvencem az International Express Elementry Student's Book pár mondatos szövegeiből az alábbi lett. Volt vele gondom elég, kívülről meg kellett tanulni az egészet... közben volt módom elgondolkodni.
Hogy min is?
...the expression "someone is nearly, or not" how subjective is... a 60-years-olds too. :(
"Dennis Tito, a 60-year-old multimillionaire Californian businessman became the world's first space tourist when he began an eight-day holiday in space on 28 April 2001. He travelled to space with the Russian Soyuz capsule and staid in the International Space Station, 325 km above Earth. ..."
Neki azt hiszem, közelebb volt a Nemzetközi Űrállomás, mint Kispestről Törökbálint.
Pedig, ...itt nem is kell zacskóba vécézni...
Tanulság?
Nem akarásnak nyögés a vége.
2013. január 6., vasárnap
Falröppentő
Az új év sok mozgalmat hozott az életünkbe. És nem feltétlenül pozitívakat... ez érezhető. Persze, Nagy Fallal kapcsolatban nem vagyok képes a Jóskönyv tanácsait követni, sajnos.
...
Karácsony szent délutánján, mikor épp visszatértem a villamosmegálóból, ahol szerencsétlen, félig járásképtelen anyámat próbáltam felhelyezni kedvenc járatomra - alig bír menni mostanában - még magamhoz se térhettem a bánatból, mikor a gyerekek a kezembe nyomták a telefont.
...
Jóatyjuk jelentkezett a Csatornán túlról.
És elkezdett nyavalyogni, és mondta, mondta, mondta, hogy kint mennyi a bevétel, és mennyi a kiadás, és milyen nehezen talál magának munkát. (Mintha bárkit is érdekelne. Vagy mintha őt érdekelné, hogy én hogyan boldogulok. Vagy bármi. Nem is értem.)
...
Én vagy fél órát hallgattam, aztán azért odaszúrtam neki egy fél mondatot: hogy én a Karácsonyra való tekintettel meghallgattam, de ne higgye, hogy jóban vagyunk. Sok minden nincs elfelejtve.
...
Erre ő is a Karácsonyra hivatkozott, majd gyorsan letette. De előbb még megfenyegetett (lehet, hogy rosszul látom a dolgokat, de ez nekem fenyegetően hangzott): "Január elején jövök, és majd kapsz valamit!"
...
Meg se mertem kérdezni, mi az a "valami". ...sok jót nem várhatok tőle, ezt már tapasztalatból tudom.
...
És lám... milyen igazam volt...
...
Pénteken András fiam ment ki érte a reptérre Lacimborával (Andi kerek perec megtagadta még a lehetőségét is annak, hogy rövid időre egyedül maradjon a fickóval - meg tudom érteni a történtek után).
Andrást már előre figyelmeztettem, hogy a szilveszteri nagyfokú elhajlás után (ez egy külön blogbejegyzést érdemel, tehát itt most nem térnék ki rá) milyen viselkedés lenne a számára elfogadható.
...
Érzi ő is, hogy túllőtt a célon, mert a péntek éjszaka vonatkozásában - a jelek szerint - betartotta amit nekem ígért.
Bezzeg az apja!
Ivott kettőjük helyett is... a gyerek előtt... (Avagy: jó példával vedelj elöl.)
(Gáz. Gázgázgázgázgáz.)
...
András, hazaérkezése után (ezt követően Andi volt a soros az apjánál jelenésen) csupán annyit mondott, hogy Andinak szerencséje van: neki már józan Apu fog jutni.
...
Köpni-nyelni nem tudtam, annyi kimondatlan dolog sűrűsödött össze ebben a fél mondatban.
...
Andinak másnapos Apu jutott, aki a Burger King eladólányát mosolyra hangolta alapfokú felfogásbeli zavaraival. Magam előtt láttam, ahogyan áll ott, mint egy extra nagy adag sz ...erencsétlenség, lába alatt a padló ide-oda hullámzik... és összerázkódtam az undortól.
Mindenesetre jól elvoltak, a gyerekek roppantul élvezik, ha a szülők pénzt költenek rájuk, és ebben egyiküknek sem volt hiánya, volt vigalom rendesen.
...
Mikor hazajöttek, egybehangzóan nyilatkozták, hogy egy-egy pólót és egy-egy tízezrest kaptak jóapjuktól a vendéglátás mellé.
...
Egy szó nélkül, mindketten, odaadták a kapott pénz felét.
...
Jól is tették, mert mérgen kívül semmit nem kaptam... amint ez várható volt.
...
Eljött a mai nap.
Ma Jó Édes Apjuk kitalálta, hogy Brigikével súlyosbítva, újabb McDonalds túrára van szüksége a népnek.
Eljött értük, és amíg arra várakozott, hogy András ellásson némi házi férfi munkát (gázpalack szerelés a megfagyás elkerülésének érdekében), megint rinyálni kezdett.
Hogy ő heti 12 órát tud csak dolgozni, nem talál munkát. Hogy ketten keresnek 2000 fontot, abból Újanyu ezerkettőt. Ebből fizetik az albérletet, ami úgy 800. Hogy végre összeköltöztek, egy szobában laknak ketten, a lakáson két nővel osztozva. Hogy így megélnek valahogy, tudnak venni húst, ha megkívánják.
Csak hallgattam, elmondtam neki, hogy mi mennyiből élünk hárman (ennek az összegnek kétszerese a bankoké - mert szeretem őket, tudjuk), magamban a hús említésére elkapott a harag (nálunk rohadtul nem ez a helyzet - a gyerekeidnek nem tudok elég húst venni, te k@csög), aztán csak néztem, néztem, szánalmas volt, ellenszenves és undorító egyszerre... és abban a pillanatban úgy éreztem, hogy "leköpnélek, de nincs elég turhám."
...
Brigike sokat nőtt, és kimondottan vidámnak látszott - ennek őszintén örültem, végül is neki se lehet egyszerű a két rossz alkesszal együtt élnie - az apjával meg a nagyanyjával - bár neki van annyi helyzeti előnye, hogy ebben nevelkedett. Örültek egymásnak Rockyval - ez is valami. (Akár el is vihetné... bár ebben kár reménykednem, Rock And Rollt ugyanúgy megkaptam, mint Andit... térítés mentesen, örökbe.)
...
Miután lelkesen, kipirult arccal és csillogó tekintettel hazaérkezett kis családom, rajtam volt a sor, hogy eljátsszam a Szemét Anya szerepét.
Az áldozat a lányom lett: épp akkor pakoltam ki a bevásárlás eredményét, és szegény Andi örömmel állt meg: "Teát is vettél? Salátaöntet port is? Jaj, de jóóó!!!"
Nem bírtam tovább, bevallom.
Ránéztem, és megkérdeztem, hogy Apuci mennyit költött ma a McDonald's-nál.
- Úgy nyolcezret.
- Én 16 ezret költöttem... és ebből egy hétig meg foglak Benneteket etetni. (Nőtt bennem a harag.)
- Akkor szerinted, hol van jobb helyen az a pénz? Nála, vagy nálam? Én abból a pénzből még napokig, tisztességesen tudtalak volna Benneteket élelmezni.
...
Szegény Andi, azt hitte, hogy rá haragszom. Csak állt, és nézett... aztán bevonult a szobájába (mi mást tehetett volna).
Pedig alapvetően nem rá voltam mérges, csak arra az undorító helyzetre, hogy ez a gyakorló f@szfej négy hónap rájuk sz@rás után hazajön, és itt játssza a Janit - már megint az én rovásomra, ha jobban belegondolok.
Hiszen én így továbbra sem tudok nekik semmi, ici-pici kedvezményt sem biztosítani... semmi jót, csak a puritán életvitelt. Hiszen semmi támogatást nem kapok hozzá ettől a rohadéktól.
...
És persze, hogy mindig a csillogás, a rongyrázás, a "meghívlak, fiam" ...az a jó. Nem is lehet zokon venni tőlük, hisz még gyerekek.
...
Na ebbe ne bolonduljon bele az ember. Úgy valójában.
...
P.s.: Tegnap felhívott Anyus, - rendes Tőle, törődik a sorsom alakulásával - de még neki is nehezen fér a fejébe, hogy miért nem élünk meg, hiszen én - relatíve - jól keresek. Nem érti, hogyan lehet az, hogy az összes hitel, mind az én terhem. És hogy lehet, hogy egy buznyákot se kapok tőle. (Simán. Vastag a bőre mindenhol. Még az arcán is.)
...egyedül én voltam hitelképes. Nagy Fal akkoriban is túlerőltette magát... mint általában mindig, mindenhol.
És igen, egyszer majd ki fogják mondani, hogy ennyi, meg ennyivel tartozik nekem a vagyonmegosztás, és annyi, meg annyival a gyerektartás miatt... de én ezeket az összegeket soha nem fogom viszontlátni, attól tartok.
...
Csak azt nem tudom, hogy akkor miért kell eltűrnöm, hogy játssza itt a nagymenőt, összezavarva a gyerekei értékrendjét és mindent, amit az elmúlt hónapokban, kemény munkával, megkíséreltem beléjük plántálni.
...
Gyűlölöm. Lehet, hogy nem szép tőlem, de gyűlölöm.
Ez van.
...
Hogy mennél már vissza oda, ahonnan jöttél, te szemétláda. Szállj már el, te rohadék.
Viharos mennyország
A férfiak, meg az ő agya járásuk... de ezt már írtam.
De azért a nők se normálisak. Én tuti nem.
...
Mikor azzal köszöntél el január elsején, hogy majd újra felhívsz 76 kilós koromban, nem igazán vettem komolyan.
Aztán teltek a napok, se kép, se hang... és én egyre jobban berágtam Rád.
Ne mondd, hogy ok nélkül.
A haragom mélyén két ellentétes érzelem munkálkodott. Az egyik, hogy tőled fel is fordulhatnék, akkor se érdekellek, akkor meg minek erőltetni ezt az egészet??? (A 76 kilót ürügynek éreztem - az is, legyünk őszinték.)
A másik pedig a Szilveszter éjszaka - számomra - legfontosabb történése.
Tudniillik, hogy úgy kiütöttem magamat, ahogy (...) nem vagyok rá büszke, de azt se tudtam, hol vagyok :D
...de egy dolog mint az egész részeg nyűglődés konklúziója, megmaradt számomra.
Azt hiszem, nagyon rosszul lehettem (hál' Istennek, nem emlékszem rá, - gáz - de tudom, hogy ha - ritkán - berúgok, mint az albán szamár, az az emésztőrendszeri kisezer bajaim miatt engem nagyon megvisel), és reggel két kimenő hívást találtunk a mobilomon.
Mind a kettő a Te számod... még jó, hogy nem vetted fel :D
Ezen nagyon gondolkodóba estem.
Egyszer, még viszonylag az elején, elbeszélgettünk afölött a Facebook-bejegyzés fölött, hogy mindenki jelölje meg a mobiljában, hogy ki a baj esetén értesítendő.
Akkor én azt kérdeztem Tőled, hogy lehetnél-e Te az, hiszen nekem nincs senki más, aki erre alkalmas.
Anyám 82 éves, a nagy fiam nem szeret engem, András link, Andi túl fiatal még ehhez... ezeknek az embereknek én vagyok a támasz, ...én nem támaszkodhatok rájuk. Egyikre sem. (Talán, idővel, a lányomra. Mostanában kezdek ebben halványan reménykedni - bár még vannak fenntartásaim.)
Akkor Te ennek a kérdésnek egyáltalán nem örültél, és én annyiban is hagytam a dolgot. Azóta sincs a "baj esetén hívható" személy meghatározva nálam... (hívjanak engem, vagy senkit, akkor már úgyis nyóc nekem.)
Ettől függetlenül, a lelkem mélyén - ezek szerint - bármennyi problémám is van a hozzáállásoddal, mégiscsak Te vagy az az ember, akit én, ha bármi bajom lenne, gondolkodás nélkül hívnék. (Gondolkodni, azt tuti nem tudtam abban az állapotomban, és az is tuti, hogy igen pocsékul lehettem).
Te pedig ezt nem akarod.
Mint ahogy nem akarsz kicsit közelebb kerülni a családomhoz, az életvitelemhez... nem akarsz semmi küzdelmet, semmi extra gondot.
És én ezt is meg tudom érteni bizonyos határok között. De azért nem teljesen.
Sose kértelek, hogy anyagilag finanszírozd az életvitelünket. Nem is áll szándékomban a jövőben sem, akkor sem tennék ilyet, ha több pénzed lenne.
Sőt, remélem, hogy idővel talán eljutok abba a stádiumba, hogy - ha nem is túl sokkal - de én járuljak hozzá a kiadásaidhoz (melyek tudom, hogy kis mértékben emelkednek, ha Nálad töltjük az időt. - jöhetnél hozzám is néha :D (jó vicc.))
Erre most nekem egy évig még előre láthatólag nem lesz lehetőségem, mert szeretném a bankrendszerrel szemben fennálló pozícióim nagyobbik részét zárni (mert szeretem őket... :D), és mert ez a lépés feltétlenül szükséges a továbblépéshez. Tehát elhatároztam, hogy ezt én és a gyerekeim kinyomorogjuk. Már csak egy év. Sőt. Már csak 359 nap. Ki kell bírni...
Persze, millió dolog jöhet közbe, ami miatt ez megváltozhat... de tavaly várakozáson felül sikerült a tervet teljesíteni - talán az idén is kegyes lesz a Sors.
Tehát, nem vártam, hogy anyagilag beszállj ebbe a buliba (olyan vagyok, mint a macska, mindig a talpamra esek (mondta rólam egyszer J., aki lévén rokony, mégiscsak 43. éve ismer. Sőt, genetikailag tudja, mit beszél. Már, ha nincs épp az agya helyén vodkás üveg.)...
De azt igenis elvárnám, hogy kissé közelíts a gyerekeimhez (is). Ha érted.
Dehogy érted! Ha valamit nem akarsz megérteni, akkor rém érthetetlen tudsz lenni. Szándékosan.
Erre mondják a nők, némi lenézéssel a hangjukban, hogy "Mit vársz tőle? Férfi."
(Ennyi vigaszunk hadd legyen. Más úgy sincs.)
Tehát, Vízöntőkém, most kaptál egy hónap újabb "gondolkodási időt", mert szeretlek, és mert - annak ellenére, hogy nem akarsz az lenni, és ezt gyakran, megfelelően undok módon, a tudtomra is adod - mégiscsak Te lettél az életemben az a bizonyos, biztos gát és kikötő...
Persze, a kikötőket is le lehet bontani, csak hozzáállás kérdése. Nyilván nehezebb feladat, mint egy nádkunyhó lebontása, de azért volt már erre példa a történelemben.
(Azt is tudom, hogy a legjobb helye ennek a bizonyos stabil gátnak és kikötőnek - bennem lenne. Semmi jogalapom bárkit is ebbe a szerepbe helyezni, főleg, ha még saját magamban sem tudom felépíteni... és ez teljesen jogos, ha túlzásként éled meg. Az is, a Mérleg személyiségemből fakadó, erős túlzás. Ez van. - Bár akár örülhetnél is neki, ez meg a Te döntésed, ha nem így van.)
Mindenesetre érzem, hogy a "se veled, se nélküled" opció nem megy már sokáig. Alapvetően Neked se erre lenne érzelmi igényed... és nekem se.
Ezért két választási lehetőségünk van: vagy megadjuk a másiknak, amire szüksége van (kölcsönösen!!!)... vagy tovább lépünk. (És nem akarom magamat utána tovább kínozni a barátságoddal - de erről már beszéltünk.)
Gondolkodj ezen. Van rá egy hónapod. (Én nem akarlak úgy magamhoz kötni, hogy nem vagy velem boldog...)
...
Kis, utólag vicces adalék a történethez:
Ma délelőtt, krumplipucolás közben, majdnem sikerült összeesnem. Alig láttam, kivert a hideg verejték...
A lányom jól leszidott.
"Anyu, ennyire nem akarhatsz megfelelni egy pasinak. Egy sem érdemli ezt meg!"
Én persze tagadtam. "Nem, dehogy is, saját magam miatt szeretnék lefogyni." (Asszem, nem hitte el...) ...kicsit túl jól sikerült. 1 nap alatt 80 deka... 40 hossz úszás, ohne kalória...
Most már tudom, hogy a hypoglikémiás rosszullét elég sz@r dolog.
...
Talán nem kellene ezen a hülyeségen lovagolni.
Nem gondolod?
2013. január 2., szerda
Álmodj, királylány!
Lefelé tekint, végigjáratja álmos pillantását a szürke, meredek, védelmező falakon, és eltűnődik: olyan aprócska fentről nézve a világ... olyan érdektelennek és elhanyagolhatónak tűnik. Furcsa arra gondolni, hogy nemrég még ő is ott szaladgált társaival a várudvaron. Most már nehéz feladatnak tűnik még a bársonytopánkába bújtatott lábacskájának a megemelése is.
Ott lent már mindenki alszik. A várárokban, a falak tövében egyre sűrűbben burjánzik a csipkebokor. Sűrűn, sűrűn... lassan eltakarja a várat, az udvart... nem hallatszik már vidám kacagás, nem serceg az étel... nemsokára elfelejti mindenki, hogy itt valaha volt egy kastély, emberek éltek benne, itt játszott egy királylány.
Nem lesz más, csak tűnő álmok, bársonypárnák, pókhálók szövésének halk zaja... Csipkerózsikának megkönnyebbülést hozó gondolatok ezek.
Most lenéz az ujjaira - furcsán nehéznek érzi a kezeit, mintha onnan indulna ki ez a különös zsibbadás.
És tényleg: az ujja hegyéből néhány vércsepp hull a padlóra. Fölsebezte őt az orsó... (mondták neki, hogy a kézimunka veszélyes dolog, de nem akarta elhinni, és tessék.)
Meglepődve tapasztalja, hogy már nem is fáj. Nem, egy csöppet sem fáj. Csak olyan rettenetesen... olyan hihetetlenül... olyan elviselhetetlenül nagy fáradtságot érez.
...most már teljesen mindegy, rövidesen ágyacskájába térhet. Hallja a háta mögött a védőangyalai szárnysuhogását: épp nyoszolyáját teszik rendbe: felrázzák a párnákat, eligazítják a selyemlepedőt, a bársony paplant.
Csipkerózsika elmosolyodik.
Jó lesz aludni. Várja a vetett ágyikó.
Most a védőangyalok óvatosan felemelik, és a pihe-puha ágyra helyezik. Betakargatják.
...lám, már el is aludt. Mosolyog álmában.
Ne háborgassátok, hadd álmodjon szépeket.
Menyhárt-Homonyik-Vikidál: Álmodj, királylány!
2013. január 1., kedd
Pasziánsz 2013
A 2013. évi pakliból az alábbiakat sikerült húznom:
1./ Többet fogok törődni a gyerekeimmel és az otthonommal.
2./ Folytatom a hiteltörlesztést és a tervszerű gazdálkodást.
3./ Többet fogok törődni az egészségemmel: beiktatom a szükséges (és némely esetben évek óta mellőzött) orvoslátogatásokat, és ismét rendszeresen fogok úszni járni, legalább hetente 1*.
4./ Igyekszem jobban odafigyelni a táplálkozásomra és ezzel összefüggésben a súlyomra, az általam megfelelőnek tartott terjedelem elérése és fenntartása érdekében.
5./ Meghagyom mindenkinek a választás szabadságát... annak minden felelősségével és következményével együtt.
6./ Négy folyamatban lévő peremből legalább kettőt szeretnék az idén, pozitív eredménnyel lezárni.
7./ Kifizetem és rendbe tetetem az autómat.
8./ Elintézem a vezetékes víz bekötését. (Ahogy öregszem, egyre jobban hiányzik...)
9./ Befejezzük a konyha lambériázását (végre).
10./ Szeptemberig megvásárolom a télire való gázt.
...és megpróbálom megbocsátani a férfiaknak, hogy csak férfiak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)